37. rész - Annyira fájdalmas volt az ő sorait fürkészni.

Liam szemszöge*

Már csak két nap van hátra, és hazautazhatunk Londonba. Nagyon várom, hiányzik Camila, hiányzik a város. Mindannyian nehezen viseljük a szeretteink hiányát. Legjobban Niall szenvedése visel meg. Távol van a családjától, akik Írországban élnek, távol van a szerelmétől és a még meg nem született gyermekétől. Minden nap arról mesél nekem, mennyire várja az ultrahangvizsgálatot, ahol kiderül milyen nemű lesz a baba. Titkon elárulta nekem, hogy nagyon szeretné, ha kisfiú lenne, egy kis hűtőfelzabáló poronty, akit megtaníthatna focizni, Szent Patrik napon ugyanolyan jelmezbe bújnának és az utcai karneválon együtt vonulnának végig. Nagy tervei vannak, jó ezt hallani.

Most a legnagyobb dráma a csapat történetében az Harry távolléte. Bármennyire is haragszom rá a Cami-val történt incidense miatt, azért hiányzik, régebben nagyon jóban voltunk és szeretném, ha minden újra ugyanolyanná válna. Együtt próbáljuk mindezt túlélni, gyakran hívjuk, hogy érezze nem felejtettük el és szerves részét képviseli a bandának. Olykor elérzékenyül, és elpityergi magát. A kemény Harry Styles.

A délutáni koncert jól telt, a szálloda wellness részlegében pihentük ki a nap fáradalmait. Ilyenkor jókat beszélgetünk, iszogatunk, lazítunk. Elfelejtjük egy rövid időre a minket szorító problémákat és nem törődünk semmivel. Most így ugyanígy tettünk, Zayn kivételével mindhárman a jakuzziban áztattuk a valagunkat. Később viszont megjelent borostás arcú barátunk is, aki idegesen vágta le a törölközőjét a mellette heverő műanyag székre.

-         Mi a baj? – kérdeztük szinte egyszerre Louis-val.

-         Az a kibaszott Daily Express. Gyűlölöm azt a szennylapot.

-         Mi történt? – egyikünk sem értette a feldúltság okát.

-         Valami idióta photoshop trükkel összetett valami csajjal, a címlapon pedig a következő cím: Zayn Malik ismét egy barnával lépett félre! Mit képzelnek magukról? Ennyire unatkoznak?! Azonnal hívtam Perrie-t, aki természetesen semmit nem hisz el ebből, de akkor is borzasztó ez a balhé.

-         Basszus. Mondtad Paul-nak? – érdeklődtem.

-         Igen, azt mondta intézkedik és perelni fogjuk az újságot. Nem ez az első eset, hogy hazugságokat állítanak a csapatról, ti is tudjátok.

-         Helyes! Most már nyugodj meg. Gondolom negyed óra alatt elszívtál fél doboz cigit, érzem rajtad.

-         Szétvet az ideg, ilyen patkányokat.

-         Ne foglalkozz velük. Perrie tudja mi az igazság, a rajongók nem hisznek az ilyesmikben, más nem számít.

-         Figyelj Zayn, múltkor azt írták, hogy Hanna ikreket vár tőlem, utána azt, hogy még sem vár, majd azt, hogy valójában nem is terhes, hanem műhasa van, mert egy szemtanú látta, amikor berakta az egyik üzlet próbafülkéjében. Na erre mit lehet mondani? Szánalmas. De én jót röhögtem rajta. – vette át a szót Niall.

-         Hülye vagy! – mosolyogtam.

-         Most miért? Te is szakadtál, talán nem te voltál a társam, amikor röhögőgörcsöt kaptunk és kitömtük a hasunkat párnával?

-         Jól van, igazad van. Hülyék vagyunk! – nevettünk az említett eseményen. - Visszatérve erre a gyerek témára, sokszor azon agyalok milyen lenne, ha én is apa lennék.

-         Érdekel a téma? – meglepetten nézett rám Niall. Pedig én vagyok a legkomolyabb közülünk.

-         Szoktam rajta elmélkedni. Tudod esetleg év végén vagy a következő év elején szeretném, ha megtartanánk Camival az esküvőt. Utána pedig engem nem zavarna, ha lenne egy kis Liam, vagy kis Camila. Csak az anyjuk szépségét örököljék, mert akkor azt nagyon elcsesztük, ha nem így lesz.

-         Kis időcsúszással, de együtt lennénk apák. Milyen király lenne!

-         Ja, jó lenne. De ez komoly döntés, nem tudom Cami mit szólna, ha napirendre tenném a baba témát.

Camila szemszöge*

Minden nő legnagyobb vágya egy gyermek születése. Ettől válik teljessé az élet. Fájdalmas belegondolni, hogy talán ez nekem nem adatik meg.

Mindenesetre igyekszem pozitívan nézni a jövőt. Ez csak egy felvetés, semmi alapja nincs.

A meddőségi specialistához megkaptam az időpontot, két hét múlva kell mennem. Szerencsére Liam akkor még itthon lesz, így el tud kísérni a vizsgálatra. Bár előtte még lesz egy nehéz beszélgetésem vele, ugyanis meg kell mondanom neki miért is van szükség erre a vizsgálatra. Ezt személyesen kell, nem telefontéma.

› 2 nappal később š

Már csak egy óra van hátra Liam érkezéséig. Az egész napomat a konyhában töltöttem, szerettem volna meglepni őt, ezért a kedvenc ételeit és desszertjét készítettem el. Amikor belép a házba akkor otthon illat fogadja. Számomra ez fontos. Olyan furcsa dolgok ezek. Mind annyira felnőttes, s bár egy ideje külön élek a szüleimtől, mégiscsak más egy teljesen új házban élni egy fiúval, akit imádsz, hamarosan összekötni vele az életed. Hanna is hívott, hogy éppen főz és sütöget. Sosem csinál ilyet, vagy ha igen, akkor az egy könnyen elkészíthető étel. Viszont most ki akar tenni magáért. Sok kaját csinál, hiszen Niall igazi haspók, legyen miből választani.

-         Azért Niall értékelje az igyekezetem. Még az anyukáját is felhívtam, hogy mi a kedvenc ír kajája. Mikor meghallottam mik kellenek hozzá, szinte kettéállt a fülem. – nevetett a telefon túlsó oldalán.

-         Jesszus. Nem hangzik jól. Én ma kétszer vágtam le egy darabot ugyanabból az ujjamból, aztán pedig beleszeleteltem egy kis bőrt a tésztába. Gondolhatod, hogy néz ki a kezem. Sebtapasz mindenhol.

-         Nem baj, a pasikért mindent. Niall imád enni, úgyhogy ha belép a házba, az első az lesz, hogy asztalhoz ül, majd csak utána köszön nekem.

-         Bolond. – mosolyogtam. – Na leteszem Hanna, odaég a rakott tészta. Majd beszélünk. Szia!

-         Helló! – s ezzel letetette a készüléket.

Az idő egyre kevesebb volt, de jól álltam a főzésben. Már épp befejeztem a terítést, amikor hallottam a csengő hangját. Furcsálltam, hiszen Liam-nek volt kulcsa. Az ajtóhoz siettem, és kinyitottam. Lemerevedtem a szemben álló látványa miatt. Vanessa volt, Benjamin édesanyja. Nem értettem mit keres nálam, igazából köpni – nyelni nem tudtam. Megilletődve beinvitáltam.

-         Sajnálom Camila, hogy ilyen váratlanul betoppantam. Hanna adta meg az új címed. Csodálatos ez a ház! – dicsérte kedvesen a házat, miután gyors szemforgatással körbenézett, majd idegesen helyet foglalt a kanapén.

-         Miért jöttél ide?

-         Egy levelet hoztam neked. Elköltözünk és most ürítettük ki teljesen a házat. Benjamin holmijait is összeszedtük. Tudod miután összeköltöztetek minden úgy maradt ott, ahogyan ő azt hagyta. És hát…a halála után sem nyúltam semmihez. – egy pillanatra elakadt a hangja. – Szóval a szekrénye fiókjában találtam ezt a borítékot. Le volt zárva, de felnyitottam. Benjamin a bátyjának, Edward-nak címezte, de valamiért nem adta fel neki. Tudod, hogy néha váltottak hagyományos levelet, az elektronikus posta helyett. Viszont a levél rólad szól, fontos dolgokat ír le benne. Úgy éreztem látnod kell.

-         Egy levél nekem? – különös érzéssel vettem át a papírborítékot.

-         Igen. Engem is meglepett, ezért szerettem volna neked odaadni, minél hamarabb.

-         Köszönöm!

-         Kiszoktál járni a sírhoz?

-         Igen. Két hete voltam kint utoljára. Havonta kétszer kimegyek. Mindig viszek neki virágot, illetve mesélek neki az életemről. Talán butaság, de hiszem, hogy hallja.

-         Kedves vagy! Jó érzés ez az anyai szívemnek. Nem is akarlak zavarni, látom, hogy vacsorához készülődsz.

-         Köszönöm Vanessa, hogy ezt elhoztad nekem.

-         Semmiség. Ezt muszáj volt megtennem. Ő is akarná, hogy lásd. Szerintem. – az ajtóhoz érve megölelt és minden jót kívánt, majd beült bordó autójába és eltűnt a házak mögött.

Leültem a megterített asztalhoz és remegő kézzel kezdtem felnyitni a borítékot. Kivettem belőle a levelet, és olvasni kezdtem.

„ Szevasz Bátyó!

Benjamin

Most hogy néhány napra hazajöttem segíteni intézni nagyapánk temetését, rájöttem, hogy az élet milyen gyorsan elillan. Egyik pillanatban a kedvesed kezét fogod, a másikban pedig öreg testedet helyezik örök nyugalomra. Nem szabad elvesztegetni az időt. Épp ezért komoly elhatározásra jutottam. Előtted sem titok mennyire szeretem Camilát. Az életemnél is jobban, szeretném, ha a feleségem lenne. Tegnap megvettem a gyűrűt, csodás darab, tudom mennyire fog tetszeni neki. Szombaton megkérem a kezét, elterveztem az egészet. Elviszem vacsorázni a kedvenc éttermébe. Aztán irány a repülőtér. New Yorkba repülünk és az Empire State Building tetején fogok letérdelni elé. Mindig pedzegette, hogy milyen romantikus lehet, ha valakinek ott kérik meg a kezét. Én teljesítem ezt az álmát. A ruhákat összepakolom, és a kocsiban elrejtem a bőröndöket. Minden lépésről lépésre ki van eszelve. Kicsit megkésve írom amúgy a levelet, szóval mire eljut hozzád Svájcba, már vőlegény leszek. Majd mesélek telefonon hogyan fogadta.

Legyél jó!

Kisöcsid, Ben”

A teljes döbbenet hatása alá kerültem miután elolvastam az irományt. Benjamin ezt 3 nappal a baleset előtt írta. Hiszen amikor vacsorázni voltunk, más úton indultunk vissza, és akkor történt a tragédia. Aznap adta oda az orvos a gyűrűt a kórházban. Ez szörnyű. És a legmegdöbbentőbb az, hogy ott akarta megkérni a kezem, ahol Liam alig néhány hete tette meg. Sokkolt, amit olvastam, furcsa érzések egyvelege kavargott bennem. A szemem könnybe lábadt, annyira fájdalmas volt az ő sorait fürkészni.

-         Drágám megjöttem! – hallottam ajtó csapódását és Liam jelent meg a konyha bejáratánál. – Minden rendben?

Lesütöttem a szemem, ami egyértelmű válasz volt a feltett kérdésre…

***

Köszönöm szépen az előző részhez érkezett pipákat és kommenteket. Mindnek nagyon örültem, hálás vagyok nektek.

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseket. Továbbra is kérem a támogatásotokat. ÍRJATOK, PIPÁLJATOK, nekem tényleg rengeteget jelent. 

Gondolom már mindenki hallott arról, hogy a rendszeres olvasók törlődni fognak, ezért jó találmány a Bloglovin' oldal. Nos én is csináltam, így bátran követhetitek a blogot.

BLOGLOVIN'

puszi Nektek!