43. rész - Egyetlen diagnózissal örökre megváltozhat az életünk

Liza szemszöge*

Kissé feszélyezett, hogy Harry-vel ketten maradtunk. Kerülgettük egymást, szinte egymáshoz sem szóltunk. A Tv előtt ülve, elgondolkodtam, hogy miért is alakult így a kapcsolatunk. Persze, sokáig nem kell keresni a választ, egyszerű az oka, Harry csalfa természete. Úgy reménykedtem benne, hogy megváltozik miattam, mert bennem mást lát, mint a többi lányban. Sajnos nem így történt. A legrosszabb pedig az, hogy nem mi döntjük el, hogy kibe szeressünk bele. Ha lenne egyetlen kívánságom, akkor azt kívánnám, hogy felejtsem el őt örökre és ne éljen az emlékeimben. De benne él, mindennap. Meg sem érdemli, hogy valaki így szeresse, mint ahogyan én.

-         A Doctor Who jó lesz? – törte meg a csendet Harry.

-         Nem szeretem, az egy baromság.

-         Tessék? Az egyik legjobb sorozat, miket nézel te, Született feleségek-et?

-         Képzeld szoktam nézni, szeretem. A Doctor Who engem nem köt le, nem érdekel. De nézd nyugodtan, majd nézek Tv-t a vendégszobában.

-         Jó, akkor mit szeretnél nézni?

-         Miattam lemaradsz a csodás sorozatodról?

-         Nincs más választásom, ha azt akarom, hogy itt legyél, akkor muszáj.

-         Hogy érted? – mélyeket pislogva tekintettem rá. Kíváncsian vártam a válaszra.

-         Nem akarok egyedül lenni.

-         Értem. – nem pont erre vártam, személyesebb megnyilvánulásra, de mindegy.

-         Örülök, hogy itt vagy mellettem, még ha szótlanul ülünk egymás mellett, akkor is. – mintha a gondolataimban olvasott volna.

-         Bevallom, nekem is jó a társaságodban lenni, de ne bízd el magad.

Önelégült vigyor ült ki az arcára, az az igazi Harry mosoly, amikor nyeregben érzi magát. Próbálok haragudni rá, feleleveníteni a kínos pillanatot, amikor megfeledkezett a randijáról és édes hármasban álltunk az ajtó előtt, de valahogy képtelen vagyok gonosz lenni vele. Amíg távol voltunk egymástól, addig annyira könnyen ment. Most viszont, hogy alig 30 centire ül tőlem, különleges állapotba kerülök, és ez felkavarja a lelkem.

Úgy döntöttem, letusolok, egy kicsit menekülni akartam tőle. Először bementem a szobába, hogy tiszta ruhát halásszak elő, és magamhoz vegyem a tusfürdőmet. Ezután becsoszogtam a fürdőbe, és levettem a ruháimat. A zuhany alatt állva nem foglalkoztam semmivel, csak élveztem a testemre ömlő vízcseppeket. Negyed óra tusolás után, magamra tekertem a törölközőt és kiléptem a zuhanykabinból. A csengő hangja szakította félbe a törölközést. Háromszor csengettek, kiabáltam Harry-nek, hogy nyisson ajtót, mert én nem érek rá. Fogalmam sem volt, hogy hová tűnt, de semmi válasz nem jött a kérésemre. Egy szál frottír anyagban az ajtóhoz siettem, ahol egy 30 év körüli fickó állt, egy hatalmas rózsacsokorral. Nem értettem mi folyik itt, így átvettem és letettem a konyhaasztalra. Nem tudtam, hogy kinek jött, azonnal Camilára gondoltam. Roppant kíváncsi ember lévén, meglestem az üdvözlőkártyát.

„Az első lépés mindig nehéz, de én megtettem. Remélem értékelni fogod és egyszer megbocsátasz!”

Harry

Na szép, most pedig csokrokkal halmoz el, hihetetlen ez a srác. Ahogy megfordultam, a konyhaajtónak dőlve bámult és valószínűleg a reakciómat várta. Közelebb mentem hozzá.

-         Köszönöm, igazán kedves vagy. Örültem neki, de ez kevés ahhoz, hogy elfelejtsem, amit tettél. Ha azt vártad, hogy a karjaidba omlok, akkor el kell szomorítsalak, mert nem fogok.

-         Nem vártam ilyet. Ha az öröm csekély jelét is látom rajtad, akkor már megérte. És láttam a mosolyt és a meghatottságot, szóval egy pont ide.

-         Harry, ez nem verseny. Ez két ember kapcsolatáról szól.

-         Tudom, de én azon vagyok, hogy jóvátegyem, amit elkövettem ellened.

-         De minek erőlködsz?

-         Mert úgy érzem, hogy van értelme. Tudom milyen reakciókat váltok ki a lányokból, nőkből, és látom belőled mit váltok ki. Haragszol, van is rá okod, de emellett látom, hogy miként viselkedsz, ha a közelemben vagy. Ezért megéri teperni.

-         Figyelj, pár nap múlva elmegyek, te is visszamész a szanatóriumba, utána nem találkozunk, talán nem is beszélünk, akkor mi értelme van ennek?

-         Mert te vagy az első olyan lány, akiért megéri küzdeni. Azért vonultam szanatóriumba, hogy változtassak az életemen. Nem akarok örökké a csalfa, nőfaló Harry Styles lenni. Imádtam azt az életet, a folytonos nőzést, piálást, de látod mi lett belőle. Emberi ronccsá váltam. Olyanná, aki sosem akartam lenni, mert elszállt velem a ló. Hál’ Istennek, volt annyi lélekjelenlétem, hogy tudjam, mikor kell abba hagyni. Ezért látom értelmét, törődni a kapcsolatunkkal. Ha már egyszer újra összehozott minket a sors. Talán nem véletlenül.

Elgondolkodtató volt Harry észjárása. Annyira más volt, nem csak külsőleg, hanem belsőleg is. Lelkileg tönkrement, ez meglátszik rajta. De honnan tudjam, hogy komolyan gondolja, és nem csap be még egyszer? Érzékeny a lelkem, nem viselek el újabb bántást… Olyan vagyok, mint a nővérem.

Camila szemszöge*

Izgatottan ültünk Liam-mel a rendelő várótermében. Egyetlen diagnózissal örökre megváltozhat az életünk. Kéz- és lábremegés, gyomorgörcs, csak néhány tünet, ami jellemezte az állapotunkat. Úgy 20 perc várakozás után az asszisztens szólított bennünket és már mentünk is a hölgy után. A doktor úr mosolyogva fogadott bennünket, amikor helyet foglaltunk. Jöttek a kötelező kérdések, mit érzek, milyen tüneteket tapasztalok. Minden kérdésre készségesen válaszoltam. Vér- és vizeletvizsgálatot végeztek, ami miatt át kellett fáradnom egy másik helyiségbe. Ezután ismét a váróteremben találtuk magunkat, ahol egymás kezét szorongatva vártunk az eredményre. Nagyjából 40 perc múlva szólított bennünket a kedves asszisztens, s ültünk le a doktorral szemben. Életemben nem voltam még ennyire ideges, egyetlen szó örökre megváltoztatja az életünket.

-         Nos, elkészültek a vér – és vizeletvizsgálat eredményei. – a doktor épp akkor bontotta ki az eredményeket tartalmazó borítékot. – Lássuk. – Liam-mel azonnal egymásra pillantottunk, s szabályszerűen elszorítottam a vért a kezében. – A vizsgálatok alapján hölgyem, Ön várandós. – El sem hittem, amit a nőgyógyász mondott. A szemem könnybe lábadt, ahogy láttam, Liam is hasonlóan érzett.

-         Ez biztos? – kérdeztem aggódva.

-         Igen. Érdekes módon a néhány nappal ezelőtti vizsgálat nem mutatott pozitív eredményt, de ez teljesen biztos. Önöknek kisbabájuk lesz! Szeretném, ha elvégeznénk egy ultrahangos vizsgálatot. Átfáradna a szomszéd szobába?

Eleget tettem a kérésnek. Liam mellém ült, amíg az orvos elvégezte a vizsgálatot. Egy pirinyó kis embriót mutatott Dr. Conrad, ami egyelőre még csak egy kis foltként tündökölt. 4 hetes terhes voltam, s az orvos szerint különös, hogy az előző vizsgálatot mindezt nem mutatta ki. Annyira boldogok voltunk. Megkaptuk az első képet, amit örömmel szorongattam a kezemben. Megbeszéltünk minden fontos információt, ami az elkövetkezendő időszakban fontos lesz.

Hannához tartottunk a kórházban, neki akartam először elmondani a jó hírt. Liam-mel szinte fel sem fogtunk, hogy ez velünk történik. Annyit beszéltünk róla, áradoztunk, tervezgettünk, s mindez igaz. Liam babáját várom, ami a legcsodálatosabb dolog a világon. Egyikünk sem tudta tagadni a végtelen boldogságot, amit éreztünk. Közben eszembe jutott a meddőségi vizsgálat, amit szerencsére le kell mondanom a napokban.

Kézen fogva ballagtunk be a kórházba. Amikor a szobához érkeztünk, nagy nevetés hallatszódott bentről. Niall és Hanna jókat kacagott valamin, ez csak tovább fokozta a jó kedvet.

-         Üdv, kismama, hogy tetszik lenni? – mosolyogtam teli szájjal, majd magamhoz öleltem őket.

-         De édesek vagytok, hogy bejöttetek. Mi újság? Minden rendben?

-         Igen!

-         Cami, mi ez a mosoly?

-         Srácok, bejelenteni valónk van. – csillogó szemmel figyeltek minket, talán nem számítottak a bejelentésre. – Kisbabánk lesz!

-         Mi? Te jó ég!!! Úristen, ezt nem hiszem el! – örvendezett Hanna, aki a terhességnek köszönhetően néhány könnycseppet is elmorzsolt.

-         Üdv a leendő apák klubjában, haver! – ölelte meg Niall Liam-et, majd engem.

-         Annyira jó, egyszerre vagyunk terhesek. – lelkesedett barátnőm.

-         Így van, bár te néhány hónappal megelőztél, de sebaj.

-         Gratulálunk, meglátjátok, ez a világ legszebb időszaka. Mi már most tudjuk. – puszilta arcon Niall kedvesét, ami engem is jó érzéssel töltött el.

-         Ezt pontosan tudjuk, ezért is vágytunk rá ennyire.

Mi tagadás, ennél szebben nem is alakulhatott volna ez a nap. Boldogok lehetünk, mert teljesül a kívánságunk. Röpke nyolc hónap még, és szülők leszünk…

***

Köszönöm a türelmeteket, hálás vagyok nektek! Megérkeztem az új résszel, mint mindig, most is reménykedem benne, hogy tetszeni fog. Ez most egy pozitív, boldog fejezet lett, talán a hangulatomat is idézi. :)

Várom a PIPÁKAT és KOMMENTEKET! 

Mivel holnap nyaralni megyek, így csak miután visszaértem, akkor tudok mindegyikre válaszolni!

Szép napot, puszillak titeket!