23. rész - A balhé

Daily Express – 2013. március 27.

VEREKEDÉSBE KEVEREDETT A ONE DIRECTION SZTÁRJA!

Ha nem lennének szemtanúk, talán el sem hinnénk országunk egyik leghíresebb fiúcsapatának tagjáról, hogy ököllel száll harcba egy ismeretlennel. Liam Payne a mindig megfontolt bandatag testvére védelmére kelt egy szórakozóhelyen, ahol egy idegen férfi kezdte zaklatni nővérét. Liam Payne először a szavak erejét vetette be, de miután értelmetlennek látta az ügyet, bevert az ismeretlen zaklatónak. Természetesen azonnal színre léptek a biztonsági őrök, és kitessékelték a zenészt és társaságát. Az „áldozat” állítólag feljelentést kíván tenni a híres csapattag ellen, de véleményünk szerint semmi esélye annak, hogy pert nyerjen.

Írta: Rita Ferguson

Ezzel a hírrel indult a napunk, s mondanom sem kell, hatalmas patália lett belőle. Paul indulatokkal teli telefonhívást intézett Liam felé, amiben jócskán ledorgálta kedvesemet. Újságírók hada jelent meg a szülei háza előtt, így ki sem tudtunk mozdulni a lakásból. Karen és Geoff is értetlenül állt az eset előtt, azt hiszem, senki nem gondolta volna, hogy ilyen megeshet, főleg Liam-mel. Nem hittem volna, hogy így végződik az esténk, hiszen minden olyan jól indult.

Az éjszaka folyamán*

Sikerült utolérnünk a lányokat, s először egy kedves kis pub-ba mentünk. Liam kólával, Ruth és Nicola sörrel, én pedig borral indítottam az estét. Nagyon nyugodt hely volt, talán túlságosan is. Nem vagyok nagy buli arc, de kivételesen most többre vágytam. Ezért úgy döntöttünk – Liam nagy bánatára – hogy másik hely után nézünk. Szegénykém szívesen üldögélt volna még, nem hiányzott neki a nyüzsgés, de nem volt választása. Útközben találkoztunk egy kisebb csapattal, akik közül néhány Liam általános iskolai osztálytársa volt. Azonnal pacsi, puszi, s mi egy más vette kezdetét. Tovább menve voltak persze rajongók is, akik teljesen extázisba estek, hogy láthatják városuk híres szülöttjét. Közös képek, autogramosztogatás. Ez jellemezte azt a negyed órát. Ámulatba ejtett, hogy mindig kedvesen áll a rajongó lányokhoz, s bár a pihenését tölti, mégsem teher számára eleget tenni a kéréseknek. Büszke voltam rá. Persze néha láttam rajta a fáradtságot. Teljesen megértem, el sem tudom képzelni, milyen érzés, ha nem léphetsz ki úgy az utcára, hogy ne ismerjenek fel. Bár lassan én is ilyen leszek, hiszen a One Direction „sajnos” hírnevet adott nekem is.

Ahogy a beértünk az istenített szórakozóhelyre, sok-sok szempár pillantott ránk, hiába, egy híres énekes, és nem maradsz ismeretlen senki számára. Voltak, akik sugdolóztak, voltak akik vagányan pacsiztak Liam-mel. A lányok azonnal a bárpulthoz mentek, és italokat rendeltek. Örülök, hogy Liam nem iszik, legalább ő az egyetlen normális ember közöttünk. Leültünk az egyik kanapéra, mert ám itt olyan is volt, s vidáman iszogattuk az alkoholtartalmú italainkat. Én valamiféle koktélt kaptam, ami az előzőleg elfogyasztott borral kicsit fejbe vágott. Liam csak mosolygott rajtam, tudta, hogy ritkán iszom és ilyenkor jócskán beüt a szeszes ital. Azonnal táncolni akartam, amit ő nem annyira szeret ilyen nyüzsgő helyen. De nem engedtem neki, a táncparkettre rángattam és boldogan lötyögtünk Rihanna – Diamond című slágerének remix változatára. Ruth és Nicola is csatlakozott hozzánk, s igen vicces látványt nyújtottunk. Három lány – egy fiú, igazán kedvelt felállás. Liam aztán megunta és leült, én pedig a mosdóba igyekeztem, Nicolával karöltve. Mint mondtam, nagyon gyorsan fejbe vágott az a kicsinyke alkoholmennyiség is, amit elfogyasztottam. A WC-hez érve, egyensúlyoznom kellett, hogy meg tudjak állni, és hogy egyáltalán beletaláljak a tartályba. Volt egy két megingásom, amikor azt hittem a kagylóban fogok landolni. Szerencsére megúsztam.

-         Basszus Cami, a cipőm beesett a klotyóba! – kiáltott fel az elkülönített helységből Nicola.

-         Mi van? Mit csinálsz te ott bent? – kérdeztem nevetve, miközben a kezemet mostam. Nick egy lábon ugrálva, szutykos cipővel jött ki a kabinból. A mosdóban kimosta a lábbelijét szappanos vízzel, majd a kézszárító alá helyezte. Mindketten röhögtünk az eseten. – Hogy esett bele?

-         Feltettem a lábam a WC kagyló szélére, hogy megtöröljem a cipőmet, mert valaki rálépett. Ekkor megcsúsztam, leesett a lábamról és potty, bele a wc-be, undorító volt, ki kellett szednem.

-         Fúj! Mosd meg rendesen a kezed!

-         Amúgy örülök, hogy végre eljöttél hozzánk. Annyi hallottunk már rólad, szerettünk volna végre látni. És meg kell mondjam, nem csalódtam benned. Pont olyan vagy, ahogyan Liam leírt téged.

-         Kössz, aranyos vagy. Khmm.. Kérdezhetek valamit?

-         Persze. – kedves mosolya híztatóan hatott rám.

-         Jól kijöttél Daniellel?

-         Hát kedves lány volt, de inkább Ruth találta meg vele a közös hangot, azon kívül, hogy váltottunk pár szót a találkozások során, nem nagyon volt közös téma. Ruth viszont nagyon jól kijött vele. De miért kérded?

-         Semmi különös, csak érdekelt. Mindegy. Köszönöm, hogy feleltél a kérdésemre.

-         Amúgy, téged sokkal jobban kedvellek, mint őt. Pedig alig fél napja ismerlek. Liam-mel tökéletes párt alkottok, és látom mennyire boldog veled a tesóm, számomra az ő boldogsága rendkívül fontos.

Nem feleltem. Nem tudtam mit. Hirtelen felindulásból magamhoz öleltem a lányt. Úgy éreztem ez többet jelent bármilyen kiejtett szónál. Kedvesen viszonozta az ölelésem. Szeretetet éreztem, felém irányult. Amikor kimentünk hatalmas tömeg gyűlt a táncparkett közepére. Nem értettük mi folyik ott. Közelebb mentünk, s ekkor mindketten megdöbbentünk. Ez vérző orrú fiatalember feküdt a földön. Azonnal Liam-hez siettünk, megkérdezni mi történt. Annyit mondott: „Megérdemelte”. Hirtelen három biztonságiőr jelent meg mellettünk, akik szabályosan kitessékelt bennünket az épületből. Értetlenkedve álltunk, nem értettünk Nicolával, miért rúgna ki minket.

-         Drágám, mi folyik itt? – kérdeztem meglepődve az előbb történteken.

-         Menjünk haza a francba, idióta banda.

-         Mi? De mi történt? Miért dobtak ki?

-         Liam bevert a srácnak. – szólt közbe Ruth.

-         Tessék? – Nicolával hitetlenkedve néztünk a fiúra. – Szóval te okoztad neki az orrvérzést?

-         Igen. A seggfej zaklatta Ruth-ot, hiába mondott neki nemet, és lökte el magától, a barom nem szállt le róla. Fogdosta őt. Próbáltam beszélni vele, hiszen ismertek milyen vagyok. De felesleges volt. Aztán hirtelen felindulásból bevertem neki egyet. Igazi állat volt.

-         Édes, ezt sosem néztem volna ki belőled.

-         Nem vagyok verekedős típus, de ha valaki a szeretteimet bántja, azt megölöm. – Újabb Liam Payne arc. El sem hittem. Ha valaki mesél nekem erről, kiröhögöm. Még hogy Liam megüssön valakit, teljességgel kizárt! De a saját szememmel láttam. Ledöbbentett.

Röviddel a „elbocsátásunk” után újságírók és riporterek lepték el a szórakozóhelyet. Igyekeztünk minél gyorsabban eliszkolni, Liam semmilyen nyilatkozatot nem kívánt adni. Szerencsére akadt egy kedves srác, Liam régebbi ismerőse, aki segített kiszabadulni a szorult helyzetből és hazafuvarozott minket. Hatalmas segítség volt. Néhány perces dialógus után kiszálltunk és bementünk a szülői házba.

Jelen*

-         Sajnálom anya, hogy fejtörést okoztam. Én csak Ruth-ot akartam védeni. Akkor idióta volt az a srác. Nem gondoltam volna, hogy valaki szól a sajtónak és botrány lesz belőle. Tudjátok, hogy nem vagyok balhés gyerek.

-         Persze kincsem, mi tudjuk. A legnagyobb testi fenyítés, amit elkövettél az volt, amikor lehúztad az egyik óvodatársad gatyáját.

-         Úgy látom, ez a mai napig megmaradt. Liam előszeretettel húzogatja le mások nadrágját! – mosolyogtam.

-         Igen, ez megmaradt. – mindannyian nevettünk és a Harry-vel történt dolog jutott eszünkbe.

Néhány óra múlva lassan elfogyatkozott az újságírók tömkelege, ezért rövid búcsúzkodás követően, némi útravalóval el is indultunk, vissza Londonba. Az autóból integettünk a családnak, amíg el nem tűntek a sorakozó házak mögött. Liam ideges volt. Tudta, hogy kapni fog Paul-tól az éjszakai esemény miatt. Folyamatosan azt hangoztatta nekem, hogy ő nem ilyen, nem így intézi a dolgait. Azt hiszem egy nap is elegendő lenne, hogy erre rájöjjek. Édes volt, hogy egész úton erről beszélt, ezt hajtogatta. Szabályosan lelkiismeret furdalás gyötörte őt, amiért megsebzett valakit. Meg akartam nyugtatni, de hiába. Biztosra vettem, hogy amíg nem áll Paul elé, és nem magyarázza el az okot, addig nem nyugszik meg. Közel hajoltam hozzá, puszit nyomtam az arcára és kezeimet a combjára tettem. Ezzel is a támogatásomat akartam kifejezni. Miután visszaértünk Londonba, Liam kitett a házunknál, ő pedig a Direction ház felé vette az utat. A házunkba belépve ordító zene fogadott és Niall egy szál alsógatyában kotorászott a hűtőben és kacsatánc jellegű mozgásokat lejtett a csípője. Megnevettetett. Olyan hangosan szólt a zene, hogy nem vett észre. Amikor közelebb mentem hozzá, rémülten nézett rám. Közben Hanna ugrándozva és megjegyzem hiányos öltözetben jelent meg a konyhában. Azonnal a nappaliba sietett és kikapcsolta a hifi-t. Ijedten, zavartan, meglepődve bámultak rám. Nem számítottak az érkezésemre, az biztos.

-         Nyugi srácok, nem kell magyarázkodni és ne nézzetek így rám, senkit nem eszek meg.

-         Hogy hogy ilyen hamar haza értetek? – kérdezte Hanna, aki éppen egy sajtos szendvicset tömött magába.

-         Nem tudom, pedig nem siettünk.

-         És hol van az híres verőlegény? – viccelődött Niall.

-         Hazament. Aztán Paul-hoz. Beszéde van vele. Elég pipa rá. Azt mondta ő volt eddig a „követendő minta” számotokra, erre ilyen hülyeséget csinál.

-        Először én sem hittem el, amikor olvastam a neten. Aztán Paul hívott és mondta, hogy Liam tényleg verekedésbe keveredett. Ő mindig olyan jó.. mi volt vele?

-       Valami krapek nem hagyta békén Ruth-ot, aztán beszélt vele, a srác leszarta, Liam-nél elszakadt a cérna és bevert neki egyet. Én akkor nem voltam ott, épp Nicola-val voltam a mosdóban. Aztán kijöttünk a srác a földön feküdt vérző orral, minket meg másodpercek alatt kitessékeltek az utcára.

-         Hihetetlen! Én nagyon büszke vagyok rá! Igazi tökös csávó! – lelkesedett Niall.

-         Azért ezt ne hangoztasd neki. Én az örökké bölcs és megfontolt Liam-et akarom, nem pedig a verekedős srácot.

Niall nem igen zavartatta magát, hogy egy szál alsóban flangált előttem, de a popcorn elkészülte után felosont az emeletre. Hanna magára kapott egy felsőt és egy nadrágot, majd a fürdőszobámba jött, ahol épp a mosógépet készítettem be. Láttam rajta, hogy valamit szeretne mondani, de nem akartam rákérdezni, nem könnyítem meg a helyzetét. Figyelmesen nézte, amit csinálok és követett akár egy pincsi kutya.

-         Jajj Cami, utálom, amikor nem mondasz semmit.

-         Miért, mit kellene? – kérdeztem tőle, persze tudtam mire akar kilyukadni.

-         Hát, hogy Niall és én. Szóval, izé. Gondolom leesett, hogy nem társasoztunk.

-         Mi? Ne már! Egy világ omlott össze bennem! Azt hittem pedig, hogy egy újfajta játékot játszotok, amihez elég egy boxeralsó és szexi fehérnemű. Basszus Hanna, milyen jó, hogy te mindig felvilágosítasz. – irónia hallatszott a hangomból.

-         Gonosz vagy! – öklével finoman a vállamba ütött.

-         Mondtam már, hogy a te dolgod.

-         De nekem ez nem elég. Ne azt mond, hogy az én dolgom, én tudom mit csinálok blablabla...

-         Hanem akkor mit?

-         Valami szebbet! – sugárzó szemeivel szinte kikönyörögte belőlem azt, amit hallani akart.

-         Áldásomat adom rátok és legyetek nagyon boldogok! Így már jó?

-         Így is gondolod?

-         Persze! De ha bántani fog, akkor tudom, hol találjam. Ezt mond meg neki.

-         Uhha, szerintem Liam túl sok agressziót akasztott rád.

-         Komolyan mondom. Nem akarom, hogy megbántson, vagy átverjen. Boldognak akarlak látni. Majd megkérem Liam-et, hogy beszélgessen el vele.

-         Ne csináld már, mintha az anyám lennél. Nem vagyok óvodás!

-         Nem érdekelsz! – nyelvét gúnyolódásképp kidugta rám. – 3 napja még barátok voltatok, most meg…?

-         Hát ismerkedünk, de nagyon jól kijövünk egymással. Nem akarjuk elkapkodni.

-         Azt látom. - a hiányos öltözetre gondoltam, ami egyértelmű jelét mutatta annak mi folyt itt, amíg nem voltam itthon.

Támogatásomat jelezve magamhoz öleltem drága barátnőmet, aki nyugodt szívvel bandukolt át újdonsült barátjához. Közben kicsit rendet raktam a szobámban. Vártam a hívásra, hogy Liam jelezze mi történt Pual-al. De semmi nem történt. Két-három óra is eltelt, mire zörgéseket hallottam lentről. Liam volt az, s lépkedett fel a lépcsőn egyenesen a szobámba. Magához szorított és puszit lehelt a fejem búbjára. Teste feszült volt, éreztem, hogy nincs minden rendben. Leült az ágyamra és pedig az ölébe huppantam.

-         Na? Hogy ment? – kezdte bele a beszélgetésbe.

-         Hát elég mérges volt rám, mert hogy tőlem ezt nem várta és abszolút nem érti a viselkedésemet. Elmondtam neki, hogy nem fordul elő többet, hiszen tudja, hogy nem vagyok ilyen.

-         És megenyhült?

-         Kissé még dühös volt, de tisztában van vele, hogy sosem balhézok. Magam sem értem mi ütött belém. A srácok is a védelmemre keltek. – beszélgetésünket a telefoncsörgése szakította félbe. Liam a zsebébe nyúlt és elővette fehér Iphone-ját. Paul neve díszelgett a kijelzőn. Idegesen nyomott a hívásfogadásra. Nem tetszett neki, amit hallott. Azonnal felállt és járkálni kezdett. Nagyjából egy percig tarthatott a csevely, majd visszadugta a készüléket.

-         Minden rendben?

-         Nem. A hapsi, akinek bevertem feljelentett testi sértéséért. És be akar perelni. Tetemes összeget követel az eset miatt! Nagyszerű, a mindig komoly és törvénytisztelő Liam Payne-t beperlik, mert orrba vágott egy köcsögöt. Ez nagyon hiányzott a tisztességes életembe...

***

Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik valamilyen módon kifejezték a véleményüket! Nem győzöm hangsúlyozni mennyire hálás vagyok! Minden egyes pipa és vélemény szebbé varázsolja a napom!

Ehhez a részhez szintén várom a vélemények bármely formáját  Kérlek titeket, aki olvassa, tegyen számomra valamilyen visszajelzést! Néhány perc, nem kerül semmibe!

Köszönöm!

Puszillak Titeket! :)