27. rész - Néha a legváratlanabb dolgok csöppennek az életünkbe

A Természettudományi Múzeumba mentünk, engem kifejezetten érdekelnek az efféle múzeumok attól függetlenül, hogy nem vagyok gyakori látogatója ezeknek a helyeknek. Ahogyan Liam-mel kézen fogva sétálgattunk a termekben, elkapott egy rossz, szomorú érzés. Már csak 2 nap van a pihenésből, aztán újból elszakadunk egymástól. Újabb egy hónap, amikor alig fogjuk látni egymást, csak telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot. Elszaladt ez a hét, de nagyon jó volt. Liam pedig olyan édes volt velem, minden pillanatban éreztette, mennyire szeret. Puszilgatott, megölelt, cirógatott. Ez még jobban fájdítja a szívem, hiszen tudom, most újabb érzelmi szünet kezdődik, amikor nem tudjuk érintésekkel kifejezni az egymás iránt érzett szerelmünket.

-         Jól vagy, drágám? – nézett felém, s kezével végig simított az arcomon.

-         Persze, csak jár az agyam. Úgy elszaladt ez az egy hét és belegondoltam abba, hogy megint ritkábban fogunk találkozni. Ez pedig elszomorít engem.

-         Nekem sem lesz egyszerű, hidd el. De szeretlek, és a tudat, hogy vársz rám, elfeledteti a rossz érzéseket. De még itt a hétvége, kihasználjuk az alkalmat arra, hogy kettesben legyünk. Látod, a srácok most is előre mentek, hogy magunkra hagyjanak egy kicsit.

-         Persze, igazad van. Csak úgy fogsz hiányozni… - mellkasába fúrtam az arcom, ő pedig magához szorított.

Lassan bandukoltunk előre, mindent megnéztünk közelebbről, tetszett a látvány. Az a sok-sok állat, különböző ásványok, engem lenyűgöztek. Fél szemem Harry-re és Lizára kalandozott. Liam szerint hagyjam békén őket, Liza elég érett ahhoz, hogy tudja, mi a jó neki. Ezzel nem értek egyet. Még csak 17 éves, Harry pedig örömét leli abban, ha naponta váltogatja a partnereit. Liza szerelmes típus, akárcsak én. Ha érzelmeket táplál majd Harry iránt, az nem lesz egyenlő Harry érzéseivel. Nem szeretném, hogy a húgom újabb lány legyen a göndörke listáján. Ahogy néztem őket, láttam, hogy nagy az egyetértés, vidáman nevetgélnek, néha egy-egy érintés is becsúszott. Nem örültem neki, de talán Liam-nek igaza van, nyugton kell hagyjam őket. Azért karon fogtam a húgomat, amíg Liam Harry-vel társalgott, én igyekeztem finoman kifaggatni őt ezzel kapcsolatban.

-         Jól érzed magad? – kérdeztem, bevezetőként.

-         Igen, nagyon jól. Örülök, hogy eljöttünk ide, érdekes dolgok vannak itt, tetszenek. Niallék is nagyon aranyosak velem, tök vicces ez a srác. Liam-mel is beszélgettem egy kicsit, és nem csodálkozom azon, hogy ennyire szereted. Tényleg jó fej.

-         Akkor jó! – mosolyogtam. – És Harry? Róla mit gondolsz?

-         Aranyos, jól érzem magam vele. És megjegyzem nagyon udvarias, ritka manapság az ilyen ember.

-         Értem. – nem erre számítottam.

-         Cami, tudom mire akarsz kilyukadni. Megint hátulról tapogatózol, és azt akarod, én mondjam ki. Figyelj, olvastam a neten egy-két dolgot Harry-ről, a zűrös nőügyekről, stb… Tudom mit várhatok tőle. De nekem tetszik, nagyon helyes srác.

-         Valóban helyes srác, de mit értesz azalatt, hogy tudod mit várhatsz tőle?

-         Hát hogy, nagy valószínűséggel szexre hajt, ennyi.

-         És te?

-         Nem fogok lefeküdni vele. Egyébként most úgy érzem rosszabb vagy, mint anya. Cami, nem vagyok már kislány. 17 éves vagyok, és remélem nem gondolod, hogy még sosem voltam fiúval.

-         Istenem Liza, persze, hogy nem gondolom. De akkor is, vigyázz Harry-vel, mert tudom, hogy te nem vagy az az egyéjszakás típus, és ha beleszeretsz, félő, hogy összetöri a szíved.

-         Miért szeretnék bele? Egyáltalán miért gondolod, hogy bármit is akarnék tőle?

-         Mert ő általában mindig eléri a célját, főleg ha látja, hogy a másik fél sem passzív a kapcsolatteremtést illetően. És te azért nem vagy elutasító vele.

-         Nincs mit elutasítani, csak beszélgettünk, jól éreztük magunkat. El tudom dönteni mit akarok, nem kell hogy anyáskodj felettem, oké? A nővéremhez jöttem, nem pedig a második anyámhoz. Csak szeretném élvezni a hétvégét. Szabad?

-         Persze, sajnálom. – megöleltem őt, majd visszament Harry-hez. Liam hozzámérve átfonta karját a derekamon és puszit nyomott szőke hajamra.

Miután bejártuk a múzeumot, következő úticélként London utcáit tűztük ki. Természetesen nem egyszerű a One Direction három tagjával London belvárosában sétálgatni, de hát erre is kell megoldást keresni. Két biztonságiember jött velünk, akik vigyáztak mind a srácok, mind pedig a mi biztonságunkra. Liza odavolt a városért, nagyon tetszett neki minden. Sokat nevettünk, mókáztunk, nagyszerű délutánra sikeredett.

Liam az estét kettesben szeretné tölteni velem, és valamilyen meglepetést emlegetett. Néha úgy érzem, mintha hosszú évtizedek óta együtt lennénk, ismerjük egymás rezzenéseit, a másik személyiségét. Ez a két hónap meghatározó volt mindkettőnk életében, és sokkal többnek érzem, mint amennyi valójában. Úgy beszéltük meg, hogy 7-re értem jön, a többit pedig majd meglátom. Mielőtt készülődnöm kellett volna, a kanapén ülve, teát szürcsölgetve beszélgettem Lizával. Keveset tudunk találkozni, s bár hetente beszélünk telefonon, azért személyesen mégiscsak más csevegni a történésekről. Nincsenek titkaink egymás előtt, bármikor fordulhat hozzám tanácsért, tudja jól, mindenben számíthat rám. Liza engedélyt kért tőlem, hogy Harry-vel találkozhasson, állítólag áthívta filmet nézni, de megüzente nekem, hogy csak baráti filmnézés lesz. Nem tudom Harry szótárában mit takar a baráti szó, mindenesetre megkértem Zayn-t és Perrie-t, akik otthon tartózkodnak, hogy néha-néha nézzenek rájuk. Lehet paranoiás vagyok, de nem bízom Harry-ben. Elég ha csábosan néz Lizára, a kis bolond már el is alél tőle. Miután szépen felöltözött, Harry eljött érte, megnyugtatott, hogy ne aggódjak, nem tervezi, hogy bármilyen módon közeledik majd felé. Mondjuk a búcsúzásképp nekem lökött kacsintás nem annyira megnyugtató. Hanna idegesen kereste a helyét a nappaliban mielőtt leült volna mellém.

-         Ráérsz egy kicsit? – kérdezte. Furcsán viselkedett, tudtam, hogy valami nincs rendjén. - Nem is tudom, hol kezdjem…- szólalt meg. – Egész nap kerestem a megfelelő alkalmat, hogy elmondjam neked, de úgy érzem ezt most jött el.

-         Valami baj van? – ijedten kérdeztem tőle, feszélyezett a mondandója.

-         Megígéred, hogy nem leszel dühös?

-         Megígérem.

-         És hogy senkinek sem mondod el?

-         Jesszus Hanna, mi történt?

-         Sajnálom, ez nem olyan egyszerű. – egy könnycsepp gördült végig az arcán.

-         Édesem, mi a baj?

-         Terhes vagyok! – ezerszer végig futott az agyamon ez az egyetlen kijelentés, és azon agyaltam, hogy biztosan jól hallottam-e.

-         Ez biztos? – döbbenten nyögtem ki az első kérdést, ami eszembe jutott.

-         Igen. Három tesztet csináltam, mind pozitív lett. Úristen, Cami, mit csináljak most? – a könnycseppek, akár a záporeső potyogtak a szeméből. Magamhoz öleltem, és igyekeztem megnyugtatni őt.

-         Niall tudja?

-         Nem, senki nem tudja rajtad kívül.

-         De hogy lehet ez? Nem védekeztetek?

-         De igen, csak amikor együtt voltunk, lehet kiszakadt az óvszer, vagy nem tudom. Tudod jól, hogy a védekezésre mindig odafigyelek.

-         Tudom. Hanna el kell neki mondanod, joga van tudni.

-         Persze, de annyira félek.. Nem akarom tönkretenni az életét. És az enyémet sem.

-         Akkor most mi lesz?

-         Fogalmam sincs. Nem mondanád el neki te?

-         Hanna, ezt neked kell megtenned. Ez komoly dolog, tőled kell, hogy hallja. Maximum itt leszek, amikor elmondod. Az úgy jó?

-         Jó, köszönöm! Ma este átjön, itt alszik.

-         Ma nem leszek itthon, vagyis nem tudom mikor jövünk. Liam valamilyen meglepetést csinál nekem, 7-re jön értem.

-         Akkor megpróbálom egyedül elmondani. Talán jobb is, ha nincs itthon senki.

-         De ha akarod, akkor lemondom, itthon maradunk és közösen megoldást keresünk.

-         Megtennéd?

-         Persze.

Fel is hívtam a kedvesemet, és megkértem őt, hogy a ma esti programot halasszuk el. Vészhelyzetre hivatkoztam, a hangjából ítélve kissé meg is ijedt. Sajnáltam, hogy így alakult az este, de talán Hannának most nagyobb szüksége van rám. Liam megígérte, hogy mihamarabb átjön, csak összeszedi a cuccait. Én addig a kanapén ültem, Hannával az ölemben, s próbáltam megnyugtatni őt.

Liam szemszöge*

Hát az este nem úgy alakult ahogyan vártam, remélem a vészhelyzet nem csak az, hogy Hanna és Niall összekapott az utolsó szelet pizzán. Felmentem a szobámba, összepakoltam pár ruhát és lementem elköszönni a többiektől. Harry valami vígjátékot nézett Lizával, jókat nevetgéltek a filmen. Zayn és Perrie a konyhában ültek és a turnéról beszélgettek, mármint a hangfoszlányok erről tanúskodtak.

-         Na megyek srácok, Cami már vár.

-         Sok sikert! – kacsintott Zayn.

-         Ohh, nem… Camila lemondta. Állítólag vészhelyzet van otthon, nem mondott róla semmit, majd személyesen.

-         Akkor hiába tervezgettél?

-         Majd máskor, úgy éreztem ez a megfelelő pillanat, de ezek szerint mégsem.

-         Biztosan komoly lehet, különben nem mondta volna le, tudta, hogy meglepetést szerveztél neki.

-         Biztosan. Érdekel is, hogy mi lehet.

-         De ez nem vette el a kedved, ugye?

-         Dehogy, nem. Csak mindent elterveztem, szerettem volna tökéletesre az estét. De nem jött össze.

-         Talán majd legközelebb még tökéletesebb lesz és akkor sikert aratsz.

-         Úgy legyen! Na jól van, megyek. Érezzétek jól magatokat, Harry-t és Lizát pedig hagyjátok. Cami néha túlzásba viszi az aggódást!

-         Redben. – nevettek a kijelentésemen. De hát ez az igazság, mindenkit meg akar óvni. Olyan akár egy tyúkanyó.

Kocsiba pattantam és elindultam a lányok háza felé. Útközben Niall-t láttam az egyik McDonald’s drive-jában, valószínűleg ő is Hannáékhoz tartott. Hűvös volt az este, egy pillanatra húztam csak le az autó ablakát, de megcsapott a kellemetlen szél. Néhány háznyira voltam az ismerős sárga épülettől, amikor megszólalt a telefonom. Ruth neve jelent meg a kijelzőn.

-         Szia öcskös, na hogy állsz? – kérdezte nővérem izgatottan.

-         Ruth, nyugodj meg. Éppen Camilához tartok, de az esti program elhalasztva, mert van egy kis gáz, és le kellett mondania az estét.

-         Ohh, sajnálom. Pedig már úgy izgultam. Azért is hívtalak, hogy készülődsz-e már.

-         Igen, én is sajnálom. Mindent elterveztem és ez a baki nem volt a tervembe kalkulálva. Mindegy is, majd felhívlak.

-         És akkor mikor kerül rá sor?

-         Mostanában biztosan nem, hétfőn folytatjuk a turnét, szusszanásnyi időnk sem lesz.

-         Jól van Liam, akkor majd hívj fel, ha meg van az újabb terv.

-         Rendben, legyél jó!

Leparkoltam a ház előtt, s épp amikor kiszálltam, jelent meg Niall is, néhány mekis zacskó kíséretében. Segítettem neki cipekedni, s elindultunk a bejárati ajtó felé. Bizakodtam benne, hogy valóban vészhelyzet van, mert számomra fontos este dőlt dugába…

***

Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket, nagyon aranyosak vagytok!

Bízom benne, ez is tetszeni fog nektek. Kérlek írjatok, pipáljatok! Nem kerül semmibe, de nekem sokat jelent.