36. rész - Ha azt a diagnózist kapom, hogy...

Néhány héttel később

A csapat próbál működni, a rajongók elég szörnyen fogadták a hírt, miszerint imádott énekesük az egészségi állapotára hivatkozva szünetelteti a bandában való szereplését. Petíciókat, tweet trendeket hoztak létre, hogy Harry visszatérjen a One Direction-be. S bár ő mindenről tudott, sokat olvasgatott, fájó szívvel, de nem tudott eleget tenni a kéréseknek. Egy németországi szanatóriumba vonult be, hogy mielőbb rendbe jöjjön és folytathassa az életét ott, ahol abbahagyta. A srácok száz százalékosan mellette álltak, támogatták, szorítottak érte. Mindenkit nagyon megviselt Harry döntése. A színpadon igyekeztek semmit sem mutatni a negatív érzésekből, de lelépve a porondról, csak árnyékuk voltak önmaguknak.

Liam és én birtokba vettük a házat, amivel kezdetét vette az önálló, közös életünk. Minden szükséges holmit áthordunk a srácok, illetve az én lakásomból. Az épület hatalmas, egyelőre el sem tudom képzelni, hogy mit fogunk csinálni egy ekkora ingatlannal. Ketten vagyunk, és ez akár egy 7 személyes családnak is elegendő lenne. Mindenesetre mi próbáltuk otthonossá tenni, hogy jól tudjuk itt érezni magunkat.

Sokat időt töltök az új házban egyedül, mivel Liam még egy darabig biztosan turnézik. Így egyik nap vagy én alszom Hannánál, vagy ő jön hozzám. Itt is vagyunk, ott is vagyunk.

Ismét egyedül tengettem a napjaimat, Liam csak egy hét múlva esedékes, hogy hazajön. Megterhelő mindkettőnk számára, nem jó a távolság, nehezen viseljük.

-         Hoztam kínait, ne kelljen ma főznöd. – kiáltozott Hanna a bejárati ajtóból, majd lábával bevágta a nyílászárót.

-         Édes vagy, köszönöm! – siettem a segítségére, jó kora szatyrokkal hadonászott az előtérben. – Mi ez a sok szatyor? – érdeklődtem, miközben a kínait a közeli konyhába vittem. Hanna követett, s mesélni kezdett.

-         Voltam az egyik ismerősömnél, és összeszedte nekem a gyereke összes, már nem használt babaruháját. Van, ami még szinte új. Nekem adja őket, ennyivel kevesebbet kell költeni. Bár Niall esetében szerintem a pénz nem nagyon számít.

-         Milyen kedves. Szép gesztus ez, attól függetlenül, hogy anyagilag nincs szükségetek efféle támogatásra.

-         Beszéltem Niall-el is, jövő héten kell ultrahangra menni, a 21. hétbe lépünk akkor, s kiderül milyen nemű a baba. Szerencsére el tud velem jönni. Annyira izgatott vagyok.

-         De jó. Úgy örülök nektek. Amúgy jól bírod?

-         Hát egyre rosszabb. Gyakran fáj a hátam, a derekam. De próbálok nem törődni ezzel, hiszen kárpótol az, hogy megmozdul a pocakomban, vagy ha éppen túl mocorgós, akkor Niall hangjára mintha álomba szenderülne. Sokat énekel neki, és lefogadom, hogy ezt várja egész nap ez a kis lurkó. Niall pedig sugárzik ilyenkor, annyira békés, boldog. Jó így látni őt.

-         Irigyellek titeket. – pár másodpercre lehunytam a szemem és mély lélegzetet vettem. – Na együnk, mert kihűl a kaja.

Megterítettem az asztalon és neki láttunk az étel elfogyasztásának. Bár naponta találkozunk, mindig történik valami, másnak talán jelentéktelen, de számunkra fontos esemény, mozzanat, amiről jó beszélni, amit jó megtárgyalni. Néhány napja egy számomra meghatározó dolgon jár az agyam, ami nem tudom, hogy igaz lehet-e. Senki sem tud róla, sőt még én sem vagyok biztos benne. Bárcsak megvalósulna…

A Napos oldal és a Lopott szavak című Bradley Cooper filmek között vacilláltunk, nem tudtuk eldönteni, hogy melyiket nézzük meg. Végül arra jutottunk, hogy előbb az egyiket, aztán a másikat. Hanna berakta a lejátszóba a DVD lemezt és popcornnal a kezünkben, hozzáláttunk a mozizáshoz. Pár perc múlva pityegni kezdett a mobilom, üzenetet kaptam. Egyik szemem a TV-n, másik a kijelzőn, így nyitottam meg az e-mailt. Liam volt az. Felcsillant a szemem, azonnal a készülékre fókuszáltam.

„Éppen most lett vége a koncertnek. Elfáradtunk. Indulunk vissza a szállodába, aztán alvás. Nagyon hiányzol, alig várom, hogy találkozzunk. Már csak pár nap, igyekszem pozitívan felfogni, de nem mindig olyan könnyű. De küldök egy képet, hogy tudd, minden percben rád gondolok. Ja igen, Zayn üdvözöl! Puszillak, Szeretlek: Liam”

Jól esett az üzenet, nekem is borzasztóan hiányzik, ilyenkor szinte fizikailag fáj a hiánya. Válaszoltam neki, majd folytattuk a filmnézést.

Másnap reggel korán felkelten, izgatott és ideges voltam. Gyors tusolás után felöltöztem, feldobtam egy laza sminket és elindultam a megbeszélt időpontra. Odaérve görcsbe rándult a gyomrom, remegő kézzel nyomtam le az ajtókilincset. Sokan várakoztak, bíztam benne, hogy nem kell sokat ott ülnöm, ugyanis kaptam időpontot. Nagyjából negyed óra várakozás után, egy kedves hölgy szólt ki az ajtón, és én szinte felpattanva léptem be a szobába. Nem ismertem a férfit, aki a székében ült, de minden bizalommal felé fordulva foglaltam helyet.

-         Jó reggelt kisasszony. Dr. Eric Conrad vagyok. Ön új páciens, jól tudom?

-         Igen, még nem jártam Önnél. Az orvosom szülésszabadságra ment, és a doktor urat ajánlották helyette.

-         Miben segíthetek?

-         Azt hiszem terhes vagyok.

-         Azt hiszi? – kerek szemekkel nézett rám a borostás arcú orvos, nem értette a kijelentésem.

-         Az igazság az, hogy néhány évvel ezelőtt is késett a menstruációm, és pozitív teszt eredményt kaptam, de az orvos megállapította, hogy nem vagyok terhes.

-         Értem. Szóval álterhesség volt. Mondja, mióta késik a menstruációja?

-         Két hete.

-         Érez valamilyen szokatlan dolgot, mellfájdalom, hányinger?

-         Olykor fáj a mellem igen, és olyan ételeket kívánok, amit eddig nem.

-         És a teszt kimutatta a terhességet.

-         Így van.

-         Rendben. Akkor kérem, menjen be az öltöző kabinba, deréktól lefelé vetkőzzön le és feküdjön fel a vizsgáló székbe. Addig az asszisztens felveszi az adatait. – eleget tettem a kérésnek, s remegő lábakkal felhuppantam a székbe. – A doktor elvégezte a szokásos nőgyógyászati vizsgálatot, majd az ultrahangvizsgálatot. A szívem a torkomban dobogott, nem bírtam várni az eredményre.

-         Nos, nagyon úgy tűnik, hogy újból álterhesség van a dologban. Nem hallható szívhang, illetve a magzat sem látható. – mintha tört döftek volna a szívembe, annyira fájt amit az orvos mondott. – Kérem öltözzön fel és kint megbeszéljük a továbbiakat. – Ahogyan öltöztem patakokban folyt a könnyem. Nem értem miért történik ismét ez velem. Egyszerűen csak szeretném megérteni az okát… Igazítottam magamon, megtöröltem a szemem és visszamentem a doktor úrhoz.

-         Tudja az álterhesség azoknál a nőknél fordul elől, akik görcsösen szeretnének teherbe esni. Olyan tüneteket produkál a testük, mintha valóban állapotosak lennének. Bár nagyon fiatalnak tűnik, a görcsösséget nem látok valószínűnek.

-         Amióta az eszemet tudom, korán szerettem volna gyereket. Akár 18 évesen is. Most 22 éves vagyok, boldog párkapcsolatban élek, ráadásul a legjobb barátnőm éppen öt hónapos terhes. Talán ezért is történik ez velem.

-         Adnék egy elérhetőséget. Egy kitűnő meddőségi specialista száma, szeretném, hogy menjen el és végezzenek el néhány vizsgálatot.

-         Meddőség, ezt most nem értem?!

-         Az álterhesség gyakran a meddő nőknél is előfordul, ami borzasztóan megterheli ezeket a hölgyeket. Nem tudhatjuk Önnél mi váltja ezt ki, érdemes lenne utána járni. Nem mondom, hogy ez a probléma, de szeretném ezt kizárni a lehetséges okok közül.

-         Rendben. Köszönöm szépen. Akkor még ma felhívom és kérek időpontot.

Kilépve az épületből, tátongó ürességet éreztem a lelkemben. Soha sem fordult meg a fejemben a meddőség gondolata. A nők legnagyobb tragédiája saját véleményem szerint, ha nem lehet gyerekük. A gondolat is szörnyű, hogy akár én is egy cipőben járhatok velük, s talán természetes úton nem eshetek teherbe. Liam azért vette a házat, hogy egyszer családot alapíthassunk, milyen nő vagyok, ha ezt nem adhatom meg neki? Szörnyű érzés kavargott bennem, szerettem volna, ha valaki megölel, ha magához szorít, és azt mondja, minden rendben lesz. De Liam több ezer kilométerre van tőlem, pedig most lenne rá a legnagyobb szükségem. Elmentem Hannához, tudtam, hogy otthon van. A kulcsom még megvolt, így bár zárva volt az ajtó, bementem a lakásba. Szólongattam, de senki nem felelt. Egyedül voltam abban a házban. Felmentem a régi szobámba, amiben néhány szekrény és könyv kivételével semmi sem volt. Lekuporodtam a földre és csak bámultam magam elé. Zajt hallottam lentről, Hanna hazajött. A lépcső ismerős nyikorgása jól eső érzéssel töltött el.

-         Cami, mit csinálsz itt, jól vagy? – kérdezte tőlem. Látván a vörösre sírt szemeimet, egyből sejtette, hogy komoly problémám lehet.

-         Voltam a nőgyógyásznál. – mély levegőt vettem és folytattam. – Ugyanis azt hittem terhes vagyok. A teszt is pozitív lett, de mivel te is tudod, hogy már egyszer előfordult ez, így jobbnak láttam utána járni. – A könnyeim ismét végig gördültek az arcomon. – Nem vagyok az, és lehet hogy sosem leszek.

-         Tessék? Ezt hogy érted?

-         Az orvos elküldött egy meddőségi specialistához, mert a többszöri álterhesség okaként a meddőség is fenn állhat. Szeretné, ha elmennék és megvizsgálnának. Istenem Hanna, mi van, ha tényleg nem lehet soha kisbabám? Mi lesz a családalapítás tervével? Liam megérdemli, hogy megadjam neki azt, ami a legtöbb nő meg tud adni a párjának.

-         Ne gondolj ilyenre. Semmi baj nem lesz. Tudom, hogy régóta akarod a babát, lehet hogy csak rágörcsölsz és attól van.

-         A doki szerint ez is egy ok, de a meddőség veszélye is fenn áll.

-         Jajj Cami, nem lesz semmiféle probléma. Kérj időpontot, és ha épp Liam nem tud, akkor majd én elmegyek veled.

-         De mikor mondjam el neki? Ez nem telefontéma.

-         Ha hazajön jövő héten akkor elmondod. Leültök, megbeszélitek. Liam imád téged, egy percig sem kell aggódnod, hogy egy ilyen hír miatt másként néz majd rád. Mindannyian szeretünk és melletted vagyunk. De én tudom, hogy nem lesz baj. Érzem.

Reménykedtem, hogy Hanna érzései most valóban bejönnek, mert nem tudom mi lesz akkor, ha azt a diagnózist kapom, hogy: meddőség. 

***

Megjöttem, hosszabb kihagyás után meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog és továbbra is számíthatok Rátok. Annyit elárulok, hogy nagyjából 5-6 rész van még hátra, és terveimben van egy újabb blog írása. Addig nem akartam elkezdeni, amíg ezt írom, mert szeretnék 100%-osan egyre koncentrálni. Most lazábbak lesznek a napjaim, így sűrűbben tudok részt hozni. Heti kétszer biztosan.

Várom mindenki véleményét, akár pipa, akár komment formájában. 

Puszi mindenkinek!