35. rész - Most hogyan tovább?

A 2 napos szabadságból egy nap maradt, amit egyelőre nem tudtam, hogy fogunk eltölteni. Liam hozzám sem szólt, Harry kiütve aludt a szobájában, a többiek viszont kitűnően érezték magukat. A hotel medencéjénél sütkéreztek, ezért úgy döntöttem, én is csatlakozom hozzájuk. Liam duzzoghat ameddig akar, nem érdekel. Úgy érzem semmi rosszat nem követtem el, csak segítettem egy barátnak, akinek szüksége volt rám. Ha ezt nem érti meg, akkor fulladjon bele a mérgébe, más ötletem nincs. Próbáltam beszélni vele, kiengesztelni őt, de nem hajlandó semmiről sem beszélni.

Ő is a napozók táborát bővítette, de amikor mellé feküdtem, rám sem nézett. Azt gondolom, kissé túlzásba viszi, nem követtem el semmilyen bűnös dolgot. A többiek is észlelték a köztünk lévő feszültséget, és ők sem voltak emiatt felhőtlenül boldogok, miután így láttak minket.

Úgy döntöttem elcsalom a lányokat egy kis bevásárló körútra, hátha kicsit elfeledteti velem a történteket. Nem kellett egy percig sem könyörögnöm, amit kiejtettem a vásárlás szót, kapkodták magukat és szorgosan készülődni kezdtek. Láttam Liam-en, hogy nem díjazza, hogy elmegyek, és feltűnően duzzogni kezdett. Pasik, ha meg akarod beszélni, akkor hárítanak, ha meg megpróbálod elvonni a problémáról a saját figyelmed, akkor meg bevágják a durcát és te vagy a rossz. Ezen nem lehet kiigazodni.

Szóltam neki, hogy indulunk, amire csak egy „Jó” volt a válasz. Legyintettem, idegesített. Összeszedtem a csapatot, taxiba ültünk és meg sem álltuk az első nagyobb plázáig. Szegény Hanna rájött, hogy neki nem lesz olyan egyszerű ruhát venni, ugyanis a gömbölyödő pocak megnehezíti a vásárlást. De még nem olyan hatalmas a hasa, így találunk neki megfelelő darabot. Rengeteg üzletet bejártunk, az egész vagyonomat elköltöttem volna, de hát azért vissza kellett fognom magam. Velem ellentétben Eleanor és Perrie csaknem kimerítették a bankkártyájukat, nagyon sok ruhát, cipőt, táskát és kiegészítőt vettek. Ők aztán tényleg imádnak vásárolni. Szinte az egész délutánunk elment, aminek részben örültem, mert nagyon jól éreztem magam velük, másrészt viszont elszomorított, mert ez volt az utolsó napom, hogy Liam-mel lehettem, mielőtt folytatódna a turné, mi pedig gyerekes vitába szálltunk egy harmadik személy miatt.

Fél 5 körül értünk vissza a hotelbe. A medencénél egyetlen csapattagot sem találtunk, így egyértelmű volt, hogy a szobájukban pihennek, vagy legalábbis ott tartózkodnak. Elköszöntem a csajoktól és beléptem a mályvaszínű helyiségbe. Liam nem volt bent, nem láttam. Lepakoltam a zacskókat az egyik sarokba és leültem az ágyra. Hirtelen egy ismerős kéz fonta át a derekam és szorított magához. Egész testével körülfogott és nem engedett el. Éreztem, ahogyan az orrából távozó levegő a hajamat súrolja. Örültem ennek az érintésnek, csakis jót lehetett ebből sejteni.

-         Megbocsátasz, amiért ilyen marha voltam? – suttogta a fülembe a kérdést.

-         Persze, hogy megbocsátok. De mitől változott meg a véleményed?

-         Louis összehívta a bandát, Paul-al együtt, és elmesélte mi történt Harry-vel. Tudom, hogy csak segíteni akartál neki. Rosszul esett, hogy egész éjjel vele voltál, és nem velem. Harry-vel már egy ideje nem felhőtlen a viszonyom, ami annak köszönhető, hogy máshogyan néz rád, mint bármelyik srác a bandából. Ez frusztrál és nem egyszerű együtt élni a tudattal.

-         És mire jutottatok végül?

-         Két hetes pihenőt tartunk, el kell tolnunk az össze koncert dátumot, nincs más választás. Különben Harry a pszichiátriára kerül és komolyabb baja lesz. Ezt pedig mi sem akarjuk.

-         Akkor hazajöttök?

-         Igen. Harry haza megy Holmes Chapel-be a szüleihez, ott nyugodtan tud pihenni.

-         És mi?

-         Mi pedig birtokba vesszük a házat. A tiedet pedig maximum kiadod albérletbe, vagy eladod.

-         Inkább meghagynám Hannának. Ott Niall-el el tudnak vonulni a világ elől.

-         Biztosan szeretnéd a közös életet velem? – furcsa csillogás jelent meg a szemében. Miféle kérdés ez?

-         Persze, semmi nem változott. Miért kérded ezt?

-         Mert eléggé bunkó voltam, és ronda dolgot vágtam a fejedhez.

-         Nem tagadom, nagyon rosszul esett, de szeretlek és veled akarok élni.

-         Én is szeretlek, és sajnálom, nem szabadott volna ilyet mondanom.

-         Mindegy, lépjünk túl rajta. – hátammal a mellkasának dőltem, és hagytam, hogy kezeivel magába temessen.

Néhány perc múlva kopogtattak az ajtón. Mivel kulcsra zártam, így mindenképpen oda kellett menni, kinyitni. Liam állt fel és nyitott ajtót. Harry állt a küszöb másik oldalán, haja csapzott volt, szeme alatt sötét karikák húzódtak, arca sápadtan nézett vissza ránk. Szemhéján szürkés-lilás folt díszelgett, a verekedés következménye. Fehér pólót és szürke mackónadrágot viselt. Sosem láttam még ennyire kiszolgáltatottnak. Kedvesem beinvitálta őt a szobába. Harry leült az ágyra, s idegesen pislogott felénk.

-         Nem akarlak benneteket zavarni, csak Louis-tól hallottam, hogy miattam veszekedtetek és csak elnézést, bocsánatot akarok kérni, főleg tőled Liam. Idióta voltam, nem volt jogom azt tenni, ami történt, úgy érzem elárultalak. Nem akarok semmilyen problémára hivatkozni, persze van gond, de akkor is barom voltam.

-         Figyelj Harry, tényleg haragudtam rád, de rossz passzban vagy, mélypontra kerültél, felejtsük el.

-         Kössz Liam. Megengeditek, hogy ide hívjam a srácokat, valamit mondani szeretnék nektek.

-         Hogyne.

Harry gyors írásba kezdett a mobilkészülékén, s nagyjából 10 perc múlva, már mindenki a szobánkban tartózkodott és kíváncsian várt Harry mondandójára. A göndörke erőt vett magán, és elkezdte mondani, amit meg akart osztani. Keze remegett, az ideg dolgozott benne. Mielőtt elkezdte volna, többször megköszörülte a torkát.

-         Talán nem fog tetszeni nektek, amit mondani fogok, de az állapotomat elnézve, amibe valljuk be, nem egyik pillanatról a másikba kerültem, úgy döntöttem, hogy kiszállok a One Direction-ből. Felőröltek az évek, úgy érzem ronccsá váltam. Imádlak titeket, a rajongókat, de tudom, hogy két hét pihenés oly kevés ahhoz, hogy rendbe jöjjek. A gyomrom egész nap görcsben van, egy falatot sem bírok enni, remegek, rémálmok gyötörnek. Nem mondom, hogy végleges a döntés, de egy időre szüneteltetnem kell az éneklést, különben az egyik hullaházban fogok kikötni kokainnal túladagolva. – döbbenten állt mindenki, miután Harry közölte a terveket. Kétségbeesett tekintetek villogtak a szobában, senki nem tudott semmit sem szólni.

-         Hát erre azt hiszem egyikünk sem számított. – törte meg a lassan perceken át tartó csendet Zayn.

-         Sajnálom, ne haragudjatok rám, de nem hagyhatom, hogy az egészségem tönkremenjen a karrierem miatt.

-         De a One Direction öt tagból áll, mi vagyunk az az öt ember, igazi testvérek. Ha te nem leszel, akkor nem lesz csapat, mert nélküled nem csináljuk. – szólalt meg Niall, mire a srácok egyértelműen bólogattak. Louis szeméből egy könnycsepp gördült ki, amit egy hirtelen mozdulattal letörölt. Láttam, hogy sokkolta a hír, talán őt rázta meg a legjobban. Egy kis ideig állt és hallgatta Harry érveit, majd csendben kilépett az ajtón.

-         Paul tud róla? – érdeklődött Liam.

-         Igen, elmondtam neki. Ő sem örült a hírnek, azt mondta ez komoly döntés, itt nem az a tét, hogy esetleg a rosszabb minőségű ruhát veszem meg, itt emberek millióit bántom meg.

-         Én azt mondom, hogy ne szállj ki. Ha kell, akkor tartunk több hónapos szünetet, amíg rendbe nem jössz. Egy biztos, nélküled nem folytatjuk. – folytatta Liam.

-         Annyira kedvesek vagytok srácok, de ott az a rengeteg koncert, muszáj csinálni. Én csalódást okozok a rajongóknak azzal, hogy egy ideig nem veszek részt rajtuk, de ti ne tegyétek ezt meg velük.

-         De nélküled nem vagyunk egy csapat. – vágott közbe Niall.

-         A turnénak végig kell mennie, nélkülem. Tudom, hogy menni fog. És ha jól leszek, akkor visszajövök. De most képtelen vagyok erre, idegbeteg lettem.

Mindenki szomorúan pislogott egymásra, szinte mindegyikük elmorzsolt néhány könnycseppet. Érzelmes ölelések és mélyen szántó gondolatok hangzottak el a szobában. Harry-nek igaza van, szüksége van a pihenésre, két hét semmi ahhoz, hogy felépüljön. De ez hatalmas, komoly döntés, ami rengeteg embert érint rosszul, legfőképpen a bandát és a rajongókat. Szóltam Harry-nek, hogy nézze meg Louis-t mi van vele, ugyanis nem volt túl jó állapotban, amikor kiment. Harry megölelt, magunkra hagyott a döntésével bennünket.

Louis szemszöge*

Hát persze, Harry Styles döntött, ezt mindenkinek el kell fogadnia. Nem törődik azzal, hogy mi mit érzünk, nekünk ez mennyire fáj. Talán érzelgős hülye vagyok, leszarom. De ő olyan nekem, mint a testvérem, hogyan várhatja el, hogy nélküle menjünk tovább?! Ő áll hozzám a legközelebb, még azt tudja, mikor kell éppen pukiznom. Mindent tud rólam, nincs egyetlen titkom sem előtte. Most mégis cserben hagy.

Bánatomban a bárba ültem be és whisky-t kértem, hátha attól elmúlik a bajom. Amint megkaptam az italom, nyomban lehúztam az egészet, majd rendeltem a következőt.

-         Azért ne idd ki a bárpultot, ne légy önző Tomlinson. – ült le mellém Harry.

-         Van nekik elég, ennyi jár nekem. – mosolygott. De ez a mosoly nem a régi volt. Az én Harry barátom sem a régi már, eltűntek a huncut gödröcskéi, a csillogó tekintete. Helyette jött a sápadt, rezzenéstelen arc, a sötét szempár, ami szomorúsággal és fájdalommal teli.

-         Sajnálom, hogy megbántottalak titeket, főleg téged. A legjobb barátom vagy Louis, tudod jól. De nem bírok színpadra lépni. Talán a legjobb az lesz, ha bevonulok egy szanatóriumba és néhány hónapig kezelnek majd. Tönkrementem, haver. Pedig azt hittem kemény vagyok, és nekem minden olyan könnyen megy. De sajnos tévedtem.

-         Mi lesz velem nélküled? Hogyan kérheted, hogy folytassuk? – a szemem ismételten könnybe lábadt, mint egy kislány, pityeregtem. Ennél szánalmasabb nem is lehetek.

-         Tegyétek meg értem. Értünk. Amint jól leszek, visszajövök és újra az a One Direction leszünk, akik eddig is voltunk. Csak épp idősebbek, tapasztaltabbak. Az ember azt hiszi, ismertnek lenni mennyire jó dolog, bulikba jársz, drága autókkal furikázol, sztárokkal barátkozol. De közben rájössz, hogy nincs életed. Percre pontosan beosztják a napjaidat, meghatározzák, hogyan viselkedj, miket mondjál. Ez már annyira nem jó dolog.

-         De mi ezeket mindig megértettük és elfogadtuk.

-         Tudom, de most képtelen vagyok elfogadni bármit is.

-         Remélem rendbe jössz és hamar vissza találsz hozzánk. Különben úgy elagyallak, hogy tényleg a hullaházban kötsz majd ki.

-         A harcos Tomlinson, kezdek félni.

-         Kezdj is Styles, kezdj is.

-         Rám mindenben számíthatsz, és a srácokra is, ezt nem is kell mondanom.

-         Kössz haver, rendes vagy. Igaz barát!

Magamhoz öleltem ezt a bolond gyereket, és eljátszottam a gondolattal milyen lesz Harry nélkül zenélni. A szívem összeszorult, rossz érzéssel töltött el a gondolat. Harry a csapat része, nélküle semmi sem lesz olyan, mint volt. Hiába is kéri, szeretné mindezt. Ő is a sor része, ha az egyik kiesik, a többi nem tud rendesen működni…

***

Köszönöm és köszönöm a pipákat és a kommenteket, iszonyatosan hálás vagyok, el sem tudom mondani, mit jelent ez nekem. Hihetetlenek vagytok, a legjobb olvasók!

Igyekeztem az új részt hozni, most sikerült is hamarabb, mint ahogy terveztem.

Kérlek ÍRJATOK, PIPÁLJATOK most is, mindenkinek a véleménye számít.

Puszillak titeket