24. rész - Miért csinálod ezt?

Harry szemszöge*

Néhány héttel ezelőtt megismertem egy lányt. Éppen a Nando’s-ban ebédeltem, amikor leült a mellettem lévő asztalhoz. Elbűvölt a szépsége. Mást láttam benne, mint eddig általában a lányokban. Nem egy következőként tekintettem rá, hanem érzelmeket váltott ki belőlem. Szóba egyeledtünk, majd randizni hívtam. Ennek már három hete. Úgy éreztem ebből akár komoly dolog is lehet, ezért úgy határoztam bemutatom a srácoknak. Adok a véleményükre, fontos nekem mi zajlik a fejükben. Az autóban ültem, éppen Sasha-ért igyekeztem. Most jött el a pillanat erre az alkalomra. Izgatottan ült le az anyósülésre. Szótlan volt, de gyönyörű. Ültünk egymás mellett, az utat figyelve. Miután megérkeztünk a házhoz, sietős léptekkel bandukoltunk az ajtó felé. Amikor benyitottunk, hangok szűrődtek ki a nappaliból. Nem is emlékszem mikor csináltam ilyet utoljára…

A kabátokat a fogasra akasztottam, kézen fogtam a lányt és a helyiség felé vettük az irányt. Liam és Zayn éppen videojátékoztak, Niall a twitterét bámulta, Camila és Hanna beszélgettek. Közben lágy dallamok ölelték körbe a szobát. Megköszörültem a torkom és a saját nevünkben köszöntem a társaságnak. Meglepettséget, mondhatni döbbenetet sugároztak a ránk meredő tekintetek. Illedelmesen bemutattam nekik Sasha-t. Kedvesen fogadták őt. Szívélyesen beszélgettek és kérdezősködtek róla, illetve a kapcsolatunkról. Egy valaki szemében azonban furcsa dolgot láttam. Nem is tudtam ezt hova tenni és furcsálltam a reakcióját…

Camila szemszöge*

Kedves lánynak tűnt, és igazán csinos is volt. Félve, megilletődve foglalt helyet a kanapén. Harry-t sosem láttam még lánnyal, még csak alkalmi partner társaságában sem. A fiú mellé ült és kezét Sasha kézfejére tette. Figyeltem a mozdulataikat, magam sem értem miért. Érdekes, megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Az elmélkedésből Liam érintése rántott vissza. Kezét átkulcsolta a derekamon, mintha jelezné, hozzá tartozom. Harry perzselő tekintetével találkoztam, aki furcsálló pillantásokat vetett rám. Fogalmam sincs miért, bár én is éreztem azt a különös légkört, ami körülvett minket. A fiúk elhalmozták kérdésekkel a lányt, faggatni kezdték, mindenre kíváncsiak voltak. Sasha lelkesen mesélte a szerelmük keletkezésének történetét, mert ő már szinte így adta elő, attól függetlenül, hogy alig egy hónapja ismerik egymást. Eleget hallgattam a csöpögős sztorit, felajánlottam, hogy hozok egy kis frissítő üdítőt. A konyhába mentem. Poharakat vettem elő a szekrényből, és a hűtőben keresgéltem valamilyen édes nedű után. Ahogy a hűtő ajtaját becsuktam, Harry akár egy szellem jelent meg a becsukott ajtó mögött. Rémülten néztem rá, megijesztett.

-         Minden rendben? – kérdezte, s közben a konyhaszekrényre könyökölt.

-         Persze, miért? – nem értettem a kérdését.

-         Csak úgy kiviharzottál a nappaliból. Azt hittem gond van.

-         Üdítőért jöttem, valakinek arról is kell gondoskodni. Nem hagyhatom, hogy a barátnőd szája kiszáradjon a rengeteg beszédtől.

-         Miért érzek gúnyt a hangodban?

-         Nem tudom, a hangomban semmiféle gúny nincs, őszinte kedvességből mondtam.

-         Ha nem lenne Liam, azt mondanám féltékeny vagy.

-         Mi van? Te teljesen hülye vagy. Miért lennék az?

-         Hát nem tudom, ez számomra is kérdés. Már akkor érdekesen méregetted Sasha-t, amikor beléptünk a nappaliba.

-         Te megfigyelsz vagy mi?

-         Nem, mindenkinek a reakcióját figyeltem. De most komolyan, zavar téged, hogy alakul közöttünk valami, ami akár komoly is lehet?

-         Engem nem zavar, örülök, hogy végre megjött az eszed és komoly kapcsolatra vágysz.

-         Hazudsz!

-         Fejezd be a kombinálást, azt hittem végre leszálltál erről a témáról.

-         Komoly érzéseket tápláltam irántad, azt hiszed egy hónap elég ahhoz, hogy elmúljanak?

-         Ő kell ahhoz, hogy elfelejts engem, vagy minek véljem ezt a kérdést?

-         Csak azt mondtam, hogy azért mert nem vallottam neked mindennap szerelmet, vagy nem mutattam jelét, hogy érdekelsz, még nem múlik el az érzés egyik napról a másikra. De igyekszem. Az egyéjszakás csajok nem segítettek, talán Sasha fog. – éreztem a hangján, hogy direkt piszkál engem.

-         Nagyszerű! Bocs, de most beviszem a kólákat, még a végén valaki szomjan hal.

Valósággal menekültem a helyiségből, fojtogató volt Harry elmefuttatása. Nem akartam hallani az érzéseiről, a lányról, semmiről, ami vele és velem kapcsolatos. Reméltem, hogy túljutottunk már az ügyön és végre pontot tehetünk a végére, de ahogy elnézem, ennek koránt sincs vége. Próbáltam széles vigyorral és mérhetetlen kedvességgel érkezni a csapathoz. Letettem a poharakkal teli tálcát a dohányzóasztalra és önkiszolgálásra bíztattam mindenkit. Hanna látta rajtam, hogy nem a megszokott módon viselkedek, kérdő tekintete meg is talált, de csak egy lágy kézlegyintéssel jeleztem, hogy nem érdekes. Gyerekkorunk óta barátnők vagyunk, ismerjük egymás rezzenéseit, és akár néma fejmutogatásokkal is megértenénk a másikat.

A délután, amit itt töltöttek, számomra nagyon kínos volt. Már csak azért is, mert Harry folyamatosan a lánnyal volt elfoglalva és szándékosan úgy viselkedett vele, hogy engem féltékennyé tegyen. Ami persze butaság, hiszen nem érdekel a szerelmi élete, nekem van barátom, akit mindennél jobban szeretek. Viszont Harry viselkedése rendkívül idegesítő és feszélyező volt. Szerencsére a hosszú órák lassacskán elteltek és göndör barátunk haza fuvarozta a lányt. Mindenki arról áradozott, hogy milyen kedves, aranyos, csinos lányt talált a barátjuk és mennyire összeillenek, és látszik, hogy Harry is komolyan gondolja. Na igen. Ezt gondoltam én is az első fél órában, aztán kétségeim támadtak. Nem biztos, hogy elhiszem ezt az egész „őszintén kedvelem a lányt” előadást. A végére már az én bosszantásom volt Harry legfőbb célja, s eszközként használta Sasha-t. Legalábbis én így éreztem. Nem tagadom, tényleg megmozgatott bennem valamit, amikor megláttam őket együtt. De ennek nincs jelentősége, számomra nincs. Egyszerűen csak furcsa volt, hogy Harry elhozott ide egy lányt.

Az estét kártyázással töltöttük, órákon át ezt folytattuk. Liam igen korán elment aludni, ugyanis másnap találkozója van egy ügyvéddel, aki segít neki rendbe hozni a verekedős ügyet. 11 órakor még mindig a nappaliban ültem, sorra elfogyatkoztam mellőlem az emberek. Forró kakaót készítettem, s pokróccal, illetve kabáttal kivonultam a teraszra. Bevackoltam magam az egyik székbe, és kortyolgattam a forró italomat. Elaludhattam. Amikor felébredtem egy ismerős karjai között találtam magam, aki épp a nappali felé cipelt.

-         Tegyél le, tudok egyedül is menni. – förmedtem rá mérgesen.

-         Jól van na, bocs, hogy nem hagytalak megfagyni az 1-2 fokban odakint.

-         Felébreszthettél volna, mielőtt akciózgatsz.

-         Hatalmas akció, tényleg, hogy behozlak a hidegről.

-         Jó, mindegy.

-         Basszus Cami, mi ütött beléd?

-         Semmi, jól vagyok. Csak fáradt.

-         Olyan furán viselkedsz ma.

-         Mert idegesítesz. Idehoztad ezt a lányt, tök szimpatikus csajszi, erre meg az egész délután azzal telik, hogy engem akarsz piszkálni.

-         Mi? Miért hiszed, hogy mindig te vagy a középpontban? Ez nem rólad szól.

-         Hát pedig nagyon úgy tűnt.

-         Figyelj, én csak bemutattam nektek Sasha-t, mert valóban érdekel és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. De te összekavarsz mindent és féltékenységi jelenetet rendezel.

-         Te meghibbantál. Nem rendezek semmilyen jelenetet, csak éppen nem vagyok hülye és láttam, hogy mit műveltél. De most mondom el utoljára: Nem érdekel, hogy kivel vagy együtt vagy mit csináltok, nem érzek irántad semmit, ami túl menne a barátságon. Fogadd el!

Mérgemben a kanapéra vágtam a pokrócot és felrohantam a szobába. Az ideg végig futott a testemen, a vérnyomásom az egekbe szökött, fel tudtam volna robbanni. Elegem volt már belőle, ebből az egész helyzetből, Harry-ből. Ártatlannak állítja be magát, közben pedig pontosan láttam mire megy ki a játék. Nyugtatásképp lezuhanyoztam és Liam egyik pólójába bújtam. Bemásztam az ágyba és magamra húztam a takarót. Liam mozgolódott mellettem, majd karjaival átfonta a derekam.

-         Hiányoztál mellőlem. – nyüszögte halkan.

-         Aludj drágám, reggel korán kelsz. Most már itt vagyok, nem megyek sehova.

Alig telt el két perc, már mélyen szuszogott mellettem. Alig néhány órát tudtam aludni, felzaklatott az este történt esemény. Liam 6 órakor nyomta ki telefonja ébresztőjét, hallottam, ahogyan nyújtózkodik és nyöszörög, majd eltűnt a fürdőszobában. Negyed óra múlva frissen és üdén jött ki a helyiségből, felöltözött, puszit adott az arcomra és lement a lépcsőn. Mély álomba zuhantam, s csaknem 3 órát sikerült aludnom még. Felkeltem, elvégeztem a reggeli teendőim, felöltöztem és lementem a konyhába. Hanna már javában sütötte a rántottát, Niall türelmesen várakozott a készülő ételre, Harry a telefonját babrálta, Zayn pedig valószínűleg még aludt. Ja igen, Louis. Louis és Eleanor Dubai-ba utaztak pihenni, ezért ők nem tartózkodtak a köreinkben. Mindenki vidáman üdvözölt, kivéve Harry-t. Tudtam, hogy haragszik rám, de lényegretörőbben nem tudtam a tudtára adni az érzéseim. Szerettem volna, hogy megértse, nem kell féltékennyé tennie, hiszen nem leszek az, bármit csinál is. Leültem mellé, de rám sem hederített. Nem szeretek haragot tartani senkivel, de úgy döntöttem békén hagyom, majd biztosan lenyugszik. Reggeli után Liam is megérkezett, aki elárulta, hogy talán megoldódik az ügy, ugyanis a zaklató srác megijedt egy kicsit az ügyvédi seregtől. Igyekeznek máshogyan pontot tenni a dolog végére. Miután végeztünk Harry a nappaliba hívta a srácokat, amíg én és Hanna rendet tettünk a konyhában. Nem tudtuk miről lehet szó, így természetesen furdalt a kíváncsiság. Az emeletre tartottam fel, amikor megjelentek a többiek.

-         Minden rendben? – kérdeztem Liam-et, amikor felém közeledett.

-         Harry ide akarja költöztetni Sasha-t.

-         Micsoda?

-         Igen, mert hogy ő komolyan gondolja. Beszélt a lánnyal is, akinek semmi ellenvetése.

-         Nem korai ez még egy kicsit?

-         Mi is ezt mondtuk. De szeretné megpróbálni.

-         De Harry nem is ez a „lakjunk együtt” típusú srác.

-         Tudom. Mi sem értjük miért csinálja. De belementünk, próbálják meg, ki tudja, lehet, hogy összejön.

Harry is kifelé tartott a nappaliból, s szúrós tekintete a lelkemig hatolt. Pontosan tudtam miért teszi ezt. Annyira zavart, hogy újra előjött ez a téma. 1 hónap telt el azóta, hogy bevallotta hogyan érez irántam, majd minden lecsillapodott. Azt hittem valóban túlteszi magát rajtam. Bántott a helyzet, mert csak miattam csinálja ezt. Miattam költözteti ide azt a lányt, hogy

bizonyítson. Sajnáltam, mert semmit nem tehettem. Nem érzek úgy, ahogyan ő. S ez nem fog megváltozni…

***

Nagyon köszönöm a véleményeket! Nagyon jól esett mindegyik!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog! Kicsit másfelé kalandozott a történet!

Várom a vélemények bármely formáját, higgyétek el, nagyon nagyon sokat jelent! Kérlek benneteket, tegyetek meg nekem ennyit. Pipa vagy vélemény. :)

Puszillak titeket!