2013. augusztus 26., hétfő

48. rész - Az esküvő



Mérhetetlen izgalommal és gyomorgörccsel végeztük el az utolsó simításokat. A menyasszonyi ruha látványa furcsa volt, számomra mindenképpen. Talán a gömbölyű pocakom keltette ezt a hatást, szokatlan volt. A sminkem, és a hajam elkészült, s mint említettem, a ruha is rajtam volt. Kezem-lábam remegett, ez életem egyik nagy napja. Azt merem mondani, hogy az egyik, hiszen a kisbabám születése lesz a másik fontos nap, ami örökre megváltoztatja az életem, az életünk.
Hanna és az édesanyám még igazítottak rajtam itt-ott. Mindhárman nagyon érzelmes állapotban voltunk. Bennem dolgoztak a hormonok, Hanna érzékeny lett, amióta megszületett a kisfia, anyu pedig büszke, ahogyan minden édesanya érezne a lánya esküvőjén. Szóval a három bőgőmasina nem hazudtolta meg magát. A pityergést az ajtó nyílása zavarta meg. Harry lépett be rajta. Bezárta maga után, majd megállt és szájtátva bámult rám.

-         Gyönyörű vagy! Elállt a szavam. – mosolygott csábosan, majd közelebb jött és megölelt. – Még megszökhetsz velem! – suttogta a fülembe és nevetett.
-         Átgondolom! – feleltem könnyed lazasággal.
-         Liam is elkészült, nagyon szexi a csávó, tökéletesen illetek egymáshoz.
-         Édes vagy! Izgul? Minden rendben van?
-         Igen, Niall-el intézzük a dolgokat.
-         Jesszus, ettől tartottam. Ez a nap fontos számomra, ne rontsátok el semmivel, kérlek. – a könyörgés szinte felfedezhető volt a hangomban. Nem vagyok esküvőőrült, de azért szeretném, hogy minden jól alakuljon.
-         Ellenkezőleg, mindent kézben tartunk. Nem kell aggódnod. Érkeznek a vendégek, a templom kezd megtelni. Be van fűtve, ugyanis mikor megérkeztünk 5 fok volt bent, ami ilyen lenge ruhában nem mondható egészségesnek.
-         Jól van! Az ilyen híreket örömmel hallom. Köszönöm Harry! Na de most menj, foglald el a helyed, hamarosan kezdünk.
-         Igenis, Hercegnőm! A szertartáson találkozunk. – utoljára még felém vetett egy huncut mosolyt és kacsintást, majd elhagyta a szobát.

Közben tudatosítottam magamban, hogy hamarosan férjhez megyek, és Mrs. Payne-ként szerepelek majd mindenhol. Érdekes ebbe belegondolni, de boldoggá tett mindez. Anya és Hanna valóban a legeslegutolsó simításokat végezték, majd szóltak, hogy induljunk. Mindketten megöleltek és leültek a helyükre. Pár másodperc múlva Harry jelent meg mellettem, ugyanis őt kértem meg, hogy kísérjen az oltárhoz. A szüleim válása után nem ápolok túl jó kapcsolatot az apámmal, olyannyira hogy 14 éves koromban találkoztunk utoljára. Nem hívtam meg, nem vagyok rá kíváncsi. Harry viszont örömmel fogadta a felkérést, miszerint ő kísér a szertatáson. Belekapaszkodtam a karjába és elindultunk Liam felé.
Fülig ért a szája, amikor megpillantott, szeme boldogsággal és némi büszkeséggel telt meg. Hasonlóképp éreztem. A vendégsereg között vonulva tettem némi kitekintést, hogy mindenki megérkezett-e. A csapat tagjai mind ott csücsültek a székeken, barátnőstül, babástul. A családtagok, barátok és ismerősök is tiszteletüket tették igencsak szép számmal. Hamar felmértem a helyzetet, majd azonnal az oltár felé tekintettem. Amikor odaértünk, Harry „átadott” Liam-nek és helyet foglalt a húgom mellett. Kedvesem megszorította a kezem, barna szemei nyugalmat sugároztak.

-         Csodaszép vagy! – mondta, mielőtt a pap elkezdte volna a szertartást.
-         Te sem panaszkodhatsz drágám! – húztam mosolyra a számat.

Hivatalosan is kezdetét vette a ceremónia. A pap elmondta a szokásos, hosszú beszédét. A kötelező kérdésen is túlestünk, miszerint van-e valakinek bármilyen ellenvetése az ellen, hogy ez a frigy ne köttessen meg. Szerencsére senkinek nem volt. Bár Louis poénból félig feltette a kezét, de Perrie azonnal rácsapott. Kivételesen én sem értékeltem volna ezt a humort. Végül elérkeztünk a minket érintő kérdéshez.

-         Camila Liliana Humberto elfogadja-e hites férjéül az itt jelen lévő Liam James Payne-t, kitart mellette jóban és rosszban, gazdagságban és szegénységben, egészségben és betegségben, amíg a halál el nem választ?
-         Igen, elfogadom! – remegő hangon mondta ki az igent, és felhúztam kedvesem ujjára a gyűrűt.
-         Liam James Payne, elfogadja-e hites feleségéül az itt jelen lévő Camila Liliana Humberto-t, kitart mellette jóban és rosszban, gazdagságban és szegénységben, egészségben és betegségben, amíg a halál el nem választ?
-         Igen! – felelte, s gyűrűsujjamra húzta az ékszert.
-         Önöket házastársaknak nyilvánítom, amit Isten köttetett, ember szét nem választhatja. Kérem, csókolják meg egymást!

Eleget tettünk a pap kérésének, s elcsattant az első hitvesi csókunk. A násznép ujjongott, tapsolt. A család és a srácok gratuláltak, mindenki őszintén örült a boldogságunknak. Kifelé menet megcsapott a hideg, februári szél és a szállingózó hópelyhek, némi rizs kíséretében. Louis és Niall örömmel vették a feladatot, miszerint ők lettek az esküvői rizsdobálók. Beszálltunk az autóba és meg sem álltunk hotelig, ahol a vacsorát fogyasztottuk el. Mögöttünk jöttek a fiúk, a család, majd a barátok és ismerősök. Tőlünk zengett egész London, nyomták a dudát, ahogy csak bírták. Amikor megérkeztünk a K+K George Hotel-be, azonnal felkaptam a fejem a sikoltozó lányok hallatára. Rajongók tömege álldogált a bejárat mellett és kezdtek őrült visításba az autók láttán. Megijedtem egy pillanatra, ugyanis nem számítottam ekkora tömegre. Várható volt, hogy néhányan tudomást szereznek a helyszínről, na de ennyien, nem örültem neki túlságosan. A velünk érkező biztonsági emberek tettek az ügy érdekében, és sikerült épségben bejutni a hotelbe. Liam-nek viszont lelkiismeret furdalása lett, amiért csak így bejöttek és nem köszöntötték a rajongókat. Én úgy voltam vele, hogy tiszteljék a magánéletünket, hiszen ez lenne az egyik legfontosabb nap az életünkben. Kisebb vita után belementem, hogy kimenjenek, kiosszanak néhány autogramot és készítsenek pár közös fotót. Mérges voltam, de túltettem magam rajta.


A vacsora isteni volt, a szakácsok kitettek magukért, csodás látványban volt részünk, és mindemellett a finom ízek is dukáltak. Degeszre tömtem magam, talán életemben nem ettem ennyit, mint az esküvőn napján. Az a rengeteg finomság ott kacsingatott rám, senki nem tudna ennek ellenállni. Végig ettem a menüt, az előételtől a desszertig. Felvágtuk a tortánkat, együtt, közösen. Ezután viszont az ifjú pár tánca következett, nos ezek volnánk mi. Nagy nehezen erőt vettem magamon és feltápászkodtam a helyemről. A nehézségnek két oka volt: a túlzott bekajálás és a terhesség. De szerettem táncolni és Liam-mel sokat készültünk a hitvesi táncunkra. Nagy segítségünkre volt Niall, akiről kiderült, hogy az általános iskolában benne volt valami tánccsoportban, ahol az ír szteppelés mellett, keringőt is tanítottak. Elővette minden emlékét és maradék tánctudását, és hetekig járt át hozzánk, hogy belénk verjen pár lépést. Sikerült neki. Tánc közben büszkén szemlélt minket, és elégedetten mutogatott, jelezve, hogy jól csináljuk. A tánc alatt az általunk kiválasztott muzsika szólt, az egyik kedvenc dalunk, Rod Stewart – Have I Told You Lately címmel. Amikor a zeneválasztás került szóba, szinte rögtön rávágtuk, hogy ez legyen az a dal. Ugyanis tisztán emlékszünk, hogy ez a dal szólt a rádióban, amikor először találkoztunk a kávézóban. Kedves emlék, pont jókor csendült fel. Ahogy az utolsó lépésekhez értünk, Harry jelent meg mögöttünk, aki amolyan pótapukaként serénykedett az esküvőn. Elkért Liam-től és táncolni kezdtünk. A vendégsereg is körénk gyűlt és egyre többen foglalták el a táncparkettet.

-         Most már igazán boldog lehetsz, férjhez mentél, gyereket vársz, akinek ilyen király nagybácsija lesz, mint amilyen én vagyok. – nevetett, de a király szót nagyon is komolyan gondolta.
-         Az vagyok, nagyon is. Végig néztem a srácokon és olyan jó érzéssel tölt el, hogy megismerhettelek titeket. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy híres zenész barátnője leszek, hiszen nem vagyok rajongótípus. De megismertem Liam-et, aki azonnal levett a lábamról. Szó szerint. – mosolyogtam. – Mindannyian támogattatok, kiálltatok mellettünk, eltekintve Zayn kezdeti ellenszenvétől. Bebizonyítottátok, hogy nem csak az örömben, hanem a bajban is kitartotok mellettem és egymás mellett is. Mindenkivel volt lélekig hatoló beszélgetésem, amikor megnyíltatok nekem és én is őszintén, minden gátlás nélkül tudtam mesélni, tanácsot adni és elfogadni. Hálás vagyok, és most úgy érzem egy korszak lezárul azzal, hogy férjhez mentem Liam-hez és lassan megszületik a lányunk.
-         Szeretünk téged, azt gondolom ezt nem kell részleteznem. Fontosak vagytok nekünk, látjuk, hogy a barátunk boldog és ez neked köszönhető. Kiálltad a próbát, se Zayn kezdeti bunkósága, sem pedig az őrült rajongók nem tudta Liam-től elszakítani. Igazi nő vagy, nem pedig egy buta csinibaba, akinek a legfontosabb napi tevékenysége, hogy tökéletesen beállítsa a haját. Értéket adtál nekünk és példát mutattál. Szerintem beszélhetek mindenki nevében, ha azt mondom, áldjuk az eget, hogy megismertünk.
-         Köszönöm Harry! – magamhoz öleltem, ezzel is köszönetet mondva neki.
-         Na látod, bizonyítva milyen király vagyok, pont a zene végére fejeztem be a mondandóm.
-         Jó tánc volt, nem is vagy botlábú.
-         Mi, én? Kimondott ilyet? Mutasd meg, megverem. – keménykedett és összeszorította az öklét.

A srácok sorba érkeztek hozzám és kértek fel egy meghitt táncra. Aranyosak voltak, s mondanom sem kell a magam részéről gyakran eltörött a mécses. Édes dolgokat mondtak, amolyan kis vallomások voltak ezek. Rádöbbentem, hogy mennyien bántják őket, csak mert épp nem kedvelik a zenéjüket vagy mert irigyek rájuk. Nem érdemlik ezt meg, hiszen jó emberek. Kijelenthetem, hogy hónapokra letudtam a táncot, hiszen a fiúk után, néhány rokon is tiszteletét tette a táncparketten. Fáradtam ültem le a székre, Liam mellé. Magához húzott és megölelt. Ez az az ölelés, ami gyógyír a szürke és fáradt hétköznapokban, a bánatos időszakban, amikor valaki ok nélkül bánt vagy vág csúnya dolgokat a fejedhez. A férjem, mert már mondhatom ezt, jelenti a legtöbbet számomra. Boldoggá tesz és megadja azt amire vágyom. Ahogy Harry mondta, áldom az eget, hogy megismertem.

-         Szeretlek drágám! – csókolt meg. – És téged is picúr. – megsimogatta a pocakom és adott rá egy puszit.
-         Én is szeretlek! – percekig ültünk egymás mellett csendben, az ölelés többet ért minden szónál.


A nyugalom nem tartott sokáig. El kellett dobnom a csokrot, a lányok már izgatottan várakoztak, jobban tudták mi következik, mint én. Liam-mel a terem közepére mentünk, és megálltunk. Mindenki be volt sózva, idegesen, kezüket tördelve álldogáltak. Szerintem a csokorért ölni is képesek lettek volna. Eldobtam a virágot. Amikor hátrafordultam meg sem lepődtem a látványon. Perrie kapta el a csokrot. Több hónapja jegyesek Zayn-nel, talán lassan ideje lenne nyélbe ütni az esküvőt. A lány zokogott, ahogyan karjában tartotta a virágot. Hozzám szaladt és szinte a nyakamba ugrott. Megköszönte, bár én nem tettem semmit. Jókor volt jó helyen. Sziruposan csodálatos lett az esküvő. Meghitt, boldog pillanatok ölelték át az egész ceremóniát. Tökéletes volt, az álmaimat is felülmúlta. Egy fontos nap lezárult, s hamarosan egy újabb fontos eseménnyel nézünk szembe…



***

Köszönöm a véleményeket, a pipákat, a támogatást!

Íme az új rész, ami egyetlen, fontos eseményt ölel át. Remélem tetszeni fog mindenkinek, és kapok némi visszajelzést akár KOMMENT akár PIPA formájában. 
Köszönöm szépen!

Az új bloghoz pedig továbbra is várom a véleményeket, és a feliratkozókat!

puszi és ölelés

12 megjegyzés:

  1. Sajnálom, sajnálom, sajnálom, hogy nem értem ide az előző fejezethez, és szégyellem magam, pedig nagyon szerettem, és annyira de annyira édes volt az egész...

    Niallt nem is tudom másképpen elképzelni, csak tündéri apukának, és úgy képzelem én is, hogy inkább kisfiús apuka, szerintem, ha egyszer gyereke lesz, az fiú lesz. Egy kis édes, boci kék szemű szőke csoda, mint ő.

    A mostani részben is igazán kitettél magadért, nagyon kedves fejezet volt. Ha egyszer esküvőm lesz, azt akarom, hogy te rendezd, én is ilyet akarok! :-D
    Nagyon tetszett, hogy annak ellenére, hogy Liam és Harry között több ellentét is volt, és az egész barátságuk veszélyben volt, mégis felülkerekedett ezen az egész történet, és ő kísérte Camit az oltárhoz. Szerinte ő volt a legalkalmasabb erre a feladatra, örülök, hogy őt választottad, most megint egy kicsit jobban szeretem. :-)

    Mindent összevetve nagyon szerettem az egészet, és remélem legközelebb is ilyen gyorsan tudok kapcsolni, és nem halogatom... :-)

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi baj, örülök, hogy megérkeztél! :)

      Valóban tündéri apukának lehet csak elképzelni, és ahogy többen is mondtátok, amolyan tipikus fiús apuka, aki focizik a kis lurkóval.

      Örülök, hogy kedvesnek tartottad ezt a részt, igyekeztem szépnek bemutatni az esküvőt. Annak pedig pláne, hogy tetszett a ceremónia, és ilyen esküvőt szeretnél. Majd megbeszéljük és ha kell megszervezem neked. :D

      Mindenképpen Harry-t szerettem volna erre a becses posztra invitálni, ezzel is bizonyítva,hogy bár nem volt egyszerű Liam, Camila és Harry kapcsolata, sok bonyodalommal járt, mégis fontos szerep jutott a göndörkének ennek ellenére is.

      Köszönöm szépen, hogy írtál és elmondtad mit gondolsz erről a részről!

      puszillak♥

      Törlés
  2. Szia.
    Nagyon szuper rész lett akár csak a többi. Tényleg csodás lett ez az egész. Remélem hamar hozod majd a kövi részt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon nagyon köszönöm, borzasztóan jól esik, hogy ezt gondolod. A csodás jelző külön öröm számomra, valami hasonló érzést szerettem volna nyújtani ezzel a fejezettel.

      Igyekszem a folytatással!

      puszi♥

      Törlés
  3. IGEN! :)

    ~Nagyon jó lett a rész, SIESS! És még egy kérdésem is lenne, amit itt és most felteszek, mivel kíváncsi vagyok!... Lesz ennek a blognak 2. Évada is? *o* Tökéletes lenne. :3 Én minden nap boldogan néznék fel ide. :)~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! És azt is, hogy folyamatosan kommentálsz és elmondod a véleményed. Hálás vagyok, nagyon!

      Bevallom, megfordult már a fejemben a 2. évad, mert így a vége felé közeledve, egyre jobban fáj a szívem, hogy be kell fejezni. Viszont vannak új ötleteim, amit a másik blogon szeretnék megvalósítani és munka meg tanulás mellett, nem hinném, hogy lenne időm a két történetre. De nem mondom, hogy soha. Lehet, hogy egyszer lesz. Bízom benne, hogy akkor is támogatni fogsz, illetve a másik blogom is tetszeni fog. Igyekezni fogok!

      millió puszi♥

      Törlés
  4. Olyan rész lesz mikor megszületik a baba ugye?:)amúgy imádom a blogodat :)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez titok, nem árulhatom el. De azt megígérhetem, hogy hamarosan ki fog derülni, hogyan folytatódik a történet. :)

      Köszönöm szépen az elismerő szót, miszerint imádod a blogot. Ez hihetetlenül sokat jelent, nem is tudod mennyire.

      puszi♥

      Törlés
  5. jó lett mint mindig :) alig várom a másik blogod kezdetét :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, örülök, hogy ezt gondolod.

      Hamarosan kezdetét veszi az új történet, ami bízom benne, hasonló érdeklődést mutat és tetszeni fog! :)

      puszillak♥

      Törlés
  6. Nagyon tetszett a rész. Hiányozni fog ez a blog. Nem szeretném hogy vége legyen... Szuperjólírsz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!

      Bevallom nekem is hiányozni fog, már január óta írom és sok szép emlékem van a történettel kapcsolatban. De muszáj pontot tenni a végére, és új fejezetet nyitni. Remélem a másik blog is elnyeri a tetszésed.

      Köszönöm, hogy írtál, hálás vagyok nagyon!

      puszi♥

      Törlés