2013. március 27., szerda

17. rész: Milyen világban élünk?


Liam az ágyamon ült és nézte, ahogyan a ruháim között válogatok. Ugyanis szeretne bemutatni a családjának. Ez az első mérföldkő a kapcsolatunkban. Azt gondolom, ilyenkor minden lány aggódik. Hiszen mindenkinek fontos mit gondol róla a párja családja. Napokon belül sor kerül a találkozásra... Elvesztem a rengeteg ruha között. Liam-et kifaggattam az összes családtagról, ki mit szeret, kedvenc szín, ezáltal még a ruha megálmodása is egyszerűbb. Végül a döntésem egy fekete csőnadrágra, hozzá egy fehér blúzra és zöldes-kék bőrkabátra esett. Ez jó választás. Kedvesem is elismerő tekintettel nézett rám, amikor a ruhát mutattam neki. Bár szerinte, ha pizsamában megyek, akkor is imádni fognak a szülei. Ebben én annyira nem vagyok biztos.

-         Muszáj elmenned? – kérdeztem tőle, miközben az ölébe huppantam. Karjaival átfonta a hátamat, én pedig nyaka köré tettem a kezem.
-         Sajnos igen! Vissza kell mennem a próbára. Még utoljára átvesszük a srácokkal a koncert előtt.
-         Megértem. – feleltem, miközben ajkaimat lebiggyesztettem. – Délután nekem is lesz egy kis dolgom.
-         Mit csinálsz? – kérdezte, s lágyan a fülem mögé tűrt egy hajfürtöt.
-         Ma van 10 hónapja, hogy Benjamin meghalt... Kimegyek a temetőbe, viszek neki virágot.
-         Ohh drágám, nem is tudtam. Akarod, hogy veled menjek?
-         Inkább egyedül mennék. Ilyenkor szeretek „kettesben lenni vele”. Lehet, hogy bolondnak nézel, de amikor kimegyek hozzá el szoktam mesélni neki mi minden történt velem. Amióta megismerkedtünk nem voltam kint nála, ami miatt furdal is a lelkiismeret. Most viszont sok mesélni valóm lenne. De ez tudom badarság… - a hangom elcsuklott, a szemem megtelt könnyel, próbáltam visszatartani.
-         Dehogy szívem, ez nem badarság. Ha neked ez jó, akkor semmi gond nincs vele. Amikor nekem meghalt a nagybátyám, én is beszélgettem vele. Úgy éreztem, hogy hallja.
-         Én is ezt érzem… Na mindegy, nem akarlak lehangolni. Izgulsz a koncert miatt?
-         Egy kicsit. De jó érzés, hogy ott leszel.
-         Miután elintéztem a dolgom, rohanok is haza, átöltözöm, összeszedem Hannát és megyünk.
-         Szeretlek Camila!
-         Én is téged! – puszit nyomtam a szájára. Liam nem sokkal ezután visszament a próbára. Láttam rajta, hogy ideges. Valószínűleg nem lesz egyszerű a Harry-vel való találkozás.


Ettem pár falatot, felöltöztem és indultam a sírkertbe. Izgatott voltam, mindig mélyen érint a kilátogatás. A virágosnál vettem egy szál fehér rózsát és a sírkőhöz indultam. Friss virág volt a vázában. Tudtam, hogy az édesanyja nap, mint nap kilátogat hozzá. A rózsát a vázába helyeztem, majd gyertyát gyújtottam. Ilyenkor mindig elkezdek beszélni hozzá. Bár nem lelek válaszra, azért jó érzés elmondani neki a velem történteket. Most azonban egy szó sem jött ki a számom. Úgy éreztem nem tudok megszólalni. Talán ennek így kellett történnie. Minden bizonnyal többet jelentett az, hogy eljöttem, mint az hogy ódákat meséljek az engem ért eseményekről. Néhány percig még szótlanul álltam, majd elmentem. Ez ismét megrázott. Fájt a szívem. Tudtam, hogy még nem vagyok túl az elvesztésén. Igyekeztem összeszedni magam, a szememet megtöröltem, majd a Starbucks-ba vezetett az utam. Vettem pár szendvicset, illetve kávét a fiúknak. Tudtam, hogy Niall imádja, illetve a többiek is kifejezetten szeretik, ezért gondoltam meglepem őket. Az arénához mentem, ahol nagy volt a nyüzsgés. Sok-sok asszisztens, zenei munkatárs sürgött-forgott a hatalmas építményben. Kisebb fennakadások után sikerült bejutnom a terembe. A fiúk épp a She’s not afraid című számot játszották. Amikor beléptem először nem vettek észre, majd mindenki nagy integetésbe kezdett. Niall fülig ért szájjal integetett felém, valószínűleg meglátta a Starbuck-os szatyromat. Liam csillogó szemei mindent elárultak a váratlan érkezésemről. Harry viszont annyira furcsa volt. Mélyen a szemembe nézett, szinte a lelkemig hatolt a tekintetével. El is fordultam. Nem értem miért viselkedik így. A srácok elénekelték a számot, majd 10 perc szünetet 
tartottak.


-         Camila, istennő vagy! – ugrált felém az ír fiú. – Ezen túl csakis így foglak hívni! Köszönjük, hogy hoztál nekünk kaját a Staaaarbucks-ból.
-         Igazán nincs mit! Gondoltam megéheztek a nagy hajtásban. Hoztam szendókat, illetve kávét.
-         Köszönjük drágám. – puszilt meg Liam.

Harry a lépcsőn ült, amíg a srácok lelkesen bontogatták a szendvicseket. A neki szánt uzsonnával elindultam felé, ami azt hiszem nagyon meglepte őt.

-         Neked is hoztam. Tessék. – nyújtottam át neki a zacskót. – Miért nem jöttél oda?
-         Nem akartam megzavarni a nyugalmat.
-         Harry, ne viccelj már. Egy csapat vagytok, Liam a barátod.
-         Épp ezért. Így is elég kellemetlen a helyzet, nem szeretném ezt még fokozni.
-         De öten vagytok a csapatban, mindegyikőtöknek hoztam uzsonnát, miért lenne zavarás, ha te is elveszed a részed?
-         Mert Liam nem szívesen lát a közeledben.
-         Miért most hol vagy? – mosolyogtam rá.
-         Ti nők… veletek csak a baj van.
-         Kösz szépen. – mondtam neki gúnyosan. – Tudom, hogy nem egyszerű, és elhiszem, hogy nehéz neked a helyzet. De próbálj úgy tekinteni rám, mintha a testvéred lennék. A bölcs és okos nővéred. Na mit szólsz?
-         Ezt most komolyan mondod? Mintha lenne egy gomb, amit ha megnyomsz, akkor megváltoznak az érzéseid. Amúgy meg vicces… okos és bölcs nővér.
-         Melyik szóval van bajod? Az okossal, a bölccsel vagy a nővérrel?
-         Mindhárommal.
-         Harry!
-         Jól van na… majd megpróbálok így tekinteni rád. De akkor öltözz kérlek valami ótvar cuccba, mert amíg így öltözöl nehéz lesz a testvéremként gondolni rád.
-         Azért nem fogok mama ruhába bújni a kedvedért.
-         Na megyek, mert még a végén Liam megver, amiért beszélgetek veled. Köszi a kaját. Tényleg istennő vagy… nővérkém!

Mosolyogtam Harry kijelentésén. Tudtam jól, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan. De abban viszont reménykedtem, hogy túlteszi magát rajtam. Csak nem olyan erős a vonzalma. Liam mosolyogva ölelt meg, de azért nem hagyhatta ki, hogy ne kérdezzen Harry-ről.

-         Minden rendben?
-         Persze! Nyugodj meg édes, nem akar elcsábítani. Megbeszéltük, hogy ezentúl a nővérként tekint majd rám.
-         Nővérként? – nem bírta ki, hogy ne nevesse el a magát. – Drágám, ezt nem gondolhatod komolyan.
-         Miért ne? Meg lehet próbálni. Hátha elmúlik nála ez a fellángolás.
-         Mintha egy robot lenne. Nem hiszem, hogy gombnyomásra működnek ezek a dolgok.
-         Nem baj… Na megyek Liam, még dolgom van otthon. Fél 6-ra jövünk Hannával.
-         Hannát említettél? – lépett közénk Niall.
-         Igen! Miért, csak nem várod? – kacsintottam huncutul a szöszke srácra.
-         Örülök, ha jön. Nagy spanok vagyunk. – igyekezett a kapcsolatukról terelni Niall, de tisztán látható volt a vonzalom kettőjük között.
-         Spanok… na persze. – böktem oldalba. Amire ő feljajgatott. – Megyek srácok! Este találkozunk.

Intettem a srácoknak, akik mosolyogva köszöntek vissza. Harry fülig érő szájjal bólintott. Biztosan jót mulatott magában a tervemről. Gyors léptekkel hagytam el az arénát és meg sem álltam hazáig.
Közeledve a házunkhoz, egy ismerős vonásokkal rendelkező lányt figyeltem meg nem messze a kerítéstől. A földön hevert… Azonnal kiugrottam az autóból, s megláttam őt.. imádott barátnőm zúzódásokkal borított testét. Rémülten rohantam hozzá. Próbáltam megmozdítani. Hanna magánál volt. Orra vérzett, ütés nyomai látszódtak rajta. Édes istenem, ki képes ilyet tenni, ráadásul fényes nappal?!

-         Hanna, mi történt? – kérdeztem, miközben a telefon után nyúltam, hogy tárcsázzam a mentőket. Remegő kézzel vettem elő a mobilt, az idegességtől még a számot is elfelejtettem egy pillanatra.
-         Haza jöttem, amikor egyszer csak.. előbukkant néhány tizenéves lány. Nagyobb darabok voltak… Azt kiabálták.. hogy mégis mit képzelek, hogy Niall közelébe mentem. Nem értettem.. mi bajuk van… - a kimerültségtől lassan és szaggatottan beszélt. Közben a mentőállomás is fogadta a hívásom, akik megígérték rövidesen küldenek egy mentőautót. – Azt mondták.. szálljak le róla, vagy nagyon megbánom. Mert nekik már csak Niall maradt… Aztán elkezdtek köpködni, ütögetni, rugdosni… Képtelen voltam védekezni.. Ott találtak el.. ahol csak értek..
-         Úristen! Milyen világban élünk? Őrült rajongók bántalmaznak ártatlan embereket. Értesítenünk kell a rendőrséget.
-         Minek? Semmit nem érünk el vele..
-         Hanna, ne beszélj már hülyeséget. Ezt nem hagyhatjuk szó nélkül. Összevertek, csak mert barátkozol egy általuk istenített emberrel.

Alig 20 perc alatt kiérkezett az autó. Hannát óvatosan az emelő ágyra helyezték, majd a mentőkocsiba tolták. Én is velük tartottam. A kórházba érve egy fiatal orvos vette kezelés alá. Amint eltűntek vele a fehér ajtó mögött, azonnal Liam-et tárcsáztam. Könnyeim, mint a záporeső hullottak a szememből. Kedvesem nem akart hinni a fülének, amikor meghallotta mi történt. A fiúk azonnal a kórházba siettek. Kéz tördelve, feszülten ültem a folyosón. Remegtem, mint a nyárfalevél. Aggódtam Hanna miatt, illetve elgondolkoztam azon, miféle világban élünk. Félelmetes belegondolni, hogy bármikor megverhetnek, vagy megfenyegethetnek. A hívásom után kb. 40 perc múlva megérkezett a nagy csapat. Aggódva rohantak be a kórházba, biztonsági őrök gyűrűjében. Liam sietősen lépkedett felém, s erős, de mégis gyengéden átfonó karjaiba vett.

-         Mi történt? – kérdezte Zayn.
-         Néhány őrült rajongótok megtámadta Hannát.
-         De miért?? – kérdezte felháborodva Harry.
-         Niall miatt, amiért együtt voltak. Gondolom valamelyik újság hozta nyilvánosságra, vagy kép került fel róluk az internetre, a koncerten készültek közül. Vagy nem tudom… Hogy lehetnek ennyire kattantak? És ha megölik?
-         Nyugodj meg édes, minden rendben lesz vele. – felelte Liam. Niall falfehér arccal ült le a folyosón elhelyezett székre. Arcát kezeibe temette. Az volt a sejtésem, hogy magát okolja a történtekért. Leültem mellé.. Felemelte a fejét, szeme könnyes volt. Gondolkozás nélkül magamhoz öleltem, s akár egy kisfiú, szorított magához. Egy zsepit nyújtottam át neki.
-         Nem a te hibád, Niall. Sajnos vannak ilyen őrült emberek. – szerettem volna megnyugtatni őt, illetve ezzel együtt magamat is.
-         Miattam bántották. Pedig ő semmit nem tett. Semmit.. – újra könnyezni kezdett a szeme.

Néhány perc múlva nyílt a fehér ajtó és az orvos jelent meg. Kiderült, hogy belső vérzés keletkezett a testében, illetve kisebb-nagyobb zúzódások a bőrén. A belső vérzést megszüntették és a sebeit is lekezelték. Az orvos megnyugtatott, hogy meg fog gyógyulni, de néhány napot a kórházban kell töltenie. Azonban azt tanácsolta, hogy mielőbb feljelentést kell tenni… Ez nehéz ügy lesz, ugyanis Hanna nem akar. A doktor úr megengedte, hogy egy ember bemenjen hozzá. Niall csillogó tekintettel nézett rám… láttam rajta, hogy fontos neki a lány. Finom fejbólintással jeleztem neki, hogy menjen nyugodtan. Liam átkarolt, Niall pedig eltűnt a fehér falak között… A fiúkkal azon gondolkoztunk, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet, hogyan találjuk meg a tetteseket és mit tegyünk azért, hogy ez többé egyikünkkel se fordulhasson elő…


***

Várom a véleményeket! Remélem tetszeni fog! 
Köszönöm, hogy olvassátok a történetem, köszönöm, hogy véleményt nyilvánítotok, annak pedig külön örülök, hogy pozitív visszajelzések érkeznek! Hálás vagyok Nektek! Sokat jelent! :)

8 megjegyzés:

  1. A legjobb!Nagyon nagyon tehetséges vagy nagyon várom a következőt!!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm! Boldoggá tesz, hogy így látod! :) Igyekszem a folytatással! :)

      puszi♥

      Törlés
  2. Na hát most sem csalódtam!nagyon jó lett:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Kedves, hogy írtál! Nagyon jól esett! :)

      puszillak♥

      Törlés
  3. Annyira jo a blogod rohadt jol irsz... Latni az irasodban a szenvedelyt a szeretetet es a boldogsagot imadom legjobb hamaf hozd a koviit <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nikolett! :)

      Nem is tudod mennyit jelent nekem amit írtál. A legfontosabb számomra az olvasók pozitív visszajelzése (és persze ha van, akkor a negatív is, ezáltal fejlődök). Köszönöm szépen, hogy írtál! :)

      millió puszi és még annál is több♥

      Törlés
  4. Imadoooom! <3 Camiii gyorsan kovit mert addig kikeszulooook!*-* Puszi: Dóri xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dóri!

      Nagyon köszönöm, hogy írtál! Örülök, hogy tetszett! És ígérem sietek! :)

      puszillak♥

      Törlés