33. rész - Mit képzel magáról ez a gyerek?

Liam szemszöge*

Láttam Harry-n, hogy nem felhőtlenül örül a boldogságunknak. Igazából, amikor Cami bejelentette a hírt, azonnal ráirányult a figyelmem. Kíváncsi voltam, hogyan reagál rá. Először a döbbenet, a zavar, majd az erőltetett mosoly és gratuláció következett. Nem várom, hogy repessen a jó kedvtől, de azért ne mutassa ennyire nyilvánvalóan. Csak az nem látja, aki annyira hülye. Nem véletlenül vonult ki, nem bírta a társaságot, illetve a kialakult helyzetet. Természetesen Camila is észrevette, ezért is ment utána. Persze mert ő utálja, ha valaki miatta szomorú. Nos erre azt tudom mondani, Harry fulladjon bele az elkeseredésébe, ha képtelen vagy nem akar normális kapcsolatot kialakítani, akkor így járt.

-         Hát barátom, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekötik a fejed. – szakította félbe az elmélkedésemet Louis. – Örülök nektek.

-         Kössz haver, kedves vagy! Láttad Harry arcát, amikor Cami elmondta?

-         Igen, láttam. Mindenki látta szerintem. Sajnálom azért őt.

-         Én nem. Figyelj Louis, ő nem akar kapcsolatot, csak irigyli azt, ami másnak van.

-         Sokat beszélgettem vele erről a szerelem dologról, van amikor szeretné, van amikor áldja az eget, hogy egyedül él.

-         Akkor meg mit játssza itt a mártírt? Még a végén én leszek a rossz, hogy meg mertem kérni Camila kezét.

-         Nem tudom mi zajlik le benne, majd beszélgetek vele erről. Liam, te pedig ne vele foglalkozz, hanem gondolkozz el azon, hogy milyen legénybúcsút szervezzünk neked. Bár mivel nem iszol alkoholt, nehéz lesz leitatni. Sebaj, majd mi iszunk helyetted is.

-         Hohoho, legénybúcsút hallottam? – lépett közénk Zayn és átkarolta a vállunkat. – A sztriptíz táncost én intézem. – vállalta magára e becses feladatot.

-         Milyen kapcsolataid vannak neked? Nem Harry-nek kéne ezt intéznie? – kérdeztem viccesen.

-         Majd én szerzek neked egy olyan csajt, hogy… – hát Zayn-nek ezt az arcát sem ismertem ez idáig.

Elmélyülten beszélgettünk a fiúkkal a legénybúcsúról, az elkötelezettségről, amikor Camit láttam feldúltan a lifthez rohanni. Gyorsan utána eredtem, de az ajtó bezáródott mire odaértem. Hívtam a másikat, majd beszálltam. Amikor benyitottam a szobába, Cami az erkélyen állt és nézett maga elé. Óvatosan, nehogy megijesszem, mögé osontam, és átkaroltam. Csókot nyomtam a nyakhajlatába, érintésemre érezhetően megrezzent, majd lágyan elengedve magát, testsúlyát rám helyezte. Pillanatok alatt nyugalom vette át a testét. Amikor éreztem, hogy nyugalmi állapotba került, rá mertem kérdezni a feldúltság okára.

-         Inkább most ne beszéljünk erről. Harry kicsit felhúzott, de nem számít. Nem is az én dolgom. Nem akarok belefolyni. Mi lenne, ha elmennénk valahova?

-         Jól van drágám, ha nem akarsz beszélni róla, akkor nem kell. Az ötlet kiváló, menjünk. Mit szólsz a Central Parkhoz és a Szabadság-szoborhoz? Szerintem mindkettő érdekes és szép. Ketten menjünk, csak? Vagy szóljunk a többieknek is?

-         Szeretnék csak veled menni, olyan kevés időt tudtunk mostanában együtt lenni. Szeretném kiélvezni ezt a két napot.

-         Akkor mehetünk?

-         Kész vagyok, kiszaladok a mosdóba és indulhatunk.

Camila szemszöge*

Szeretem Liam-et, ezt tudom. Szeretem New York-ot, erre rájöttem. Gyönyörű város, annyi látványosság van itt, és rengeteg ember fordul meg erre.

Először a Central Park-ba látogattunk el. Velünk tartott két testőr is, ugyanis a rajongókat sosem lehet elkerülni. Most is hasonlóképpen alakult. Észrevettek bennünket, pedig a két biztonságiember lemaradt mögöttünk és nem öltönyben, hanem laza szerelésben kísértek minket. A rajongólányok azonnal körbevették Liam-et. Ő kedvesen eleget tett minden kérdésnek, amíg én várakoztam. Amelyik erőszakosabban viselkedett, a bodygaurdok azonnal leszerelték. Éppen indultunk, amikor az egyik rajongó lány oda rohant hozzánk, Liam nyakába ugrott, nem kis meglepetést okozva ezzel. Azonnal leszedték róla. Liam magához szorított, amíg a Carl nevezetű férfi kísért minket. Olyan gyorsan történt minden, észre sem vettem, hogy a megvadult leányzó leköpött. Egy merő nyálban úszott a táskám. Utánam kiabált, hogy „Dögölj meg Camila”. Kedvesem nagyon felháborodott, vissza akart menni, hogy beszéljen vele, de nem engedtem. Nem akarom, hogy olyan hangnemben beszéljen egy fannal, ami nem megengedett. Próbáltam úgy tenni, mintha semmiség lenne, mintha nem érdekelne. Persze ez nem igaz, rosszul esett. Ilyen sosem történt még velem. Kaptam már fenyegető leveleket, amelyben kifejtették a véleményüket rólam. De szerencsére a One Direction rajongók többsége teljesen normális, épeszű teremtmény, és számukra az imádott énekesük boldogsága a legfontosabb. Nem köptek még le soha és nem kiabáltak utánam szitkozódó kifejezéseket. Érzékeny lelkem azonnal magára vette. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, de egy hirtelen mozdulattal le is töröltem. Nem szerettem volna, hogy Liam lássa. Így is eléggé elborult az agya, nem hiányzik senkinek sem a balhé. Nem éri meg.

-         Elképesztő milyen emberek vannak. És még az ilyen nevezi magát rajongónak, elmehet a francba. Nem hiszem el, hogy nem tisztelik a magánéletünket. – Liam mérgesen panaszkodott, miközben a táskámról tüntettem el a köpetet. – Sajnálom édesem, annyira bánt, hogy ezt tették.

-         Felejtsük el, minden rajongó nem fogadhatja el ezt a kapcsolatot. Szerencsére ilyen nem sűrűn fordul elő. Folytassuk ahol abbahagytuk. Hatalmas ez a park, sok még a látnivaló. – próbáltam jobb kedvre deríteni, nem volt könnyű.

Ezek után szorosan a nyomunkban volt a két bodyguard és minden apró

rezzenést figyeltek. Mi igyekeztünk visszazökkenni a normálállapotba, és élvezni a kettesben töltött időt. Többé nem került szóba az incidens, csak jó volt együtt lenni. Jó volt kézen fogni a szerelmemet és nem törődni semmivel. Kizártuk a világot, én mindig ezt teszem, ha vele lehetek. A Central Park-i séta után, amit nagyjából két óra alatt tettünk meg, a Szabadság-szoborhoz mentünk.

Élőben sokkal nagyobb volt, mint ahogyan azt filmekben látni lehet. Hatalmas, és valami lenyűgöző. Imádom Amerikát, annyi szép dolgot hordoz, amitől az ember szája tátva marad. Itt hál’ istennek kevesebb rajongó figyelt fel Liam-re és csak néhányan bátorkodtak odajönni hozzá. Aranyosak voltak, ők személy szerint örültek nekünk, sőt az egyikük még egy közös képet is kért tőlem. Mindez kárpótolt a parkos eset után, s kezdte elfeledtetni velem a történteket.

Ahogy visszaértünk a szállodába, a srácok épp vízi csatát folytattak a medencénél. Liam-mel mi is átöltöztünk és csatlakoztunk hozzájuk. Perrie, El és Hanna a napozóágyon süttették a hasukat és koktélt szürcsölgettek. Leültem melléjük. Liam azzal a mozdulattal, hogy a medencéhez ért, már a vízben is találta magát. Ugrott egy nagy csobbanósat, amiből mi is kaptunk. A lányok sikítozni kezdtek, nem örültek annyira a kicsapódó víznek. A fiúk ökörködtek, teljesen bekattantak. Úgy viselkedtek, mint a 10 éves kisgyerekek egy medencés buliban. Igazi kis családdá alakultunk az idő elteltével. Jól éreztem magam velük, nem hiányzott semmi.

Harry a medencéből stírölt engem, szinte le sem vette rólam a szemét. Idegesített. Haragudtam rá. Szemét dolog volt, amit Lizával tett, nem az én dolgom, tisztában vagyok vele, és megígértem Liam-nek is, hogy leszokom a mások életét pátyolgatom dologról. A napszemüvegemen keresztül láttam, hogy közeledik felém, de folytattam tovább a napozást. Leült az ágy végébe és bámult. Mivel másodperceken keresztül ezt csinálta, fejemre tettem a szemüveget és kérdően néztem rá.

-         Mi van? – kérdeztem tőle, cseppet sem kedvesen.

-         Haragszol, igaz?

-         Tudod mit, nem érdekel. A ti dolgotok.

-         Ha komolyan így gondolod, akkor ügy lezárva. Csak gondoltam kiengesztellek.

-         Engem nem kell kiengesztelni, jól megvagyok, nyugodj meg. Most ha nem haragszol, akkor kérek magamnak valami italt. Amire neked azt hiszem nem lesz szükséged már. – enyhén spicces állapotára gondoltam, néhány alkoholtartalmú itóka már biztosan volt benne.

-         Veled megyek. – szuper, csak ez hiányzott nekem.

Mindenesetre elmentem Harry-vel a bárba rendelni magamnak valamit. Enyhén alkoholos koktélt kértem magamnak, amitől nem csípek be annyira ebben a dög melegben. Amíg várakoztunk Harry nyáladzó tekintettel figyelt, ami nagyon zavart és feszélyezett.

-         Mit nézel? – kérdeztem ingerülten.

-         Azt hogy milyen gyönyörű vagy, igazi bombázó. – ajkára finoman ráharapott. Olyan furcsa volt, szeme teli volt vággyal. Egy pillanatra más állapotba kerültem, ahogyan mindezt megismételte. Csak néhány másodperc volt, megráztam magam és fizettem. – Láttam. – szólalt meg, miközben a medence felé tartottunk.

-         Mit? – nem értettem a kijelentést.

-         Azt hogyan reagáltál a nézésemre, amikor a számra haraptam.

-         Istenem Harry, már megint kezded? Na akkor magyarázd el hogyan néztem, mert nagyon kíváncsivá tettél.

-         Azt gondolom azonnal izgalomba hoztalak. Tudom milyen hatással vagyok a nőkre, ez alól te sem vagy kivétel. Éreztem.

-         Hülye vagy! Remélem ezzel egyértelmű választ adtam a baromságra, amit kitaláltál. – elkapta a karom és az ajtó mellé húzott.

-         Szereted Liam-et, sőt imádod. Ezt teljesen megértem. De nem mond nekem, hogy egy pillanatra sem játszottál el a gondolattal, hogy szeretkezz velem. – a sarokba szorított. Volt egyszer, talán egyszer egy efféle gondolatom, de még akkor amikor Liam és Danielle együtt voltak.

-         Miért hiszed, hogy mindenki oda van érted? – ez jutott hirtelen eszembe, kerültem a válaszadás lehetőségét.

-         Nem mindenki, de sok nőből váltok ki érzéseket. Lehet ez szimplán vágy, vagy akarat. Ilyen a kisugárzásom.

-         Beképzelt majom vagy Harry.

-         Nem feleltél a kérdésemre. Ezt igennek veszem. – közel hajolt hozzám, szája közel volt az enyémhez, lehelete súrolta az arcbőröm. Majd sarkon fordult és csatlakozott a többiekhez.

Kezd elegem lenni ebből a gyerekből, nem tudom mit gondol magáról. Kimentem én is a srácokhoz. Liam vizes testével átölelt és megcsókolt. A hőségben ez a hűs érintés maga volt az áldás. Ittam a koktélomból, egy húzásra elég sokat, szükségem volt rá, Harry felhúzott ismét. Állandóan az őrületbe kerget az idióta elméleteivel. Lefeküdtem az ágyra és folytattam a napozást. Idő előtt elfogyott a koktél, én pedig a hőség kíséretében sikeresen becsíptem. Liam, Zayn és Niall felugrott valamiért a hotel szobába, Louis pedig El-lel feküdt az árnyékban. Úgy döntöttem megmártózom a vízben. Kérleltem a lányokat, hogy jöjjenek, de nem akartak. Egyedül mentem. A medence szélére támaszkodtam, a mellem aljáig ellepett a víz. Harry ismét feltűnt a semmiből. Mellém csúszott és nézte a medencében játszó gyerekeket és mártózó embereket.

-         Egyszer. – feleltem, megtörve a köztünk lévő csendet.

-         Tessék? – meglepetten nézett rám.

-         Egyszer fordult meg a fejemben, hogy milyen lenne ha… De akkor rossz állapotban voltam. Liam és Danielle akkor jöttek újra össze, te pedig mellettem voltál. Pillanatnyi gondolat volt, aztán elhessegettem.

-         Miért mondtad el?

-         Mert be vagyok csípve. – nevetett. Az én számom is mosoly jelent meg.

-         Jó ezt hallani. Mármint, hogy megfordult. – hangja komollyá vált, eltűnt belőle a kacérság.

-         Egyszer Harry, akkor sem gondoltam komolyan és nem tettem volna meg.

-         Nem baj, ez nekem akkor is jó érzés. Én mindig vágyakozva nézek rád, piszkosul irigylem Liam-et, amiért mellette vagy.

-         Ne menjünk ebbe bele. Légy szíves beszéljünk másról.

Egy pillanat műve volt az egész, Harry elém huppant és megcsókolt. Azonnal ellöktem magamtól, fel sem fogtam, hogy merte ezt megtenni. Abban a másodpercben Liam ugrott a vízbe és óriási öklöst adott neki. A göndörke orra vérben úszott. Megijedtem. A kedvesem nagyon pipa lett, Zayn és Niall ugrottak be, hogy szétszedjék őket. Liam csak ordított és szidta a srácot. Szerencsére sikerült leszedni őket egymásról. A barátomat Zayn kivitte a medencéből, felmentek a szobába. Harry Niall-el mászott ki a medencéből. Mindenki minket nézett. Le voltam döbbenve, annyira gyorsan történt minden. Sietős léptekkel Zayn-ék után mentem, aki a kedvesemet nyugtatgatta a szobában és az elsősegélyes dobozból szedte elő a fertőtlenítőt és a kötszereket. Segítettem neki. Liam annyira dühös volt, sosem láttam még ilyennek. Féltem hozzá szólni.

-         Mit képzel magáról ez a köcsög gyerek?

-         Drágám nyugodj meg, kérlek. – csitítottam őt.

-         Ha Zayn és Niall nem lép közbe, darabokra szedtem volna.

-         Tudom. Én sem értem mi ütött belé, most egy kicsit rossz passzban van, ráadásul beivott, meleg van. Fejbe vágta őt.

-         Ja és ez már ok arra, hogy lesmároljon?

-         Nem, igazad van. Azonnal ellöktem magamtól.

-         Nem téged okollak. – sziszegett miközben Zayn fertőtlenítette a kezét.

Kopogtattak az ajtón. Kinyitottam. Harry állt a küszöbön. A szívem majd kiesett a helyéről. Nem akartam újabb verekedést, konfliktust. Kértem menjen el, de hajthatatlan volt, szinte félrelökött, csakhogy bejöjjön. Liam felhúzta magát, megmondta neki, hogy tűnjön el, de hiába, Harry túlságosan makacs. Bocsánatot kért a történtekért, magyarázkodott, de nem érdekelte a társát. Visszafogta magát, hogy ne járjon el a keze és egy laza mozdulattal kitessékelte a szobából. Tudtam, hogy ennek koránt sincs még vége és tartani kell egy újabb Payne – Styles háborútól…

***

Nagyon köszönöm, amiért ilyen kedvesek vagytok és pipálgattok és irkáltok. Hálás vagyok nektek, a legjobb olvasók vagytok, ezt kijelenthetem.

Kicsit sokára, de meghoztam az újabb részt. Remélem tetszeni fog. 

Várom a vélemények bármely formáját! Mindegy, hogy pipáltok vagy írtok, minden visszajelzés örömet okoz nekem.

Puszi mindenkinek!