22. rész - A családlátogatás

Lázasan készülődtem a várva várt családlátogatásra. Kerestem-kutattam a ruháim között, ugyanis pár hete már kiválasztottam a megfelelő darabot erre az alkalomra. Ideges voltam, pedig elhatároztam, hogy teljes nyugalom veszi majd át a testem és a lelkem. Könnyű volt elhatározni, azonban a testem ellenem fordult. Miután fél óra keresgélés után Hanna szobájában akadtam rá a ruhámra, nyugtatgatva magam kezdtem el készülődni a fürdőszobában. Liam az ágyban feküdt és nem akaródzott felkelni. Minden egyes „Liam kelj fel, öltözz, mert el fogunk késni” noszogatásra egyszerű „hmm” volt a válasz. Jelen pillanatban ő is idegesített. Nagyjából 25 perc alatt sikeresen felöltöztem, a hajamat és a sminkemet is megcsináltam. Szerencsére Liam is kimászott az ágyból és egy frissítő zuhany után magára kapkodta a ruháit. Üdén, frissen és vidáman lépkedett a szobában, velem ellentétben, aki teljes görcsben álldogáltam az ajtó előtt. Elkészültünk, így indultunk is Wolverhampton-ba. Nem beszéltünk túl sokat, inkább mindketten az utat figyeltük.

-         Drágám, nyugodj meg. – szólt hozzám Liam, s ujjaival a combomat simította.

-         Teljesen nyugodt vagyok. – feleltem határozottan.

-         Látom. – mosolygott. – Azért kapargatod az ujjadról a bőrt és tördeled a kezed.

-         Megszokás.

-         Na persze. – minek is áltassam magam, nagyon feszült voltam. Bár nem értem miért. Egyik nap nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam, másnap pedig gyomorgörccsel indulok el otthonról. Én sem tudok magamon kiigazodni.

Az idő szaladt, szinte röpködtek a percek. Egészen a gyomromig hatolt az érzés, amikor megláttam a város üdvözlőtábláját. Hát itt vagyunk. Istenem. Eljött ez a nap is. Olyan idióta vagyok. Szerintem senkit nem tudnék mondani, aki ennyire fél a szerelme családjától, mint én. Szánalmasan festek. Leparkoltunk a téglaborítású ház előtt és kiszálltunk az autóból. Liam kezét ujjaimmal összekulcsolta, s így lépkedtünk a bejárati ajtó felé. Halk kopogás után beléptünk a házba, ahol Liam édesanyja és két nővére jelent meg. Az édesanyja, Karen kedvesen üdvözölt engem, lágyan magához ölelt és bemutatkozott. Ezután a fiát is magához szorította. Ruth és Nicola igazán bájosan viselkedett velem. Azonnal a kabátomat dicsérték, ami nagyon jól esett. A nappaliba invitáltak minket, Karen sütikkel és üdítővel kínált bennünket.

-         Úgy örülök Camila, hogy végre megismerhetünk. Liam már annyit mesélt rólad a telefonban, illetve küldött képeket is rólad. – mondta kedvesen Karen.

-         De a valóságban még szebb vagy! – vágott anyja szavába Nicola.

-         Köszönöm! Aranyosak vagytok. Bevallom, nagyon ideges voltam, féltem a találkozástól.

-         Jaj, ne butáskodj. Ha fekete szerelésben, kopaszra nyírt fejjel jelentél volna meg, akkor is kedvelnénk. Ha Liam szeret, akkor csakis pozitív személyiség lehetsz.

-         Már pedig oda van érted, állandóan rólad mesél, amikor skype-olunk. Vagy a turné a téma vagy pedig te. – szólalt meg Ruth.

-         Tényleg köszönöm, igazán kedvesek vagytok.

-         Apu hol van? – váltott témát Liam.

-         Elugrott a központba Fred bácsihoz, akadt egy kis probléma a kerti kocsival, aztán megkérte apádat, hogy nézze meg. Nem sokára visszajön, mondtam neki, hogy 11 körül ideértek.

-         És meddig maradtok? – kérdezte Nicola, miközben az italába kortyolt.

-         Este megyünk. – felelte Liam, s kezét a combomra helyezte.

-         Ne már, meg akartuk mutatni Camilának a várost. Van hely, maradjatok itt éjszakára. Majd holnap haza mentek. Légyszi! – Liam nővérei csillogó szemekkel bámultak öccsükre, aki nem tudott mit felelni, ezért inkább rám nézett.

-         Én benne vagyok.

-         Akkor én is. Tudjátok, az asszonyé a döntő szó. – viccelődött drága kedvesem, s puszit nyomott az arcomra.

-         Kössz kicsim, mintha egy zsarnok lennék. Ne higgyetek neki!

-         Ohh, nyugi. Ismerjük őt, mint a rossz pénzt.

Jókat mosolyogtunk az előbbi eset után, majd Karen és Liam nővérei meséltek humoros és kedves történeteket a srácról. A kedvencem az, amikor Nicola, Ruth és a kis Liam egy nyári napon a medencébe ugráltak. Háromra akartak ugrani, de Liam-et becsapták a testvérei és rajtuk kívül csak a drága kedvesem ugrott a vízzel teli medencébe, s meglepetten szemlélte a rajta nevetgélő nővéreit. Időközben megérkezett Liam apukája, Geoff is, s akár a lányát, szorított magához. Rádöbbentem, hogy felesleges volt az aggodalom, igazán szívélyesen fogadott a család. Mivel nem volt váltásruhánk, így Liam néhány hónapja itt hagyott ruhaneműi közül válogattunk az éjszakai alváshoz. Bár szerinte teljesen felesleges a ruha, én azért ragaszkodtam hozzá. Aranyos szobája volt, olyan tipikus kamasz fiú beütéssel. Néhány poszter a falon, íróasztal az ablak előtt, szekrény, ágy. A szoba biztosan tudna mesélni a tinédzser korszakról.

A délután folyamán Liam akarata ellenére is gyerekkori fényképeket nézegettünk. Igazi kis pufók húsgombóc volt. Minden egyes kép után a szemeit forgatta. Láttam rajta, hogy utálja, amit csinálunk. De annyira édes volt már kicsinek is. Néhány régebbi videót is megmutattak a szülők. A 2008-as X faktor válogatójából és a Mentorok házából is kaptam ízelítőt. Utána két házi videót tettek a lejátszóba, ahol Liam a Haven’t met you yet és az I’m yours című számot énekelte. Istenem, mennyit változott 4-5 év alatt. Hihetetlen. Kisfiúból, felnőtt férfi lett. Irtó tehetséges volt, már akkor is.

A délután gyorsan elszaladt, 7 óra körül a szépen megterített asztal várt bennünket. Karen kitett magáért. Elkészítette Liam kedvenc ételeit, igazi lakoma tornyosult a hatalmas tálalón. Úgy éreztem magam, mintha egy kicsit én is a családhoz tartoznék. Kedvesen bántak velem, s semmi jele nem volt annak, hogy ne lennék szimpatikus nekik. Boldog voltam. Jó volt látni, hogy a fiú, akit szeretek, mennyire felszabadult a szeretettei között.

-         És mond Cami, elkíséred Liam-et a turné amerikai részére? – kérdezte Geoff, mialatt egy nagy cupákos húst vett el a tányérról.

-         Ezen még nem gondolkoztam. Az biztos, ha tehetem, elmegyek pár napra egy-egy koncertre, de végig ott lenni, az kizárt. Örömmel tenném, de engem is vár a munka.

-         Ez mondjuk érthető. Jól viselitek egymás hiányát? – kérdezte Ruth.

-         Nem. Nagyon rossz. Engem nagyon megvisel. - válaszoltam.

-         Csatlakozom. – puszilta meg a szám sarkát a szép szemű barátom. – Egész nap róla beszélek a fiúknak, néha már a pokolba küldenének, véleményem szerint. Sokszor hívom Camit, küldök neki üzenetet, illetve skype-on is tartjuk a kapcsolatot. Csak azért Amerika teljesen más lesz, ekkora távolság még nem volt közöttünk.

-         Biztosan túl lesztek rajta. Louis meg Zayn kapcsolata is kibírta a távolságot. – felelte Nicola.

-         Ebben én is teljesen biztos vagyok. Csak nehéz lesz. – szóltam közbe.

Fáradtan heveredtem Liam ágyára. Bár tudtam, csak egy kevéske időm marad a pihenésre, ugyanis a lányok felkészítettek az éjszakai életre. A kedvenc szórakozóhelyeikre akarnak elvinni minket, amiket a kedvesem már nagyon jól ismer. Azonban maradt még fél óránk arra, hogy pihenhessünk, ha akarunk tusoljunk és átöltözzünk. Nicola azonban ránk rontott és magával cipelt a szobájába. A segítségemet kérte az esti ruha kiválasztásához. Kedves volt tőle, hogy érdekelte a véleményem.

Liam szemszöge*

Amíg Camila Nicola ruháival volt elfoglalva, addig én a konyha felé vettem az irányt. Apu a Tv-t nézte, mindennapos program a kedvenc sorozatának megtekintése. Anyu éppen mosogatott, szokásához híven, nem engedi, hogy a vendég mosogasson. Ez esetben persze nem rám gondolt. A konyhapultnak dőltem, miközben néhány sütit loptam a közeli tányérról.

-         Mit gondolsz róla? Szimpatikus? – vetettem anyunak a kérdést.

-         Igen kisfiam, nagyon is. Kedves lány, rendkívül természetes bája van és a legfontosabb, látszik, hogy oda van érted.

-         Így érzed? – ennél jobb válaszra nem is számítottam.

-         Abszolút. Édesek vagytok együtt, és jó látni, hogy boldog vagy.

-         Az vagyok, talán sosem voltam ennyire boldog. Imádom őt, gyönyörű, kedves, okos és a srácok is kedvelik.

-         És egyébként szoktál beszélni vagy találkozni Danielle-el?

-         Nem igazán. Tegnap összefutottunk vele a Sea Life-ban, volt is belőle probléma, de az én hibám miatt. Mindegy, nem fontos. De amúgy nem. Nem is akarok, az is egy fejezet az életemben, aminek pontot tettem a végére. Amúhgy hogy jött ez ide?

-         Tudod Liam, nem akartam felhozni ezt Cami előtt, de néhány hete felhívott és utánad érdeklődött.

-         Micsoda? – szemem kikerekedett a hír hallatára.

-         Olykor-olykor szoktunk beszélni, érdekel hogyan alakul a sorsa. Meg ő is érdeklődik felőlünk. Aztán szóba kerültél, hogy régen voltál itthon, nagyon elfoglalt vagy, satöbbi, satöbbi, és kérdezősködött rólad és Camiláról is.

-         És mondtál neki valamit?

-         Nem. Azt mondtam, ez a te dolgod és ha tudni akarja, akkor kérdezzen téged.

-         Huhh, kösz anyu. Nem akarom, hogy bármit is tudjon rólunk. Persze ezt amúgy is nehéz kiküszöbölni a sajtó miatt, hiszen minden lépésünkről beszámol valamelyik internetes oldal vagy pletykalap.

-         Érzel még valamit iránta? – mélyen érintett anyu kérdése. Hosszú hetek óta nem tette fel nekem ezt a kérdést senki.

-         Élnek még bennem emlékek, hiszen 2 évig csak együtt voltunk, de amúgy nincsenek mély érzéseim iránta. Meséltem, hogy az utóbbi hónapokban már nem volt teljesen rendben a kapcsolatunk. Utána pedig Camila váratlan betoppanása az életembe, megerősített abban, hogy ezt nem kellene erőltetni. De nem volt egyszerű az elszakadás.

-         Mindegy is, csak akartam, hogy tudj róla. Nem szerettem volna telefonban közölni.

-         Néha úgy érzem sosem szakad ki az életemből.

-         Probléma, hogy tartom vele a kapcsolatot?

-         Nekem nem, ha így akarod, tedd ezt. Csak valahogy mindig felbukkan az életemben, s mindent megnehezít.

-         Lehet, hogy le kellene ülnöd vele, hogy megbeszéljétek a dolgokat. Elég érdekesen lett vége a kapcsolatnak.

-         Erre még nem vagyok képes.

-         Mond kincsem, nem ugrottál bele túl korán ebbe az új kapcsolatba? Talán előbb a lelkedben is le kellett volna zárni az előzőt.

-         Nem! Szeretem Camit és nem bántam meg, hogy így alakult. – kissé feldühített édesanyám kérdése, nem akartam megint ezt hallani. A telefonbeszélgetések során is számos alkalommal előhozakodott ezzel a felvetésével, és már nagyon idegesített.

Camila szemszöge*

Amikor a konyhába értem, kissé fagyosnak éreztem a hangulatot, talán nem a megfelelő időben jelentem meg. Azonban ez a furcsa, rossz érzés hamar elillant, miután mosolyogva vándoroltunk át a nappaliba. Geoff épp az NCIS-t nézte, mélyen elmerülve az izgalmas cselekményben. Miután a lányok is elkészültek, elindultunk Wolverhampton központjába. Megjegyzem gyalog. A magassarkú cipő pont a legalkalmasabb az efféle sétához. Okos vagyok, nagyon. Ruth és Nicola kicsit előre siettek, mi pedig lemaradtunk Liam-mel. Érdekelt, vajon miről beszélhettek az édesanyjával, amitől ilyen különös hangulat keletkezett.

-         Anyuddal minden rendben? – kérdeztem halkan, s ujjaimmal a kézfejét cirógattam.

-         Persze, miért kérded?

-         Csak furcsák voltatok, amikor megjelentem a konyhában. Talán rólam mondott valamit?

-         Nem édes, semmi baj nincs. Beszéltünk rólad is, de csak pozitívumokat árult el a személyeddel kapcsolatban. Kedvelnek téged, kifejezetten.

-         Tényleg? – kislányos mosoly jelent meg az arcomon.

-         Igen. Más miatt bosszantott fel, de nem érdekes.

-         Nem akarod elmondani?

-         Nem akarok vitát ez miatt.

-         Jesszus, megijesztesz Liam.

-         Hallani akarod?

-         Ühüm. – bólintottam a fejemmel is.

-         Danielle volt a téma.

-         Már megint... - dünnyögtem az orrom alatt. - És konkrétan mi dühített fel?

-         Nos, anyu megkérdezte tőlem, hogy nem kerültem-e túl hamar bele a veled való kapcsolatba, még mielőtt lezártam volna a régit.

-         Szóval, hogy nem volt időd „gyászolni” a volt kapcsolatod, így értsem?

-         Lényegében igen.

-         Mit feleltél?

-         Hogy szeretlek, és nem bántam meg, hogy így alakult.

-         Tényleg ezt érzed? Talán anyukádnak igaza van és.. – mutatóujját a szám elé helyezte, esélyt sem adott a mondat befejezésre.

-         Nem érdekel, mit gondol erről, nem érdekel mi volt, hogy volt, miért volt. Szeretlek és egy pillanatig sem érzem azt, hogy rosszul döntöttem volna. – finom csókolt lehelt az ajkamra, s csendesen folytattuk tovább a sétát.

Hittem neki, s egy percig sem kételkedtem a szavában. Lezárta ezt az ügyet, s nincs szüksége rá. Engem szeret, erről nagyon jól meggyőzött az elmúlt napon. Élvezni akartam az időt, amit Liam-mel tölthettem és ki akartam kapcsolódni. Egy biztos, rendkívül izgalmas este elé néztünk…

***

Ez a rész nem lett annyira izgalmas, de remélem azért valamennyire elnyeri a tetszéseteket. 

Írjatok, pipáljatok, úgy érzem nem kérek tőletek sokat. Pár perces művelet, de nekem nagy örömöt okoztok vele. Aki olvassa, kérem tegyen meg ennyit. Elég egy kattintás, vagy egy 'jó' vagy 'nem éppen jó' jelző is, mint mondtam a negatív kritikát is értékelem, ez visz előre.

Minden esetre köszönöm azoknak, akik rendszeresen pipálnak és írnak! Hálával tartozom nektek!

Szép estét mindenkinek!