19. rész: Gyertyák és pezsgő

1 hónappal később*

A srácok éppen Birmingham-ben tartózkodnak, ahol a turnéjukat folytatják.  Hanna szerencsére teljesen felépült a bántalmazása óta, de Leon és Alfréd még mindig a mindennapjaink részét képezik. A tetteseket nem sikerült megtalálni, de azóta hál’istennek semmilyen fenyegető jele nem volt az újabb támadásnak. Liam azonban most sem szeretné, hogy egyedül mászkáljunk, ezért a biztonsági emberek követik minden lépésünket. Ma este lesz a koncert Birmingham-ben, ami után egy hetes pihenés következik. Ennek örülök, mert már nagyon hiányzik Liam, s minden percet vele szeretnék tölteni. Azt mondta a héten sort kerítünk a várt családlátogatásra is. Nagyon ideges vagyok, a gondolattól is görcsbe rándul a gyomrom. Próbálok nem erre gondolni, de valahogy mindig ezen jár az agyam.

A mai napot lustálkodással töltöttem, ugyanis vasárnapot írunk és hosszú, fárasztó hetek állnak mögöttem. Hanna kakaót kortyolgatva nyomogatta a laptopját a nappaliban, amíg én ebédet készítettem. Egy kis sajtos makaróni Harry saját receptje alapján. Mert szerinte nem lehet ezt csak úgy elkészíteni, bonyolult folyamat. Főzés közben a telefonon csörrent meg, aminek kijelzőjén drága kedvesem neve díszelgett.

-         Halló! – szóltam bele a telefonba, miközben a konyhapultra huppantam.

-         Szia édes, itt a pasid. – hangjának mély dübörgése hallatszott.

-         Hmm.. várj te melyik is vagy? – kérdeztem ironikusan tőle.

-         Több is van? Drágám mit csinálsz te, amíg nem vagyok ott?

-         Semmit, semmit. – vigyorogtam teli szájjal, akár egy kislány. – Hiányzol, nagyon. Mikor jössz már haza?

-         Ma éjjel. Ha vége a koncertnek indulunk vissza Londonba. Aztán egész héten együtt leszünk, mit szólsz?

-         Jól hangzik. De kb. mikor értek ide? Ja igen, nálam töltöd az éjszakát?

-         Háát nem is tudom, várj megnézem a noteszem, hátha már valakinek elígérkeztem. – hangja huncut volt és előttem lebegett az arca, ahogyan ezt kimondta.

-         Vicces vagy, nagyon vicces. – gúnyolódtam, s képzeletben a nyelvemet is kidugtam hozzá.

-         Megnéztem, szabad vagyok, úgyhogy veled töltöm. – nevetett, jót mulatott rajtam.

-         Majom vagy. Egy gonosz majom. – játszottam a sértődöttet.

-         Te kezdted szivi! Amúgy kb. hajnal 2-re érek oda.

-         Megvárlak!

-         Reméltem is! Mennem kell kicsim, éjjel találkozunk. Már alig várom. Addig küldök neked egy képet, hogy nehogy megfeledkezz rólam. Csók!

-         Szia!

Ezzel le is tette a telefont. A tészta víz viszont forrásnak indult, így kapkodva halásztam elő a szükséges makaróni tésztát. A telefon is pittyegésbe kezdett. Miután a tészta a vízbe került, megnéztem a kapott üzenetet. Liam egy édes képet küldött. A kis lökött, hogyan is feledkeznék meg róla, amikor állandóan ő jár a fejemben.

Hanna a nappaliból kiabált, éhes volt. A tészta nem rajtam múlott, a szószt elkészítettem, így még egy kis időre volt szükség, amíg az puhára főtt. Addig csatlakoztam Hannához, aki épp a twitterét bambulta. Leheveredtem a kanapéra, s a párnába nyomtam az arcom.

-         Niall hívott, ma érnek haza. És holnap elvisz ebédelni. – lelkesen hangoztatta a holnapi tervet kedves barátnőm, akinek izgatottságtól csillogtak a szemei.

-         Jól hangzik. Tudod hova mentek?

-         Nem, azt mondta meglepetés. Hát nem aranyos?!

-         Ti most hogy is álltok egymással?

-         Barátok vagyunk, mi más lenne? Egy hónap alatt nagyjából háromszor ha találkoztunk. Így elég nehéz lenne egy normális kapcsolatot kialakítani.

-         Használjátok ki a jövő hetet.

-         Jó lenne, csak az a gáz, hogy Írországba megy a családjához, illetve a tesójának lesz az esküvője.

-         Menj el vele!

-         Persze, közlöm vele, hogy „Hello Niall, bár nem hívtál, de megyek veled a szüleidhez, ja és a bátyád esküvőjére is. Mit szólsz?”.

-         Hátha elhív.

-         Nem hinném, ez családi esemény.

-         Jól van, majd meglátod mi lesz.

-         Cami, még nem jó a tészta?

-         Most tettem bele, 2 perc alatt egyetlen tésztaféle sem készül el.

-         Elég morcos vagy, mi a bajod?

-         Semmi, fáradt vagyok. Mindegy, megyek megnézem. CSak hogy a lelked megnyugodjon. Ne fáradj! – idegesen tápászkodtam fel a puha kanapéról, Hanna egy kicsit felhúzott idegileg. Bár nem biztos, hogy a hibás, alapból bal lábbal keltem.

A tészta alakulóban volt, de még kellett egy kis idő. Addig a telefonomat nézegettem, a Liam által küldött kép annyira édes volt. Szerintem vagy harmincszor megnéztem negyed óra alatt, amíg a tésztára vártam. Amikor kész lett, leöntöttem a szósszal és terítettem is. Ebéd után a szobámba mentem, s lepihentem az ágyon. Szemeimet lecsuktam, s azt hiszem, hamar el is aludtam. Úgy 2-2,5 óra múlva ébredtem fel. Kócos hajjal keltem ki az ágyból, s a fürdőben rakoncátlan tincseimet igyekeztem helyretenni. A délután a kedvenc könyvem bújásával telt el, s fél 8 körül már kezdett is sötétedni. Amikor bementem Hanna szobájába füldugóval a fülében aludt. Nagy nehezen leszedtem róla a rátekeredett zsinórt, majd betakartam őt és kimentem a szobából. Unatkoztam. Semmi sem tudtam lekötni a figyelmem. Folyamatosan az órát nézegettem és vártam, hogy elmúljon kilenc, tíz... éjfél, egy óra. ¾ kettő körül megcsináltam a Liam-nek szánt meglepetést, majd visszadőltem az ágyra. Pilláim harcot vívtak velem, küzdöttem az ellen, hogy lecsukódjanak a szemeim. Néhány perc múlva arra ébredtem, hogy valaki az arcomat puszilgatja. Szemeimet kinyitva a szerelmemet pillantottam meg, aki gyönyörű szemeivel bámult rám. Az ágy mellett guggolt. Szám mosolyra húzódott és boldogan öleltem magamhoz a kedvesemet.

-         Nem bírtad ki ébren, igaz?

-         Csak..csak 10 percre aludtam el. Vártalak egész este. Meglepetést is csináltam neked.

-        Istenem, de édes vagy. De aludj nyugodtan, bebújok melléd.

-        Nem, szeretnék valamit mutatni.  Gyere velem. – felálltam az ágyról, karon ragadtam és a fürdőbe húztam Liam-et.

Szerettem volna egy kis romantikus éjszakát magunknak, ezért a fürdőben gyertyákat helyeztem el, pezsgőt készítettem a kád szélére. Engedtem még egy kis forró vizet, ugyanis a várakozás alatt hűlt egy kicsit a víz hőmérséklete.

Liam gyönyörű szemei minden érzését elárulták. Szorosan magához ölelt és finom ajkával az enyémhez tapadt. Bezártam a szobám ajtaját, hogy Hanna véletlenül se nyisson ránk.

Visszatérve a fürdőbe, lehámoztam Liam felsőjét, és apró csókokkal borítottam be a mellkasát. Pajzánul vigyorgott, s elmélyülten figyelte, vajon mit fogok tenni. Elkezdtem lehúzni nadrágja cipzárját, amire ő halk sóhajjal reagált. Kilépett a nadrágból, s az ajtóhoz rúgta. Fel akartam venni a ledobott ruhadarabot, de elkapta a karom és magához húzott. A derekamon éreztem az izgatottságát. Megfordultam, vele szembe kerülve vadul falni kezdte az ajkam. Én is megszabadultam a felsőmtől, és a nadrágomtól. Melltartóban és bugyiban álltam előtte. Szeme vággyal teli volt, s szexisen harapott alsó ajkába. Könnyed mozdulattal kapcsolta ki a melltartómat, s a nadrág mellé dobta. Finom csókokkal halmozta el a nyakam és a mellem. Mindketten kibújtunk az alsóneműből és a meleg vízzel teli kádba léptünk. Elé kerültem, s átkarolva engem, ültünk a gyertyákkal teli fürdőszoba kádjában.

-         Mit művelsz te velem? – kérdezte, miközben a fülcimpámat harapdálta.

-         Nem is értem miről beszélsz. – mosolyra húztam a számat, s válaszul puszit nyomtam az arcára.

-         Tetszik a meglepetés, nagyon is. Izgalmi állapotot váltott ki belőlem az akciód, csak hogy finoman fejezzem ki magam.

-         Ez olyan komolyan hangzott.

-         Az nem jó? Legyek komolytalan? – s ajkát a fülem mögött éreztem.

-         Legyél rossz. Mindig olyan jó vagy. – feleltem izgatottan, s nyelvemmel megnyaltam a számat.

-         Szóval legyek rossz?! Mennyire rossz?

-         Egy kicsit.

-         És ha nagyon szeretnék?

-         Azt díjaznám. – kacsintottam félig hátra fordulva.

-         Mi még nem is voltunk együtt… a fürdőkádban..

-         De fürödtünk együtt.

-         Nem arra értem.

-         Akkor fogalmam sincs miről beszélsz. – játszadozni kezdtem vele, húztam őt egy kicsit.

-         Mit szeretnél, hogyan mondjam?

-         Úgy hogy megértsem miről is van szó!

-         Szóval.. – lehelete a fülemet súrolta. Ajka közel volt hozzá. – Még nem szeretkeztünk a fürdőkádban, nem volt alkalmam, hogy magamévá tegyelek ebben a helyiségben. – lúdbőrös lettem ettől a kijelentéstől. Éreztem, ahogyan a vágy és az izgatottság magával ragad. Forróság öntötte el az ágyékom. – Így már megértette, kisasszony?

-         Azt hiszem igen! – kezével végig simította a combom, és ujjai egészen a nemi szervemig kalandoztak.

-         Úgy gondolom, bizonyíték is van rá, hogy megértette.

Csintalan mosoly jelent meg az arcán. Azt hiszem ilyennek még sosem láttam őt. Izgattak a száján kiejtett szavak, és minden apró mozdulat, amit felém irányított. Először szerelmeskedtem vele a fürdőszobában, de azt hiszem mindkettőnk számára felejthetetlen éjszakára sikeredett a mai. Ez olyan különleges alkalom volt, amit sokszor meg kellene ismételni…

***

Köszönöm, hogy olvassátok a történetet, kedvesek vagytok!

Kérni szeretnék tőletek valamit. Tudom, hogy mindig írom, hogy várom a véleményeket, és vannak akik meg is tisztelnek ezzel akár pipával, akár komment írásával. A hétfőn feltett részhez 51 megtekintést ír a blogger oldala, mégis igen csekély a hozzászólások és pipák száma.

Nagyon kérlek titeket, hogy aki olvassa, mindenképpen jelezzen nekem vissza, hogy milyen a blog. Nagyon fontos nekem minden egyes vélemény, mert ha valami nem jó, tudok rajta a jövőben változtatni!

Ha nem szerettek véleményt írni, nyomjatok egy 'tetsziket' vagy 'nem tetsziket', az is sokat számít.

Köszönöm szépen!