30. rész - Már régóta tervezgettem ezt!

Viszonylag könnyen beleegyeztek a srácok a délutáni programba, egyedül Zayn vonakodott egy kicsit, mert pihenni szeretett volna. Szerencsére Perrie makacs természete hatást gyakorolt a pakisztáni srácra, így végül beadta a derekát. Igen hamar elkészült a csapat, nagyjából 1 órakor el is indultunk az első helyszínre. Warwick. Pontosabban a Warwick kastély. Nincs nyüzsgés, gyönyörű a táj és a kastély rengeteg olyan érdekességet mutat be, ami a fiúk figyelmét is felkeltheti. Kezemben tartottam a kastélyról nyomtatott leírást:

A kastélynak viktoriánus rózsakertje és vizes kertje is van, a legborzongatóbb élmény azonban a várbörtön és a kínzókamra, a kastély mélyén vár rád. Odakünn pedig lovagi torna, íjászbemutató, katapult, madárröptetés. 1978-ban a Madame Tussaud’s vásárolta meg a kastélyt és a termekben viaszmúzeumot rendezett be. A várbörtön „oszló hullákat, zsolozsmázó szerzeteseket, kínzóeszközöket és kivégzést” ígér. A tárlatvezetők pedig bemutatják, hogyan tépték ki a foglyok nyelvét. A látogatók közül sokan rosszul lesznek.

Ez biztosan tetszeni fog a fiúknak, Harry azonnal kitépte a kezemből a papírdarabot. Izgatottan adta végig a fiúknak, és mondanom sem kell, hamar megtalálták a közös kedvencet, ami nem más lett, mint a kínzókamra. Bevallom engem is érdekelnek az efféle látnivalók, de nem tudom hogyan fogom megélni a látottakat. Hannáról nem is beszélve, aki egy horror filmen is sírva fakad, ami köztudottan csak művér és nagyszerű színészi teljesítmény.

-         Mondd Hanna, Niall bemutatott már a családjának? – kérdezte Perrie érdeklődve, s közben valamilyen kekszet ropogtatott.

-         Még nem, a következő alkalommal, amikor lesz egy hosszabb turné közi szünet, akkor elmegyünk mindenképpen. Most már amúgy is muszáj lesz. – barátnőm kedves pillantást vetett szerelmére, aki érzékeny csókkal felelt csillogó tekintetére. Niall finoman bólintott fejével, hagyva, hogy Hanna elárulja titkukat. – Talán most van a legjobb alkalom arra, hogy elmondjunk nektek valamit. Mindannyian itt vagytok, és nektek jogotok van tudni erről. Szóval, egyszerűen és tömören… Niall-el kisbabánk lesz.

Szájtátva bámult mindenki a szerelmes párra, azt hiszem teljes döbbenet a javából ilyen hírrel előállni. Meg sem tudtak mukkanni, igazából ez olyan pillanat volt, amit érdemes lett volna megörökíteni. Az első bizonytalan, de annál kedvesebb gratuláció Louis-tól jött, aki a maga sajátos humorával oldotta a keletkezett feszült helyzetet. Mert ez feszült volt, kár tagadni. Nem tudták hova tenni a hírt, talán az első eszmefuttatás Niall és a karrierje körül forgott mindenkinek. Végül, úgy 2-3 perces hallgatagság után gratuláltak a leendő szülőknek, akik örömmel fogadták a kedves szavakat.

-         Na Cami, beállsz a kalodába? Gyorsan elpaskollak! – kérdezte Harry viccesen, de abszolút nem értékeltem a humorát.

-         Menj a francba. – halvány mosoly mégis előjött az arcomon, de gyorsan el is tűnt.

-         Ez annyira izgalmas, hihetetlen, hogy miket műveltek itt az emberekkel. – lelkesedett Niall, aki egyik kínzóeszköztől a másikhoz húzta Hannát, bár őt már kevésbé dobta fel ezen eszközök látványa.

-         Engem a hideg is kiráz ezektől, szörnyű. Szegény emberek min mehettek keresztül. – sóhajtozott Eleanor, aki egy pillanatra sem engedte el Louis kezét.

Engem érdekelt, bár valóban borzalmas belegondolni hogyan kínoztak embereket halálra. A srácok végig ökörködték a tárlatot, amit lehetett kipróbáltak, hát persze, ha nem így lenne, akkor nem is ők lennének. Egymást ugratták, így igazából teljesen szétszéledt a társaság. A fiúk az egyik irányba, míg mi lányok a másikba.

-         Ha vége Zayn-ék turnéjának, összeköltözünk majd. – mesélte minden előzmény nélkül a jövőbeli terveiket Perrie.

-         Tényleg? Ez nagyon jó. –feleltem jókedvűen, tetszett, hogy ennyire komolyan gondolják a kapcsolatot.

-         Már úgy várom. Beszéltünk róla, hogy veszünk egy házat, ami Zayn tulajdona lesz, ha esetleg bármi probléma lenne közöttünk a jövőben. De ezt nem akarom, szeretnék örökké vele maradni, szeretném, ha ő lenne a férjem.

-         De édes vagy, ez annyira kedves. – igen, egy pillanatra engem is elgondolkodtatott a dolog. Zayn és Perrie összeköltöznek, úgy tudom Louis és Eleanor tervei között is szerepel hasonló kilátás, Niall és Hanna gyermeket várnak. Vajon mi lesz Liam és az én sorsom? Hogyan alakul a kapcsolatunk, ha lecseng a turné, ha többet lehetünk együtt. Komoly kérdés ez.

Miután végig jártuk a kastélyt belülről, a külső parkot néztük meg. Káprázatos hely, mindenkinek érdemes lenne ellátogatni ide. Gyönyörű fák, bokrok, csodálatos pázsit. A pávák szabadon sétálgattak a zöldellő növények között. Imádtam. Mindig is oda voltam a természetért, és bár nem az erdőben sétálgattam, a mesterségesen kialakított terület teljesen a hatalmába kerített. Hosszú órákat töltöttünk el itt, sajnos nem maradt idő további helyek felkutatására. 6 órakor visszaindultunk Londonba, hogy azt a kevéske időt, ami még megmaradt, szabadon felhasználhassuk. Nagyon jól telt a nap, nagyon jól éreztük magunkat mindnyájan, igazi kis családdá kovácsolódtunk. Hazaérve mindenki ment a maga dolgára, mi pedig négyen birtokba vettük a házat, és kiélveztük a szabadság utolsó óráit.

š ›

3 hónappal később

Izgatottan pakoltam össze ruháimat a bőröndömbe. Hanna sürgetett, kapkodtunk össze-vissza, az ember sosem tud időben elkészülni. 3 óra múlva indul a gép New Yorkba, kevés időnk maradt. Barátnőm pocakosan vág neki a nagy útnak, ami miatt kicsit aggódom is. A csapat már elkezdte a turné amerikai részét, éppen New Yorkban vannak, s a koncert estéje után kapnak két nap szabadidőt, amit kedvükre tölthetnek. Mi ezért is utazunk a nagyvárosba, látni akarjuk őket. 3 hónap alatt, négyszer találkoztunk, ami valljuk be, semmi. Nagyon hiányzik Liam, alig várom, hogy végre magamhoz ölelhessem és közel legyen hozzám. De ennek legfontosabb és legalapvetőbb feltétele, hogy elérjük a gépet.

-         Ha nem szarakodtál volna annyit, időben elindultunk volna. – förmedt rám Hanna, miközben gyorslépésekkel a csekkoló ponthoz igyekeztem.

-         Nem csak az én hibám, nem én mentem nyolcszor pisilni.

-         Nyomja a baba a hólyagom. Hiába pici, akkor is.

Szerencsére minden a terv szerint zajlott, és 2 óra múlva már a levegőben beszélgettünk az elkövetkezendő napokról. Hannára rájött egy kisebb rosszullét, ami nem tudni, hogy a repüléstől, vagy a terhességtől következett be, de az is elképzelhető, hogy a kettő nincs barátságban egymással.

Hosszú volt az út, nagyon hosszú. Úgy éreztem sosem érünk oda, fáradt voltam, bár igyekeztem pihenni egy kicsit, nem bírtam aludni egy percet sem.

Karikás szemekkel, idegesen, de annál boldogabban vettük tudomásul, hogy megérkeztünk. Vártam a percet, hogy találkozhassak a szerelmemmel.

Először a csomagjainkért siettünk, mert nekünk alapelem a sietség. Amikor a csomagokhoz értünk, Niall és Liam csillogó tekintete fogadott bennünket. Azonnal Liam-hez rohantam és a nyakába ugrottam. Öleltem, csókoltam, legszívesebben a terminálon letepertem volna. De ilyet azért mégsem csinálunk.

Az autóban ülve el sem engedtük egymás kezét, úgy hiányzott az érintése.

Sosem jártam még New Yorkban, de ahogyan a felhőkarcolók között kocsikáztunk, pontosan olyan volt, mint a filmekben. Valami elképesztő. Bámulatos. Engem lenyűgözött. Hatalmas épületek, rengeteg üzlet és tömérdek ember.

-         Hanna, te hogy viselted az utat? – kérdezte Liam érdeklődve.

-         Háromszor rókáztam, egyébként egész jól. Úgy érzem ez a kölök utál repülni, így az én utamat is megkeserítette. – mindezt persze mosolyogva adta elő, sugárzott a boldogságtól.

-         Drágám, holnap estére ki is találtam a programot. – nézett rám Liam, s mérhetetlen boldogságot láttam szemeiben.

-         Tényleg? És mi lesz az? Tetszeni fog?

-         Hát remélem, mert régóta tervezgetem.

Tudtam, hogy ez az a meglepetés, amit anno Hanna terhességének bejelentésekor kellett lemondanom. Liam már akkor is készült rá, és szomorú volt, amiért el kellett halasztani. Sokat jelentett neki, ezért egyre jobban furdalt a kíváncsiság, mi is lehet a meglepetés…

***

Köszönöm az előző részhez a véleményeket, bár máskor többen szoktatok írni. Azért ennek is örültem.

Ez a rész nem lett túl eseménydús, káosz volt a hetem. Nem mentegetőzni akarok, de ez az igazság.
A bocsi az elején lévő fehér kiemelésért, ma nagyon nem vagyunk jóban a blogspot-tal. 

Írjatok, pipáljatok! :)