26. rész - Hogy hagyhattam magam erre rábeszélni?

Nem is értem hogy hagyhattam magam erre rávenni, mindig is komolyan gondolkodó, érett lány voltam, s ez a 21. életévemre is vonatkozik. Mindenesetre belementem, és nagyban készülődtünk a többiekkel. Hanna szerint abszolút nem nagy dolog, ezzel nem értek egyet. A feladat a következő: Néhány hete egy 40 év körüli házaspár költözött a szomszédunkba. Szinte alig vagyok itthon, egyszer vagy kétszer találkoztam velük, így nem nagyon ismernek fel. A feladatom az, hogy sztriptíztáncosnak kell, hogy öltözzek. Elméletben rossz címre megyek, így téves házba kopogtatok be. Épp csak belekezdenék a dologba, amikor abbahagyom. A lényeg, hogy a férfi borzalmasan kellemetlen szituációba keveredjen. Nincs kurvás szerelés vagy hasonló mutogatós ruha, kerestem egy fekete harisnyát, fekete short-ot, hozzáillő bőrkabátot és cipőt. Amikor felöltöztem meggondoltam magam és úgy döntöttem, nem csinálom meg. Nyavalyogtam össze-vissza, a srácok folyamatosan piszkáltak, hogy beszari vagyok. Édes istenem, igen, valóban az vagyok. De milyen ciki már stripper-ként beállítani a szomszédodhoz. Hogyha ezt megteszem, minimum egy párizsi hosszú hétvégét érdemlek. Oké, legyen, gondoltam magamban. Kezem-lábam remegett az idegességtől. Hogyha a srácok kiálltak a házunk bejáratához pontosan ráláttak a szomszéd házára. Niall és Liam az ajtóban állt és szakadtak a röhögéstől, Hanna pedig mosolyogva, együtt érzően szemlélt, ahogyan az ajtóhoz lépkedtem. Remegő kézzel nyomtam a csengőt és közben azon agyaltam, mit is fogok mondani. Az ajtó kinyílt, bíztam benne, hogy a férj nyitja ki. Hatalmas szerencsém volt, s azt hiszem mondanom sem kell, tágra nyílt szemekkel bámult rám.

 

-         Jó estét uram. – próbáltam egy kis színészi játékot a szövegem mellé társítani. – Én lennék az est meglepetése, csak maga miatt jöttem ide. – kacsintottam rá.

-         Khmm..- köszörülte meg a torkát. – Azt hiszem itt valami félreértés történt, mi nem ismerjük egymást.

-         Még nem, de ha beenged a házba, akkor megismerhetjük egymást közelebbről. – jézusom, miket beszélek. Filmekben láttam, hogy ilyenkor egy kicsit erőszakosnak és pofátlannak kell lenni, hogy beljebb kerülj. Beinvitáltam magam és az elsőre kiszúrt nappaliba igyekeztem.

-         Hölgyem, mégis mit csinál? Itt valami hatalmas kavarodás történt, én nem.. – mutatóujjamat a szájára helyeztem…

-         Ohh istenem, annyira sajnálom. Nekem ez nem megy... - vettem el a kezem.

-         Micsoda?

-         Nem vagyok sztriptíztáncosnő, csak a szomszédja. Éppen társasoztunk, és az lett volna a feladatom, hogy stripper-nek öltözve csengessek be, mintha téves címre érkeztem volna és kezdjek bele a mutatványomba. Bocsásson meg a kellemetlenségért. – a férfi hangos kacagásba kezdett. Nem értettem a reakcióját, de valamilyen szinten oldotta a feszültséget.

-         Akkor ezért volt annyira ismerős. – mosolygott és felém nyújtotta a kezét. – Alex vagyok.

-         Én Camila.

-         Nem gondoltam, hogy manapság is játszanak efféle játékokat. De be kell valljam, ez nagyon ötletes.

-         A barátom és a haverja találta ki. Olyan rosszul érzem most magam.

-         Jajj, ne vicceljen. Nem kell, hogy rosszul érezze magát. Megkínálhatom magát valamivel?

-         Szerintem megyek, mielőtt a felesége idejön és a látottak alapján beadja a válókeresetet.

-         A feleségem dolgozik, épp Genfben van, egyhamar nem ér ide.

-         Köszönöm, hogy ilyen megértő volt. Más nem lett volna ennyire elnéző.

-         Semmiség, jó móka ez. De a szemközti házban lakó George bácsihoz ne kopogjon be, még a végén szívinfarktust kap az öreg. – vicces fickó volt és abszolút nem volt ideges, amiért beállítottam hozzá.

Kikísért az ajtón, szívélyesen elköszöntünk egymástól, majd visszaballagtam a házba. A nappaliban már tűkön ülve vártak a többiek és a beszámolómat akarták hallani.

-         Na ki lesz a következő? – kérdeztem, mintha mi sem történt volna.

-         Tessék? Nem is mondod el mi volt? – kérdezte Liam, nem tetszett neki a hallgatagságom.

-         Túl vagyok rajta.

-         Ennyi?

-         Meglepődött, de legalább volt egy jó estéje.

-         Ezt hogy érted? – szólt közbe Hanna.

-         Levetkőztél neki? – nézett rám döbbenten Niall.

-         Nem ez volt a feladat?

Liam szúrós tekintettel nézett rám. Igazából csak meg akartam őket leckéztetni, amiért ilyen cikis feladatot találtak ki nekem, de sajnos kisebb bonyodalom lett belőle. Liam se szó, se beszéd kiment a nappaliból és lépteit a lépcső burkolatán hallottam. Kínos csend ült ki a szobában, egymást nézegettük Niall-el és Hannával. Úgy látom üvegezéskor Liam kedvenc tevékenysége, hogy csapot-papot hátrahagyva rohangál ki a nappalikból. Legutóbb Harry vallomásakor is ezt csinálta. Felálltam a földről és az emeletre indultam. Liam az ágyon feküdt és a laptopomon az internetet böngészte. Leültem mellé, de rám sem nézett.

-         Hééé, most haragszol?

-         Talán ott kellene hagynod a bölcsit és hivatalosan is ezt a szakmát űzni, egy tapasztalatod már úgyis van. – gúnyolódott rajtam, hangjában éreztem a düht.

-         Jól van, csak ugrattalak benneteket. Nem történt semmi.

-         Hogy érted?

-         Mondtam neked, hogy én erre képtelen vagyok. Belementem, mert nem hagytatok békén. De nem volt semmi. Kínosnak éreztem a helyzetet, s elmondtam az igazat a szomszédnak. Megértő volt, sőt ötletesnek találta.

-         Szóval akkor nem vetkőztél le neki?

-         Jajj drágám, néha még előtted is szégyenlős vagyok, szerinted majd ledobom a ruháimat egy 40 éves fickó előtt?

-         Ez nem volt vicces. – duzzogott. – Megijesztettél.

-         Sajnálom. – puszit nyomtam enyhén borostás arcára.

-         A tudat, hogy valaki ruhátlanul lásson… bele sem akarok gondolni. – hatalmas barna szemeivel édesen pislogott felém. Annyira kiszolgáltatottnak láttam őt abban a pillanatban.

-         De hogy gondolhattad, hogy levetkőzöm?

-         Nem gondolkoztam, csak amikor azt mondtad megtetted, hirtelen a lelki szemeim előtt lebegett a dolog és elszörnyedtem attól, hogy én kértelek erre. Legszívesebben átmentem volna, és bevertem volna képébe, hogy elfelejtse a látványod.

-         Semmiféleképpen nem sztriptízeltem volna neki. Micsoda badarság. Amúgy mostanában túlságosan verekedős lettél, nem gondolod?

-         Hát megfordult a fejemben, hogy megagyalom, de aztán elgondolkoztam a dolgon. Mindenesetre büszke vagyok rád, hogy bevállaltad, nem hittem volna, hogy megteszed.

-         Én sem… - mosolyogtam.

Nem sokkal később visszamentünk a srácokhoz, s elárultam nekik az igazságot. Remélem több ilyen feladatra nem kell számítani, mert ez azért túlzás volt. Folytattuk a játékot, borozgattunk, jó kis hangulat kerekedett, jól éreztük magunkat. Kivitelezhető feladatokat találtunk ki egymásnak, ami a másik megpuszilásában ki is merült. Az éjszakába nyúló játéknak beszélgetés lett a vége. Niall és Hanna a maga módján, de sokat mesélt a kapcsolatuk kibontakozásáról, az érzelmeikről. Tényleg komolyan gondolják. Ez számomra azért megnyugtató.

Fél 3 körül kerültünk ágyba, s amint elhelyezkedtem a puha ágyneműben, már aludtam is. A csengő hangja ébresztett 10 órakor. Álmosan nyújtózkodtam, s ébredésem pillanatában azt sem tudtam hol vagyok. Kis időbe telt mire felfogtam valaki csengetett, s újabb időbe mire tudatosult bennem, hogy nem más lehet az mint a húgom. Kimásztam az ágyból, magamra kaptam a köntösöm, majd lesiettem a lépcsőn. Amikor ajtót nyitottam, a küszöbön állt egy hatalmas bőrönddel, s rám mosolygott. Azon nyomban magamhoz szorítottam. Istenem, néhány hónap alatt is annyit változott. Beinvitáltam őt a házba, s csomagját a nappali boltíve mellé tettem.

-         Mi ez a nagy bőrönd?

-         Nem tudtam milyen ruhát hozzak, ezért mindenből hoztam egyet. Tudod, hogy mindig gondban vagyok a ruhákkal. 2 napra is hozom az egész házat. Ebben rád hasonlítok.

-         Igaz. Olyan jó téged személyesen látni, nem csak kamerán keresztül. Szép vagy hugicám.

-         Én is örülök, hogy látlak, nagyon hiányoztál. De ahogy nézem, én voltam az ébresztő, ugye?

-         Így van. Hosszúra sikeredett az este. De nem baj.

-         És hol van a híres hősszerelmes?

-         Még alszik. De már alig várom, hogy megismerd. Imádni fogod.

-         Elég ha te imádod. De annyit meséltél már róla, szinte pajtásként üdvözlöm majd.

Nem telt bele fél órába, Liam is megjelent a konyhában. Említettem neki Liza látogatását, de biztosan elfelejtette, mert meglepődött, amikor észrevette a húgomat.

Készítettem reggelit, időközben a gerlepár is csatlakozott hozzánk. Tisztában voltam vele, hogy Liza nem ájul be a fiúktól, bár még csak kettőjüket ismerhette meg. Tudni kell róla, hogy ő mindig nyugalmat sugároz magából, de hirtelen képes 360 fokos fordulatot venni és mint aki megőrült, dühöngeni. De általában nyugodt, így most sem hozta lázba, hogy a világ talán leghíresebb fiúbandájának két tagjával ül egy asztalnál. Reggeli után bekalauzoltam Lizát a vendégszobába és hagytam, had pakoljon ki kedvére. Liam-mel lefürödtünk, frissen mosott ruhába bújtunk, majd programokat eszeltünk ki a mai napra. Mivel Zayn Perrie-vel pihen, Louis pedig csak este érkezik haza El-lel az arab országból, így Liam agyából az az ötlet pattant ki, hogy Hannával, Nial-el, Harry-vel és Lizával csináljunk valami közöset. Remek ötletnek hangzott, bár tartottam attól, hogy Harry közelebbről is meg szeretné ismerni a húgomat. Liam szerint nem szólhatok bele a testvérem életébe, de akkor sem akarom, hogy Harry megkörnyékezze. Mint már mondtam, nagyon is rajtuk tartom majd a szemem. Miután Liza is kipakolt és mindenki elkészült elindultunk Harry-ért a fiúk közös lakásába. Harry a maga sajátos módján, most is nagyon jól nézett ki, s igazán divatosan volt felöltözve. Vidáman szállt be az autóba, egyenesen Liza mellé ült.

-         Szia! Harry vagyok! – nyújtotta kezét Lizának, s puszilt lehelt a kézfejére. Liza ebbe teljesen belepirult, talán sosem élt át még ilyen pillanatot.

-         Helló, én Liza vagyok, Cami húga. Nagyon udvarias vagy, ritka a mai világban.

-         Köszönöm! Mondták már néhányan. – látványosan forgattam a szemeim Harry nyáladzása miatt. Jó pontot szerzett a lánynál, jól indította a kapcsolatot. – Meddig maradsz Londonban?

-         2 napot. Csak a hétvégére jöttem.

-         Hát remélem jól fogod érezni magad a városban, ha idegenvezetésre lesz szükséged, szólj nyugodtan. – vette elő csábos mosolyát és rakoncátlan nézését.

-         Köszönjük Harry, de az idegenvezetést majd én biztosítom Lizának, de nagyon kedves gesztus tőled. – minden egyes szót nyomatékosítottam, láttam a göndörkén mit akar elérni. Azt viszont nem hagyom, hogy elcsábítsa a kishúgomat, majd összetörje a szívét. Azt nem tudom eldönteni ebből a rövidke dialógusból, hogy Liza szimpatizál-e vele, de hogy a másik oldalról nem közömbös a dolog, az tisztán látható. Mindenesetre lépten, nyomon követni fogom őket, és figyelem az összes rezzenésüket. Ha gyanúsat látok, kapni fog mindkettő, azt garantálom…

***

Köszönöm a pipákat és a véleményeket. Kicsit idegesít ez hülye blogspot, mert állandóan eltünteti a pipákat. Egyik nap 10 van, másik nap 4. Nagyon zavaró... Na mindegy, ennek ellenére én figyelem a véleményeket és hálás vagyok nektek, amiért ilyen nagyszerű olvasók vagytok. 

Ez a rész sem lett annyira izgalmas, néha-néha ilyet is bele kell építenem a történetbe.

Továbbra is várom minden kedves olvasó véleményét bármely formában, szépen kérlek titeket, jelezzetek felém.

Puszillak titeket!