31. rész - Nem lehet szavakba önteni, amit most érzek!

Hannával, Perrivel és Eleanor-ral már a Madison Square Garden VIP szektorában ültünk. A csapat második alkalommal lépi át az aréna kapuit és kápráztatja el imádott közönségét. Rengeteg az ember, a rajongók sikoltoznak, teljes az őrület. Mielőtt elindultunk volna, a lányokkal elfogyasztottunk egy üveg fehérbort. Hanna természetesen csak egy pohárral, de 4 embernek egy 0,7 l-es bor semmiség. Megadta az alap jókedvet, amitől nagyon jól éreztük magunkat.

Ahogyan ott ültem, és körbe néztem az arénában, különleges, büszke érzés kapott el. Hihetetlen, hogy ez az 5 egyszerű fiatal fiú a világ egyik legnagyobb arénájában lép színpadra. Óriási dolog ez. Én most vagyok itt először, és káprázatos hozzátartozóként is részt venni, nemhogy főszereplőként. Ez sokat jelent a srácoknak és láttam rajtuk az őszinte, érthető izgalmat. Egész délután próbáltak, mindent tökéletesnek akartak tudni.

Alig néhány perc maradt kezdésig. Az előzenekar már elköszönt a közönségtől. A rajongók egyre izgatottabbá és türelmetlenebbé váltak. A teljes hangerőre kapcsolás akkor következett be, amikor bejátszották az előzetes videókat. Majd végül berobbantak a fiúk is, mindenki meg volt őrülve. El és Perrie úgy sikítozott, mint a fanatikusok. Engem is lázba hozott a hangulat, és az a pohár bor is megtette hatását.

Elkezdődött a várva várt koncert, amitől mindenki önkívületi állapotba került. Jól telt az este, Hanna kicsit furán viselkedett, aggódtam is érte. Talán csak fáradt volt, változik az ember teste, lelke, a közérzete, amikor várandós. Reménykedtem benne, hogy csak ennyiről van szó.

Számomra az est két kedvenc dala a Little Things és a Moments volt, amelyeket most is bámulatosan adtak elő, és Liam tekintete sok alkalommal találkozott az enyémmel, amitől jócskán zavarba is jöttem. Az est zárásaként a Live While We’re Young-ot adták elő, ráadásként pedig a Kiss You-t. Miután vége lett a koncertnek, a biztonságiőrök a banda öltözőjéhez kísértek bennünket. Hanna nem érezte jól magát, szeretett volna már a hotelben lenni és pihenni.

-         Csodálatosak voltatok! – öleltem magamhoz Liam-et, aki erős karjával teljesen befonta a hátam.

-         Elképesztő volt, ennyi ember, csak miattunk. Repesek az örömtől! – izgatottan mesélte az élményeit, s szemében a boldogság szikrái mutatkoztak meg.

Niall is észrevette, hogy barátnőm nincs jó passzban, így sietett, hogy elkészüljön és elsőként indultak el a hotelbe. Mi még maradtunk nagyjából fél órát és a lányokkal a fiúk élménybeszámolóit hallgattuk. Borzasztóan büszke voltam rájuk, ez annyira nagy dolog.

Perrie és Zayn étterembe mentek, Harry egyedül távozott, míg El és Louis szintén a hotelbe indultak. Nem tudtam velünk mi lesz, Liam mit szeretne csinálni az este további részében. Boldogan, kezemet fogva lépkedett mellettem, olykor puszit nyomott az arcomra és kezével átkarolta a vállam. Nem mondott semmit, gondoltam visszamegyünk a szállodába. Az autóban ülve azonban láttam, hogy nem arra megyünk. Nem értettem mit akar, idegesített a szótlansága.

-         Hová megyünk? – nem bírtam magammal, muszáj volt rákérdeznem, tudni akartam.

-         Meglepetés! – mosolygott huncutan, ami egyre inkább kíváncsibbá tett.

-         Az nem holnap lesz? – kérdeztem megilletődve, nem készültem fel rá.

-         Meggondoltam magam. Ma szeretném inkább.

A kocsiban ülve gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Mit akarhat? Látom rajta, hogy nagy dolog, vajon mi lehet az? Voltak tippjeim, de elhessegettem őket. Nem akartam csalódni, féltem, hogy más lesz és akkor összetörik bennem valami. Sodródtam az árral, gondoltam hamarosan úgyis kiderül.

-         Lassan oda érünk, gyere. – kezét felém nyújtotta és felhúzott. Kinyitotta az autó tetőablakát és kibújtunk rajta. – Nézz fel! – mutató ujjával az Empire State Building felé mutatott. Fényekből álló szívecskét fedeztem fel. Gyönyörű volt.

-         Ez komoly? Te csináltad? – ledöbbentem.

-         Igen. És fel is fogunk menni. Bár már nem lehetne, én elintéztem. Nem szeretem kihasználni az ismertséget, de most muszáj.

-         De édes vagy! Szeretlek! – finom csókot leheltem ajkára. – De ugye tudod, hogy miattam nem kell ilyen dolgokat csinálni, ha elmegyünk vacsizni, az is nagyszerű, a lényeg, hogy veled legyek.

-         Ez fontos, szerettem volna ezt megtenni neked, érted.

-         Köszönöm!

Hamarosan oda is értünk, a hatalmas tornyosuló épület alján voltunk. Felnéztem, láttam a kivilágított szívet. Annyira nagy volt, lentről úgy tűnt, mintha az égig érne. Kézen fogva elindultunk a belső részre, a lifthez. Egy jól öltözött, negyven körül férfi állt a felvonó mellett, udvariasan üdvözölt minket, és felkísért a torony legtetejéig. Amikor kiszálltunk a liftből, a szívem szakadt meg, de most a boldogságtól. Egy rózsaszirmokkal borított asztalt volt elhelyezve a korlát mellett, gyertyák égtek rajta, és külön kis asztalra volt készítve az étel. Az első randevúnk jutott eszembe, amikor a London Eye egyik kabinjában romantikáztunk. Egész Manhattant beláttuk fentről, lélegzetelállítóan tündököltek a fények, a csillagok ragyogtak, a hold is saját színében pompázott. Mintha álom lett volna, tökéletes este a tökéletes férfival. Minden lány erről álmodik és számomra is hihetetlen, hogy ez megadatott nekem. A férfi magunkra hagyott bennünket, megmutatta mivel 

tudunk vele kommunikálni, ha bármire is szükségünk lenne.

-         Tetszik? – kérdezte Liam, miközben a fénycsóvákat néztem.

-         Imádom! Annyi kedves tőled, hogy ezt megtetted értem. Nem tudok jelzőt mondani, ami megilletné azt amit most érzek.

-         Szeretnék neked adni valamit. – a zsebében kotorászott, én pedig izgatottan vártam, mit fog elővenni. A szívem majd kiesett a helyéről. – Tessék, fogadd ezt el tőlem. – egy kis dobozt nyújtott át. Amikor kinyitottam egy kulcsot találtam benne. Tudtam mire gondoljak, de mégis kérdő pillantást vetettem rá. – Ez egy ház kulcsa, a mi házunké. Londonban van, kertes, fákkal és növényekkel teli. Tudom, hogy szereted a természetet, ezért gondoltam, hogy inkább egy házzal leplek meg, nem pedig lakással. Ha vége a turnénak, szeretném, hogy ott élj velem. Hogy mindig a közelemben lehess. Nyugodtan, zavartalanul, csak mi ketten. – nem tudtam mit szólni. A könnyeim, mint a záporeső hullani kezdtek, meghatódtam. Boldog voltam, hogy tervezi velem a jövőjét, annyira jól esett. Szerelmesen nézett rám, tudtam, hogy erre vágyik.

-         Köszönöm drágám, ez életem legcsodásabb napja. Alig várom, hogy birtokba vegyük az otthonunkat.

-         Boldoggá tesz, hogy ezt mondod.. Féltem mit fogsz szólni hozzá, de megnyugodtam. Attól tartottam, hogy túl korai ilyen döntést hozni, és esetleg megrémítelek vele.

-         Jaj ne butáskodj, ez annyira szép. Minden vágyam a közös élet veled, együtt, ketten. – szorosan magamhoz öleltem, finom illatát mélyen az orromba szippantottam. Boldog voltam, a legboldogabb a világon.

A vacsora valami istenien finom volt, a szakács igazán kitett magáért. Mert azért azt nem feltételezem, hogy Liam főzte, bár a mai akciója után, talán már az sem lepne meg. Vacsora után leheveredtünk a falhoz, ahonnan látni lehetett a fényárban úszó várost. Kellemes volt az este, igazi nyári éjszaka. Liam betakargatott mindkettőnket egy pléddel, magához húzott és puszikkal hintette be a nyakam. Éreztem rajta a nyugalmat, a higgadtságot. Olyan tökéletes este volt, amit tán remélni sem mertem.

-         Lenne még valami, amit adni szeretnék. – felállt, a kabátjában matatott, majd egy nagy sóhaj után közelebb jött hozzám. – Hihetetlenül boldog vagyok, amiért így örültél a háznak, a közös otthonunknak. Mások szerint talán elhamarkodott, de én úgy érzem, ez a 6-7 hónap elég volt ahhoz, hogy tudjam, örökké (ha lehet ilyet mondani), magam mellett tudjalak. – Egy mályvaszínű dobozkát tartogatott a kezében. Óvatosan letérdelt és feltette a kérdést. – Lennél a feleségem? – úgy éreztem a házzal, a vacsorával a legeslegcsodásabb estét varázsolta nekem, erre egyáltalán nem számítottam. Persze megfordult a fejemben, mi lenne ha.. de aztán nem gondoltam erre.

-         Úristen. – a könnyeim újra potyogni kezdtek, teljesen meghatódtam. – Igen Liam, leszek a feleséged. – Ahogy ezt kimondtam, egy kósza könnycsepp hullott le az arcán. Ujjamra húzta a meseszépen csillogó ékszert és megcsókolt.

Ez velem történik? A boldogság és a meghatottság mellett ez járt a fejemben. Mivel érdemeltem ki ezt a nagyszerű fiút? Mások számára leírhatatlan békét, mámort éreztem, amit szavakkal le sem lehet írni. Liam Payne eljegyzett engem. Kimondani is szép, nem hogy átélni. Őt akarom, csakis őt. Nézegettem az ujjamon villogó csodát és újból sírni kezdtem. Ő csak ölelt, nem engedett el. Meg akartam őrizni ezt a pillanatot, életem legszebb pillanatát…

***

Megérkeztem. Annyira vártam már ezt a részt, remélem úgy tudtam leírni, hogy ti is érzitek a szereplők boldogságát. 

Kérlek mindenképpen jelezzetek felém. Mostanában kevesebb kommentet kapok, ami kicsit elszomorít. De nagyon hálás vagyok azoknak akik rendszeresen véleményeznek, bármilyen formában. 

Pipáljatok, írjatok! Nagyon kíváncsi vagyok, mit gondoltok!

Puszillak benneteket!