40. rész - Üdv hercegnő, meglepetés!

Egyedül üldögéltem az étkezőben, és tuszkoltam magamba némi tápanyagot. Liam nem töltötte otthon az éjszakát, igazából belegondolni sem merek, hol aludt az éjjel. Reméltem, hogy a viselkedésemmel nem taszítottam a táncos lány karjaiba. Talán túlreagáltam, de nem esik jól, hogy találkozgatnak. Lehet, hogy háromhavonta egyszer, de akkor is bánt. Egyszer már közénk állt, nem szeretném, hogy újra megismétlődjön. Szerencsére Hanna megígérte, hogy átjön hozzám, így nem kellett sokáig egyedül lennem. Már annyira látszik rajta a terhesség, szépen gömbölyödik a pocakja. Engem hívott fel először, amikor kiderült, hogy kisfiút hord a szíve alatt. Meghatódtam. Jó érzés boldognak látni őt, hiszen annyira szeretem ezt a lányt. Olyan akár a testvérem, bármit csinálok, teljes mértékben támogat, tudom, rá akkor is számíthatok majd, amikor mindenki más cserben hagy. Igaz barátnő, és ezt nem tudom méltó módon meghálálni, igyekszem azzal, hogy kölcsönösen működik ez a kapcsolat.

-         Jó reggelt! Jöttem időben látod, nem is késtem… annyira sokat. – mosolygott, s elővett egy tányért a szekrényből, amire paradicsomot vágott össze.

-         Csak fél órát, de nálad ez teljesen rendben van. Ezért mondok neked mindig korábbi időpontot. Ha 9-re kell valahová menni, akkor 8-ra ide hívlak, rászámolok még fél óra késést.

-         Gonosz némber! Viccet félretéve, Liam szerinted nagyon pipa?

-         Hát nagyon úgy tűnik, ugyanis nem jött haza az éjszaka. Biztos… Mindegy, nem gondolok semmi rosszra.

-         Nem is kell. Ugyanis Niall-el volt. Van.

-         Tényleg? Ezt miért nem mondtad hamarabb?

-         Mindegy. Elhívta Niall-t beszélgetni, elmentek valami pubba, kettő körül jöttek haza, még most is alszanak.

-         Liam nálatok van? Basszus Hanna, én meg már szétizgultam magam, minden hülyeséget összekombináltam, hogy Danielle-nél aludt és, hogy elhagy miatta.

-         Olyan hülye vagy Camila! Nem bízol benne? Mert akkor át kellene gondolni ezt a házasság dolgot.

-         De bízom, csak Dani olyan egy sunyi csaj, képes visszacsalogatni Liam-et valami ürüggyel.

-         És szerinted menne? Szeret téged. Nem hagyna el senkiért.

-         Tudom. Csak mostanában olyan sokat vagyunk távol egymástól, alig tudunk találkozni, akkor itt ez a meddőségi vizsgálat is, félek, hogy már nem kellek neki úgy és talál magának mást, vagy épp a táncos lányt. – Hanna egy határozott mozdulattal lelocsolt egy pohár vízzel. Meglepett, amit tett. – Mi a szart csinálsz? Eláztattad a pizsimet.

-         Olyan bugyuta dolgokat hordasz össze, muszáj volt egy kicsit felébreszteni.

-         De így? Az arcomba vágsz egy pohár vizet?

-         Egy pofon jobb lett volna? Na most pedig szedd össze magad, öltözz fel és megyünk hozzánk.

-         Nem akarok sehova sem menni.

-         Nem érdekelsz, akkor végig húzlak a padlón a hajadnál fogva. Bocsánatot kérsz Liam-től a féltékenységi jeleneted miatt.

-         Még én kérjek bocsánatot?

-         Igen. Ugyanis nem csinált semmi rosszat. Tartsd tiszteletben a döntését. Ha bármit is akarna Danielle-től, akkor nem mondott volna mindent el neked. Okostojás vagy megint Cami. Na, húzás átöltözni, a kocsiban várlak.

Igen, ilyen egy igaz barátnő. Arcon csap, ha kell, de mégis támogat. Viszont ennek most annyira nem örültem. Haragudtam Liam-re, nekem ez akkor sem tetszett. Mégis én kérjek bocsánatot. Mindegy, vettem egy frissítő zuhanyt, felöltöztem, kisminkeltem magam. Teljes fényemben pompáztam, Hanna is meg volt elégedve a látvánnyal, hangoztatta is. Gyomorgörccsel ültem az anyósülésen, s túl hamar érkeztünk meg a célhoz, nem szívesen szálltam ki az autóból. De ki kellett, ha nem tettem volna, Hanna maga rángat ki, így inkább az egyszerűbb verziót választottam. Kissé félve léptem be a házba. A nappaliból hangok szűrődtek ki. Szólt a TV és beszélgetést hallottam. Megálltam a nappali boltívénél és köszöntem a srácoknak. Liam meglepődött, hogy ott lát engem. Arcán egy félszeg mosoly jelent meg, ami gyorsan el is tűnt. Nem tudtam mit csináljak, rosszul éreztem magam a kialakult helyzet miatt. Niall egy gyors üdvözlés után kiment a konyhába, de előtte motyogott valami Hannának, aminek a lényege az volt, hogy miért nem ehette meg nyugodtan a reggelijét.

Leültem a kanapéra, de egy szót sem szóltam. Némán ültünk egymás mellett. Percek teltek el, mire hang jött ki a torkomon keresztül.

-         Sajnálom. Túlreagáltam, nem kellett volna ez miatt összevesznem veled. Ha találkozni akarsz vele, akkor nyugodtan, nem szólok érte. – utáltam magam, amiért ilyen szavak hagyták el a számat.

-         Komolyan gondolod? – nézett rám Liam felhúzott szemöldökkel.

-         Igen! – egy nagy frászt gondoltam komolyan.

-         Én is bocsánatot kérek, amiért kiabáltam veled. Csak úgy feldühítettél. Így vagy úgy, de óriási hatással vagy rám. – most már nem tagadta le mosolyát.

-         Nem szeretek veszekedni veled, szinte sosem szoktunk.

-         Én sem, amúgy sem vagyok ilyen ember, de ez a dolog nagyon felidegesített. A lényeg, hogy fogadd el a döntésem és én továbbra is őszinte leszek hozzád.

-         Rendben. – mondtam halkan.

-         Na gyere már ide, had öleljelek meg. – karjait széttárta felém, és én hozzábújtam, amennyire csak bírtam. Utálom, ha haragban vagyunk.

-         Na látom szent a béke, örülök. – jelent meg Niall mellettünk. Legalább a kanapén ülve, normálisan elfogyaszthatom a reggelim.

-         Lökött. – vágott vissza a megjegyzésre Liam.

Úgy döntöttünk, hogy haza megyünk és együtt töltjük a napot. Annyira szerettem volna már csak vele lenni, kettesben. Akár csak üldögélni a kanapén összebújva, nekem az is megfelel. Erre vágytam, hiszen oly sokat vagyunk egymástól távol, hiányzott már a közelsége. Elköszöntünk Hannáéktól és hazafelé indultunk. Bementünk a lakásba, Liam leheveredett a kanapéra én pedig popcorn csináltam, hogy megnézzünk közösen valamit DVD-n. Ki is választottuk a Személyiség tolvaj című filmet és összebújva kezdtünk bele a mozizásba. Nagyjából negyed óra múlva a csengő hangjára lettünk figyelmesek. Nagy nehezen feltápászkodtam a puha pamlagról és az ajtóhoz igyekeztem. Döbbentem néztem ki áll a küszöb túl oldalán, de annál jobban örültem neki.

-         Üdv hercegnő, meglepetés! – köszöntött Harry és azzal a lendülettel öleltem magamhoz.

-         Istenem, hogy kerülsz te ide? Ugye nem szöktél meg? – néztem rá hitetlenkedve, belőle bármit kinézek, ha megunja a bent létet, simán lelép szó nélkül.

-         Dehogy. Kaptam néhány „szabadnapot”, amit a családommal tölthetek. Viszont anyuék a Bahamákon nyaralnak. Gondoltam meglátogatlak titeket.

-         Gyere be. Hozd a csomagjaidat.

-         Nagyon szép házatok van.

-         Ki az édes? – érdeklődött a nappaliból Liam.

-         Gyere ki és meglátod. – hallottam, hogy a lustaság eluralkodott rajta és nyöszörögve állt fel az ülőhelyről.

-         Basszus, Harry! De jó látni téged tesó! – Harryn láttam, hogy megszeppen, mikor meglátta őt, halvány mosoly húzódott arcán, majd amikor észrevette Liam barátságos reakcióját, nem ódzkodott az öleléstől.

-         Csak nem leléptél? – kérdezte Liam, s a nappaliba invitálta barátját.

-         Miért gondolja mindenki ezt? – nevetett. – Kaptam egy kis pihenőt, hogy anyuékkal legyek. Csak hogy ők elutaztak nyaralni, Louis El-el van Párizsban, Zayn Perrie családjánál, úgy döntöttem meglátogatlak titeket, ha nem baj. De zavarni nem akarok.

-         Dehogy zavarsz! – szólt közbe Liam. – Addig maradsz ameddig csak szeretnél. Nagy ház, van vendégszoba, jó lesz. Ráadásul Niallék a közelben vannak ugye, este áthívhatjuk őket és jól érezzük magunkat. Mit szólsz? – vázolta kedvesem a terveket, amik látszólag meghatották göndör barátunkat.

-         Köszönöm haver, rendes vagy nagyon!

-         El is megyek, veszek egy kis nasit itthonra, meg némi piát és akkor estére áthívom az ír manót. Cami addig megmutatja a szobát, ki tudsz csomagolni. Sietek drágám! – Liam fel is kapta converse cipőjét, magához vette a pénztárcáját, telefonját és a kocsi kulcsot, majd elviharzott vásárolni.

Én pedig Harry-t a „szobájába” kísértem, megmutattam neki a fürdőt, körbevezettem a házban. Kértem, hogy érezze otthon magát, nyugodtan nyúljon a hűtőbe, nem kell szégyenlősködni. Egyetlen kérésem volt, mindig legyen rajta ruhanemű, akár csak egy kicsi boxeralsó, ugyanis hallottam a srácoktól mennyire szeret ádámkosztümben flangálni. Arra pedig nem vagyok kíváncsi éjjel kettőkor épp a konyhába tartva, hogy meglássam Harry meztelen testét. Ilyen látványra nem vagyok felkészülve, főleg nem az éjszaka közepén.

-         Egyébként jobban vagy? – kérdeztem, miközben limonádét töltöttem magunknak.

-         Szó-szó. Vannak könnyebb és vannak nehezebb napok. Néha egész jól érzem magam, máskor pedig kissé lehangolt a kedélyállapotom. De az orvosok szerint néhány hónap múlva abba lehet hagyni a terápiát. Addig pedig havonta néhányszor kapok egy kis pihenőt, családlátogatás formájában. Viszont a gyógyszereket szednem kell így is.

-         Majd mi felvidítunk és vigyázunk rád, amíg nálunk leszel. Feltöltődve mész vissza és könnyebb lesz átvészelni a bent töltött napokat.

-         Aranyosak vagytok! Jól esett Liam közvetlensége, először féltem ide jönni, nem tudtam hogyan reagál majd ha meglát. De szerencsére teljesen jól fogadta az érkezésem.

-         Liam szeret téged, akármi is történt köztetek az elmúlt időszakban. Mind szeretnek és hiányzol nekik Harry!

-         Ők is nekem. Olyanok lettünk, mint egy család. Nem jó nélkülük lenni, de remélhetőleg a régi formában térhetek vissza hozzájuk.

-         Úgy lesz! Hány napig maradsz?

-         4 nap pihenőt kaptam, szerintem itt leszek hármat, az utolsó napon pedig elmegyek anyuékhoz, mielőtt vissza kell mennem, elvileg aznap reggel jönnek haza.

-         Rendben, meglátod jól fogod magad érezni!

-         Az biztos, itt lesz Niall, Hanna és Liam, akik akár a testvéreim, és ne feledkezzünk meg rólad sem. Jó érzés újra a közeledben lenni, még ha lezártnak is tekintem az ügyet, az érzések akkor sem múlnak…

Nos igen, Harry nem felejt, engem biztosan nem. Bíztam benne, hogy jól telnek a nálunk töltött napok. Azzal biztosan tisztában van, hogy egy rossz húzás és Liam nem ad neki még egy esélyt…

***

Nem győzöm hangsúlyozni mennyire hálás vagyok, amiért írtok, pipáltok minden rész után! Nagyon nagyon köszönöm!

Ez a rész most nem lett annyira izgalmas, néha ilyen is kell, úgy gondolom. 

Ettől függetlenül bízom benne, hogy tetszik nektek. Továbbra is várom a visszajelzéseket PIPA vagy KOMMENT formájában!

Szép napot mindenkinek!