34. rész - Talán itt a vége...

Empire State of Mind

Harry szemszöge*

Barom vagyok, egy orbitális nagy idióta. Mégis mit vártam? Hogy majd a nyakamba ugrik, miután megcsókolom? Annyira szánalmasnak éreztem magam. Liam joggal esett nekem, ezt nem kellett volna megtennem. Miután bocsánatért esedeztem, úgy döntöttem vissza megyek a medencéhez és ledőlök a napozóágyra. Közben megérkezett Paul, akit az egyik újságíró hívott fel, miszerint bejelentés érkezett a szállodából, hogy a One Direction két tagja püföli egymást. Mondanom sem kell Paul-tól micsoda leszidást kaptunk mindketten. Közszereplőként nem megengedett az efféle viselkedés, szóval ez még jobban rátett a csodás hangulatomra. Liam úgy nézett rám, mint aki megfojtana egy kanál vízben. Valószínűleg ezt is érezte akkor. Kissé szétcsúsztam, nem tagadom. De ennek egyetlen oka van. A srácok boldogan élik az életüket a csodás barátnőikkel, míg én, Harry Styles, az elhíresült nőcsábász, csak kergetem a csajokat. Pedig esküszöm, olykor vágyom egy barátnőre, aki meghallgat, ha valami bajom van, akinek elmesélhetem a napomat, aki hozzám bújik, ha dörög és villámlik, aki szeret, megbecsül és hűséges hozzám. Vágyom erre, és hiszem, hogy egyszer megtalálom ezt a lányt. De előtte pontot kell tennem a Camila iránt táplált érzéseimre. Tudom, hogy feleslegesen teperek utána, ő Liam-et szereti. Aki, szerintem is a legtökéletesebb számára. Csak nekem ez ne fájna oly piszkosul…

-         Jól vagy, haver? – kérdezte Louis, amikor a napozóágyhoz értem.

-         Igen. Mondjuk úgy. Olyan seggfej vagyok, Louis. – nem emlékszem utoljára mikor potyogtak így a könnyeim. Annyira rosszul éreztem magam.

-         Nyugodj meg, Harry. Hallod! Liam megnyugszik majd, és elmúlik a harag irántad. Most egy kicsit dühös, de majd csillapodni fog. Ne aggódj. – Louis megölelt, akár egy testvért. Annyira jól esik, hogy ő mellettem áll, mindig. Az egyetlen biztos támaszom, hálás vagyok neki.

-         Nyápic, sírós hülye vagyok. Csak most kicsit mélypontra kerültem. Tudod miért…

-         Persze. De biztosan találni fogsz egy hozzá hasonló lányt, aki ugyanígy megdobogtatja a szíved. Csak nyisd ki a lelked a világnak, és meglátod, bekopogtat a várva várt személy.

-         A bölcs Louis megmondta a frankót. – mosolyogtam. Talán igaza lesz és én is találok magam mellé valakit. Mindegy is, először a Liam-mel való kapcsolaton szeretnék javítani, a többi még a jövő zenéje.

Camila szemszöge*

A szép, közös terveket, miszerint jól érezzük magunkat ebben a két napban, beárnyékolja Liam és Harry háborúja, aminek cseppet sem örülök. De általában ez így szokott lenni. Túl nagy volt a boldogság mindenki körül, valaminek történnie kellett. Remélem sikerül rendbe hozni a barátságukat, hiszen egy bandában énekelnek, nem jó, ha a közszemlének meg kell játszani a jó kedvet és a boldog viszonyt.

Egészen a vacsoráig a szobában ültünk és néztük a Tv-t. Én nem igazán mertem bármit is mondani, hiszen Liam még mindig dühös volt. Egy részem védi Harry-t, mert sajnálom őt. A másik részem viszont elítéli, amiért ennyire meggondolatlanul, felelőtlenül viselkedik. Két tűz között álltam, elméletben mindkét srác érzéseit megértettem, de gyakorlatilag Liam pártját fogtam.

Ahogyan a közös vacsorához készülődtünk, görcsbe rándult a gyomrom. Liam viszont higgadtnak és nyugodtnak tűnt, nem értettem őt. Kedvesen csókot nyomott a homlokomra, majd elindultunk az étterembe. A srácok már szépen gyülekeztek lent, egy valaki azonban hiányzott. Harry. Nem láttam őt sehol. Állítólag Niall szólt neki, de nem reagált a hívására. Valószínűleg pihen, vagy a szobába kérte az ennivalót. Biztosan jobbnak látta, ha nem csatlakozik hozzánk, kínos lenne mindannyiunk számára.

Miután mindenki visszatért a szobájába pihenni, Louis és én a bárban maradtunk és megittunk néhány vodkanarancsot. Louis sokat mesélt Harry-ről és a hozzá fűződő kapcsolatáról. Elmondta, hogy hozzá áll a legközelebb a csapatból és úgy szereti, akár egy testvért. Ezért is esett annyira rosszul neki, amikor a rajongók szerelmi kapcsolatról beszéltek és egy párként kezelték őket. Olykor túl messzire mennek a fanatikusok és elképesztő dolgokat tudnak kitalálni. Louis elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, amikor azt állították, hogy Eleanor-ból három van. Szegény lányt eléggé megviselték ezek a híresztelések, ugyanis sok rajongó hitt ennek a kitalációnak. Úgyhogy van, amikor a fanatizmus beteges elméleteket szül. Ahogyan beszélgettünk, rájöttem, hogy mennyire szerethető ez a srác. A rajongóknak annyira keveset mutat meg magából. Van a vicces Louis, aki folyton ökörködik és minden hülyeségben benne van. Ezt láthatja mindenki. A komoly, olykor bölcs oldala csak nekünk mutatkozik meg. Mert mi igenis értékelni tudjuk. Én biztosan. Hálás vagyok, amikor így megnyílik nekem. Azt mondta egyszer, amikor London egyik kerítése mellett beszélgettünk, hogy csak azokat engedi közel magához, akikben megbízik. És, azt is mondta, hogy a barátjának tart. Szívemet melengetik ezek a gondolatok és mosollyal az arcomon emlékezek vissza rájuk. Bár a mostani megnyíláshoz köze van annak a néhány pohár alkoholnak is az elfogyasztása, de amikor ezekez elárulta nekem, egy csepp sem folyt az ereiben.

Úgy döntöttünk felmegyünk Harry-hez és jobb kedvre derítjük. Nem akartuk, hogy egyedül kuporogjon a szállodai szobában. Dörömböltünk, kopogtunk, kiabáltunk neki, de semmi választ nem kaptunk. Louis lenyomta a kilincset, ami azonnal nyitódott. Megdöbbenésünkre senkit nem találtunk a szobában, csak néhány sörös üveg hevert a padlón. Egyikünknek sem tetszett a látvány. Nagyon aggódtam miatta. Szétnéztünk az erkélyen, a fürdőben, de sehol nem találtuk. Kimentünk a medencéhez, hátha ott rábukkanhatunk, de nem volt ott sem. Ez már nem tréfadolog, mindketten megijedtünk. A sörös üvegek után nyilvánvalóvá vált, hogy Harry ivott, és nem tudhattuk, hogy milyen mennyiséget. A szálloda portásától megtudakoltuk, hogy nem látták-e távozni őt, s bizakodóan hatott ránk, hogy nem sokkal fél 6 előtt kissé spicces állapotban elhagyta a szállodát. Legszívesebben értesítettem volna a rendőrséget, akik ugyebár semmit sem tettek volna, és nem utolsósorban nem hiányzott az újabb balhé a verekedés után. Szóval Louis-val összefogtunk, és elhatároztuk, mi magunk keressük meg. New York hatalmas város, elég nehéz valakinek a nyomára akadni, főleg ha erre két ember jut csak. De mivel sokan ismerik őt, hátha megleljük. Hajnal 2-ig jártuk a várost, a legismertebb bárokba, klubokba néztünk be, sőt még sztriptíz bárban is jártunk. Furcsa volt, néztek is rám meglepetten, hogy mit keresek ott. Louis kb. harmincszor hívta őt és üzent is neki. Úgy döntöttünk vissza megyünk a szállodába, lehet, hogy ott van. A taxiban ülve, viszont Lou megdöbbentő üzenetet kapott.

„Nincs értelme semminek. Talán itt a vége… H.”

-         Louis, ugye ez nem az, amire gondolok? – egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Nem akartam hinni a szememnek.

-         Istenem, remélem, hogy nem. Mi a szart csinál ez az idióta gyerek?

-         Meg kell találnunk. Kérdezd meg hol van, hátha elmondja.

-         Jó, írok neki. Bassza meg, ha valami hülyeséget csinál, én fogom megfojtani.

-         Mi a fene ütött belé? Biztosan most jön ki rajta a sztársággal járó folyamatos stressz, az örökös megfelelés, plusz a magánéleti problémái.

-         Azt írja, hogy az Empire State Building tetején van. De ne menjünk oda.

-         Hogy jutott fel oda? Amúgy meg a ne menjünk oda, az pont az ellentéte. Azt akarja, hogy segítsünk neki.

-         Uram, kérem vigyen minket az Empire State Building-hez, vészhelyzet van.

A taxi sofőr vette a lapot, és a megszokottnál nagyobb sebességgel robogott a forgalomban. Szerencsére hajnali 2-kor már nincs az a nagy mennyiségű autó az utakon, de így is akadt pár járgány, amit kerülgetni, előzgetni kellett. Amint oda értünk kipattantunk a taxiból, és az épületbe rohantunk. Egy mackó alkatú fickó állt a lift mellett, aki valószínűleg az ügyeletes volt. Harry az ismertségre hivatkozva és némi sunyipénz kíséretében jutott fel a tetőre. A szívem a torkomban dobogott, annyira ideges voltam. Ahogy kinyílt a lift, Harry-t láttam a korláton támaszkodni, whisky-s üveg volt a kezében. Szemei duzzadtak voltak és vörös színben csillogtak. Haja csapzott volt és alkohol szagot árasztott. Lassan lépkedtünk felé.

-         Ha nem jöttök, biztosan levetem magam. – motyogta az orra alatt, s a szeméből potyogtak a könnyek.

-         Ohh Harry! – a szívem szakadt meg a látványon. Közel mentem hozzá, magam felé fordítottam és szorosan megöleltem. Akár egy árva kisfiú, kapaszkodott belém és szorított magához.

-         Bocsáss meg, hogy ilyen zűrös vagyok. – sírt, sosem láttam még férfit így sírni. Annyira sajnáltam őt.

-         Nincs semmi baj, nyugodj meg kérlek.

-         Nem akartam zűrt közted és Liam között, megérdemled, hogy boldog légy, kérlek ne haragudj rám. – a világ legelveszettebb emberét láttam benne.

-         Nem haragszom, de most ne gondolj erre. Menjünk vissza a szállodába. Lefürdesz, és alszol egy nagyot. Ha akarod, melletted maradok, amíg álomba nem szunnyadsz.

-         Megtennéd? – kölyök szemeivel szinte könyörgően bámult rám.

-         Persze. De menjünk vissza.

Louis is magához ölelte kedves barátját, s látszott Harry-n, hogy kezd megnyugodni, hogy mellette voltunk. Taxit fogtunk és az szálloda felé igyekeztünk. Furcsa érzés kavargott bennem. Ez a bolond srác nem véletlenül az Empire State Building tetejére ment fel. Ott volt, amikor meséltem neki az eljegyzésről. Tudta, hogy Liam hol kérte meg a kezem. És azt mondta, ha nem jövünk, biztosan leugrik. Elszorult a torkom. A legfőbb oka a kiborulásának, én voltam. Szörnyű érzés volt ezt beismerni. Boldognak kellene lennem, az is voltam. A világ legboldogabb embere. De most nem találom ezt a mámorító érzést, a gondok szellői elvitték, messzire.

Beérve a szobába Louis vizet engedett barátjának, én addig az ágyat vetettem meg. Harry megtisztálkodott, a külseje sokkal szebb pompában díszelgett. Kihívtunk hozzá egy orvost, hogy vizsgálja meg, nincs-e esetleg valami gyanús jele annak, hogy illegális szert vett magához. Az orvos szerint a rengeteg alkohol mellett semmit sem fogyasztott, viszont nagyon úgy tűnt, hogy idegösszeomlást kapott. Véleménye szerint sok-sok pihenésre lenne szüksége, ami a turné közben nem éppen megoldható. Írt fel neki nyugtatót, s egyet kapott a fenekébe is. Pillanatok alatt álomba szenderült. Betakargattam, egy puszit nyomtam a homlokára és kimentünk a szobából. Köszönetet mondtunk az orvosnak és teljes diszkréciót kértünk tőle. Louis közölte, hogy amint lehetőség lesz rá, beszél a fiúkkal és Paul-lal is Harry állapotáról. Talán nem a legjobb ötlet így folytatni a turnét. Hosszú és kemény éjszakán voltunk túl, azt gondolom ez is jobban összekovácsolt bennünket. Fáradtan léptem be a szobába. Gyorsan letusoltam, de mire kiértem Liam már nem feküdt az ágyban. Az erkélyen állt és lesett a messzeségbe.

-         Miért nem alszol? – érdeklődtem félve, tudtam, hogy valami baj van.

-         Hol voltál ennyi ideig? – kérdezte ingerülten.

-         Ez elég hosszú, inkább reggel mesélném el.

-         Harry-vel voltál?

-         Hát.. vele, de Louis is ott volt.

-         Camila mégis mi ütött beléd? Rád sem ismerek. Nem szoktál te hajnalig dorbézolni.

-         Istenem, ezt nem hiszem el. Nem dorbézoltam. Harry-nek problémája volt és miatta maradtunk ki ilyen sokáig.

-         Nem érdekel Harry baja, mindig tudja, hogyan hívja fel magára a figyelmet.

-         Liam, Harry a barátod.

-         A barát nem vágja át a másikat. Szóval ő nem a barátom. De ha ennyire véded, talán hozzá kellene menned és nem hozzám. Még átgondolhatod. – lekezelően és gúnyosan vágta nekem az utolsó mondatát.

Ott hagyott az erkélyen, s lefeküdt az ágyba. Esélyem sem volt megszólalni, s valójában képtelen is voltam erre. Mintha gombóc lett volna a torkomban, egy hang sem jött ki. Annyira fájt, amit mondott. A Harry által elkövetett hiba sokkal nagyobb gondot okozott, mint azt gondoltam. Sokkal nagyobbat…

***

Köszönöm szépen a pipákat és a kommenteket. Sajnálom, hogy mostanában nem hozok hetente két részt, de nagyon sűrű a programom, igyekszem folyamatosan.

Remélem továbbra is számíthatok rátok, mert nagyon jól esnek a szavaitok és a pipák, amivel elhalmoztok.

Bízom benne, hogy tetszik az új rész!

Szépen kérlek titeket, ÍRJATOK és PIPÁLJATOK!

Puszillak titeket!