46. rész - Ez a pillanat is eljött...

š 4 hónappal később ›

December 23.

Lázasan készülődtünk karácsonyra. Azonban az ünnepi izgalom mellett, még egy fontos tényező is lelkesedésre adott okot, még pedig Hanna terhessége. Tegnapelőtti napra volt kiírva, de úgy tűnik, a kis krapek nagyon jól érzi magát a mamája hasában. Mindenki nagyon izgatott volt, főként Niall. A fiú kivételesen elhalasztotta az Írországba való hazalátogatását, mert Hanna bármelyik pillanatban szülhetett. Úgy döntöttünk Liam-mel, hogy mi vendégeljük meg a fiatalokat, illetve Niall szüleit és testvérét a családjával. Mivel a csapat többi tagja a saját családjánál tölti az ünnepeket, így jónak láttuk ezt a közös kis ünneplést összehozni. Bár mindez még kételyt szül, hiszen lehetséges, hogy Hannánál beindul a szülés és a baba igazi karácsonyi ajándék lesz. Mindenesetre én már elkezdtem készülődni, Liam is megvette a karácsonyfát, hiszen már csak két nap maradt hátra karácsonyig. Niall-el szinte bontatlan telefonvonalt működtetünk, tudni akartam mindenről, ami náluk történik. De semmi jele nem volt annak, hogy érkezne a pici. Közben a fával szenvedtem, mert sehogyan sem tudtam a tartóba helyezni.

-         Istenem Camila, mégis mit művelsz? Miért akarsz felemelni egy 2 méteres fát? Inkább szólnál, nem akarom, hogy valami bajod legyen, ne erőltesd meg magad drágám! – sietett Liam a segítségemre és ezt a néhány soros analógot szinte levegővétel nélkül hadarta el.

-         Szívem, terhes vagyok, nem pedig béna. Az anyám 9 hónapos terhesen a párkányon állt és ablakot pucolt.

-         Na szép! – mordult fel. – Én akkor sem hagyom, hogy valami bajod legyen. Vigyáznom kell rátok!

-         Édes vagy, de ezt már megbeszéltük. Teljesen ellustulok, ha mindent helyettem akarsz csinálni. Jól vagyok! – mosolyogtam és puszit adtam az arcára.

-         Lilien, beszélj anyáddal! – hajolt a pocakomhoz és beszélt hozzá.

És igen, kislányunk lesz. Néhány nappal ezelőtt tudtuk meg, amikor ultrahang vizsgálaton voltunk. Valamiért kislányra vágytam, de mint mindenkinek, számomra is az egészség volt a legfontosabb. Egymás kezét szorítva, könnyeinkkel küszködve ültünk a nőgyógyásznál, várva a bejelentésre. Egyöntetűen a Lilien mellett döntöttünk, ami mindenki tetszését elnyerte.

Liam felvetette az ötletet, hogy várandósan menjek hozzá feleségül. Még nem adtam rá választ, nem tudom hogyan festenék menyasszonyi ruhában nagy pocakkal. Kértem egy kis időt, hogy átgondolhassam, de úgy érzem, lassan megszületik a döntés…

Hanna szemszöge*

Álmosan, fáradtan, de mégis idegesen üldögéltem a kanapén. Minden lehetséges praktikát bevetettem, hogy beinduljon a szülés. Sétáltam lépcsőztem, kocsikáztam bukkanós területen, fahéjas sütit ettem, fűszeres ételt ettem, sőt még Niall is segédkezett egy kicsit, hátha elérjük a kívánt hatást. Kijelenthetem, semmi. A kis törpe piszok jól érzi magát bennem, amíg nekem sajog a derekam és a hátam. Niall anyukája szerint a Horan babák nagyon lusták, mindkét terhességénél nem akaróztak kijönni a gyerekek. Megtapasztaltam ezt én is.

-         Niall! – kiabáltam kedvesemnek a nappaliból. Alig 3 másodperc alatt megjelent.

-         Igen, drágám? Fáj valami, görcsöt érzel? Mozgott? – hadarta egymás után a szavakat. Szeme aggodalommal telt meg.

-         Csak szomjas vagyok. – mosolyogtam.

-         Ohh Hanna, a frászt hoztad rám. Azt hittem van valami. Hozok neked inni.

-         Köszönöm!

Amíg Niall üdítőért ment, kimentem a mosdóba, ugyanis a bébi folyamatosan nyomja a húgyhólyagom, ami 10 percenkénti pisiléssel jár. Elintéztem a dolgom, majd visszaültem a kanapéra. Ahogyan helyet foglaltam, furcsa érzés öntött el. Felálltam és tudatosult bennem, hogy elfolyt a magzatvíz.

-         Niall! Niall! – kiáltoztam a szobából, amire csak egy „Azonnal viszem a colát” válasz érkezett.

-         Drágám, lehetnél türelmesebb. – s nyújtotta felém a poharat.

-         Niall, itt az idő. Elfolyt a magzatvíz. – közöltem az információt, amire arca elsápadt.

-         Mi? Hogy? Ez biztos? Lehet, hogy csak bepisiltél, állítólag ilyenkor már nehéz szabályozni a vizelést.

-         Nem pisiltem be, ez a magzatvíz. Érezni a furcsa szagot.

-         Hanna, nem tudom, szerintem nem készültünk fel rá, hogy megszülessen. Mondd meg neki, hogy maradjon, legalább amíg megnézünk egy filmet és tudatosítjuk magunkban, hogy hamarosan meg fog születni.

-         Édes ez nem gombnyomásra történik, menni kell.

-         Oké, huuha, mi lesz itt. Menj ki a kocsiba, hozom a táskád.

-         Hívd fel Camit, kérlek. – szinte könyörögtem neki.

Niall kapkodott össze-vissza, egyik kezében a táska, másik kezében a telefon. Azonnal hívta Camilát, aki csapot-papot hátra hagyva rohant Liam-mel a kórházba. Közben eszembe jutott, hogy az ír manóm családja ma este érkezik meg Londonba, így ez miatt is idegeskedtem. Niall biztosított, hogy majd ő elintézi, vagyis elküld valakit, mert kijelentettem, hogy nem engedem 1 méternél távolabb.

A hó szakadt, az út csúszós volt. Niall sietősen, de mégis óvatosan vezetett. Elképesztően ideges volt, próbálta leplezni, de szinte egy értelmes mondat nem hagyta el a száját. Érdekes módon engem csak egy kicsit kapott el az idegesség, nem fogtam fel mi is következik.

A kórházba érve eligazítást kértünk, és nyomban befektettek egy szobába. Egy személyes szoba, minden extrával. Masszírozós ágy, zene, hangulatos fények. Megérkezett Liam és Camila is, akik csillogó tekintettel siettek hozzám. Az orvosom is elvégezte a kötelező vizsgálatot, megállapította, hogy két cm-re vagyok kitágulva, ami kezdésnek nem is rossz. Először vagánykodtam, hogy mit nekem szülés, nem is értem miért vannak oda. Aztán ezt a kijelentést vissza is szívtam, miután elkezdődtek a fájások. Egyre sűrűbbek és egyre fájdalmasabbak lettek. Szenvedtem, életem legnehezebb óráit éltem át. Semmi sem volt jó, nem tudtam kényelmesen feküdni, nem akartam, hogy bárki is hozzám szóljon vagy hozzám érjen. Viszont, ha Niall kiment a mosdóba, hisztériás rohamot kaptam, amiért itt hagyott. Mindhárman mérhetetlen türelemmel voltak felém és elnézték a rigolyáimat. Niall visszatérve, hozott jeget, amiért iszonyathálás voltam akkor. Az orvos is hébe-hóba benézett, egyre jobban tágultam, ami azt jelentette, hogy lassan szülni fogok.

-         Cami, nem akarlak megijeszteni, de ez nem menstruációs görcs, az biztos. – mosolyogtam, amíg a fájdalom le nem törölte a vigyort az arcomról.

-         Gondolom. De kitartás, nem sokára vége és a karodban tarthatod a kisfiad.

-         Csodás pillanat lesz, tudom. De most borzasztóan fáj. – Nem tudtam leplezni a kínlódásom, így mikor eljutottam addig a bizonyos pontig, amikor már nem bírom, epidurális érzéstelenítést kértem. Ezt a gerincbe adják, s elzsibbasztja az idegeket. Megkönnyebbülés volt.

Fél óra múlva megérkezett újból a doktor úr és megnézte mi újság odalent. Mosolygott és azt mondta, irány a szülőszoba. Ahogyan ezt kiejtette, Niall arca elsápadt és hanyatt vágódott. Szegénykém Liam karjai közé esett, aki szerencsére jókor volt jó helyen. Amíg a barátom éledezett, engem betoltak a műtőbe. 10 perc múltán Niall is megjelent, és támaszt nyújtott a számomra. Tudtam, hogy együtt könnyebben átvészeljük, vagyis vészelem ezt az eseményt. Engedelmeskedtem az orvosnak, ha nyomni kellett nyomtam, ha nem kellett, úgy tettem, ahogy kérte. Niall szinte velem szült, teljesen átadta magát a pillanatnak. Teljes erőből szorítottam a kezét, amivel sokszor fájdalmat okoztam neki. De minden fájdalom, minden szenvedés megérte azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor 15 óra 35 perckor kibújt belőlem a kisfiunk. Niall könnyes szemmel vágta el a köldökzsinórt. Gyönyörű, egészséges babánk született, 3500 g-mal és 52 cm-rel. Kedvesemmel versenyt vívtunk, melyikünk zokog jobban. Megmosdatták, majd bebugyolálva adták a kezembe a bébit. A szerelmem millió puszival halmozott el engem, és a szemünk fényét is. Megérkezett, akire annyira vártunk. A legszebb kisfiú a föld kerekségen, Allen James Horan…

***

Halihó Mindenkinek! :)

Kicsit váratott magára ez a rész, de megérkeztem. 

Először köszönetet szeretnék mondani az előző részhez érkezett pipákért és írásos véleményekért. Nem tudom méltó módon megköszönni a sok-sok támogatást, amit Tőletek kapok!

Köszönöm és köszönöm! <3

Ehhez a részhez is várom a KOMMENTEKET és a PIPÁKAT!

Mindenki véleménye érdekel, kérlek titeket OSSZÁTOK MEG VELEM őket!

És aki még nem olvasta volna az új blog PROLÓGUSÁT, az 

IDE kattintva megteheti és még a véleményét is elmondhatja, illetve ha tetszik, feliratkozhat!

millió puszi