11. rész: Danielle

A hajnali nap ébredő sugarai szakították félbe édes álmomat. Kinyitottam a szemem, és feleszméltem, hogy nem álom volt, hanem a színtiszta valóság. Liam karjai pihentek a derekamon, átkarolva egész éjszaka. Csodás pillanat volt, bár sosem ért volna véget. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy a mennyei éjszakának vége, haza utazunk, és ki tudja, hogyan folytatódik a történet. Óvatosan próbáltam kihúzni magam Liam kezei alól. Felöltöztem, eközben Liam is ébredezett, legalábbis a mozgolódás és a nyöszörgés ennek a jelei voltak.

-         Korán lehet még. Jól aludtál? – kérdezte, miközben mögém ült és én az ölelésébe temetkeztem. Bőre meleg volt és puha. Jó érzés volt érinteni őt.

-         Igen, jól, nagyon jól. És te?

-         Istenien. – gyengéden megpuszilta a halántékomat és magához szorított. – Tudod, az éjszaka ráébresztett valamire. Veled akarok lenni, csak veled. Reggelente így ébredni. S nem kell, hogy a tengerparton legyünk, és az éppen felkelő napban gyönyörködjünk, nekem megfelel a szürke London is.. lényeg, hogy velem legyél.

-         Édes vagy! – csókot leheltem az ajkára. – Most mi lesz?

-         Beszélek Daniellel. Szakítok vele.

-         Biztos ezt akarod? – kérdeztem.

-         Igen, biztos. – megfordultam, arcomat belevackoltam a mellkasába, ő pedig lágyan megölelt.

Igyekeztünk feltűnés nélkül érkezni a hotelszobáinkba. Korán volt, hajnali 6 óra. Senki sem volt ébren, csend honolt az egész szállodában. Egy kicsit még bebújtam az ágyba. Próbáltam aludni, de nem jött álom a szememre. Ideges voltam. Liam beszél Daniellel, szakít vele. Úristen! Akkor lehet, hogy ő és én.. együtt?! Nem akartam beleélni magam, bármi alakulhat másképp, akkor pedig csak csalódni fogok. Nagy nehezen elaludtam. Amikor az órára pillantottam, 8 órát mutatott. Letusoltam, magamra rángattam egy az időnek megfelelő ruhadarabot és elkezdtem az összepakolást. Folyamatosan a Liam-Danielle dolog kattogott az agyamban. Vajon már elmondta neki? Ha igen hogy fogadta? Sírt, vagy egyetértett vele? De lehet, hogy még nem beszélt vele? Ezer és ezer kérdés cikázott a fejemben. Miután bepakoltam a bőröndbe, kimentem a hotel kertjébe. Friss levegőre volt szükségem és egyedüllétre. Az utóbbi azonban nem adatott meg.

-         Jól telt az este? – jött a kérdés Louis-tól.

-         Igen! Nektek? – kérdeztem.

-         Egész jól, bár korán takarodó volt. – felelte. – Liam veled volt?

-         Igen! A parton voltunk egész éjszaka. – Louis válaszul csak mosolygott, de ebben benne volt minden gondolata.

Beszélgetésünket Elenaor kiabálása zavarta meg. Kétségbeesetten szaladt felénk a barna hajú lány. Arca ijedt volt, komoly dolog történhetett.

-         Lou gyertek gyorsan, baj van Danielle-el. Ájultan hever a szobában. Liam talált rá a mosdóban.

-         Micsoda? – döbbenten figyeltük El beszámolóját.

-         Hívtuk a mentőket, nemsokára ideérnek. Nem tudjuk mi történhetett. Liam azt mondta, amikor felébredt, Dani a fürdőszobában volt és a földön hevert.

Mindhárman felsiettünk a szobába. Zayn is a helyiségben volt Liam-mel és az ájult lánnyal. Dani mozdulatlanul feküdt az ágyon. Arca sápadt volt. Nem tudni, mióta lehetett ilyen állapotban. Gyorsan hideg vizes rongyot tettünk a kezére, a homlokára és a tarkójára. Liam aggódó tekintettel nézett rám, láttam rajta az ijedséget. Bár nem vagyunk a legjobb barátnők, azért nem kívántam ezt neki. Hamarosan Dani kezdett magához térni. Megijedt a látványtól, nem értette miért álljuk körbe.

-         Liam, mi történt? – kérdezte kábult hangon.

-         Elájultál, a fürdőben találtam rád. Nem emlékszel mi történt?

-         Zuhanyozni szerettem volna, de akkor nyomást éreztem a mellkasomban és több emlékem nincs.

-         Kihívtuk a mentőket, hamarosan ideérnek.

Pár percen belül meg is érkezett az orvos. Megvizsgálták a lányt, s kiderült, hogy kisebb szívinfarktusa volt. A családjában előfordul ez a betegség, így Danielle is hajlamos rá. A doktor szerint a hőség, illetve a rengeteg munka, és stressz okozhatta ezt a lánynál. Teljes kivizsgálást javasoltak neki, amint visszaérünk Londonba.

A nagy bejelentés, miszerint Liam ki akar lépni a kapcsolatból nagy valószínűséggel, elmarad. Danit óvni kell az idegeskedéstől. Persze megértem. De azért szomorú is lettem. Azt hittem végre Liam-mel lehetek. De úgy látszik türelmesnek kell lennem.

Ebéd után mindenki összeszedte a holmiját és indultunk a repülőtérre. Gyorsan eltelt a hétvége, sajnáltam, hogy máris haza kellett mennünk.

A repülőút nagyon lassan telt, a srácok nyúzottak voltak. Volt, aki zenét hallgatott, volt, aki beszélgetett, illetve akadt olyan is, aki a társa ölében szunyókált. Szótlan voltam az út alatt, figyeltem Dani-t és Liam-et, akik előttünk ültek. Miután földet értünk, elköszöntem a többiektől, taxit fogtam és haza mentem.

London hideg volt és borús. Hiányzott a meleg és a napsütés. Ahogy beléptem az ajtón Hanna fogadott bájos mosolyával és kedves ölelésével. Nem hagyott szusszanni, azonnal tudni akart mindent, így el kellett mesélnem neki az egész hétvége minden egyes mozzanatát. Konkrétan lehülyézett minket Liam-mel, amiért szenvedünk egymással. Istenem, mit is tehetnék? Semmi sem úgy alakul, ahogy mi szeretnénk.

Másnap reggel újból kezdődött egy dolgos munkahét. Elvégeztem a reggeli teendőimet és készültem az indulásra. Az ajtót nyitva Danielle állt csengetésre készen. Rendkívül meglepett a látogatása. Nem számítottam rá. Beinvitáltam őt, majd a nappaliba mentünk.

-         Köszi, amiért behívtál.

-         Hogy érzed magad? – kérdeztem.

-         Jobban, kicsit még gyenge vagyok. A héten pár napot pihenek, illetve ma megyek a kivizsgálása, komolyan kell ezt venni.

-         Egyetértek. De gondolom nem azért jöttél, hogy ezt elmond.

-         Valóban nem. Igazából kicsit nehéz ebbe belekezdenem. De nem húzhatom tovább. – egyre kíváncsibbá tett ez a lány. – A mi kapcsolatunk nem indult túl fényesen, legyünk őszinték. És akkor sem voltam a legboldogabb, amikor megtudtam, hogy Harry elhívott a hétvégére. De nem aggódtam, magabiztosnak éreztem magam. Tudod meddig? Egészen addig, amíg meg nem érkeztem Liam-mel a repülőtérre. Abban a pillanatban, ahogy hozzátok értünk, érezhetővé vált a feszültség és a vonzalom köztetek. Pedig csak egymásra néztetek. Próbáltátok kerülni egymást, de számomra akkor is egyértelművé vált, hogy Liam és te nagyon kötődtök egymáshoz. A két kimaradt éjszakáról nem is beszélve…

-         Ohh, Dani, annyira sajnálom. – őszintén éreztem, hogy megbántottuk őt, a szemébe sem bírtam nézni, lehajtott fejjel ültem a kanapén.

-         Nem számít. Rádöbbentem, hogy Liam már sosem volt úgy nézni rám, ahogyan rád nézett. Nem akarom megfosztani sem őt, sem pedig magamat a boldogságtól. Szeretem őt, nem tagadom. De mindketten fiatalok vagyunk ahhoz, hogy egy boldogtalan kapcsolatban éljünk. Így hát azt akarom csak mondani, hogy ha komolyan kedvelitek egymást, ami szemlátomást így van, akkor áldásomat adom rátok.

-         Kedves tőled, köszönöm Danielle. – enyhe mosoly húzódott a számra. Nem vártam tőle, hogy ezt mondja. Kellemesen csalódtam benne.

-         De ígérd meg, hogy boldoggá teszed. Liam megérdemli, nagyszerű srác.

-         Ígérem, és tényleg köszönöm. Jól esett az őszinteséged.

-         Azt hiszem, én megyek, csak ezt akartam elmondani.

-         Remélem minden rendben lesz a kivizsgáláson.

-         Én is bízom benne. Minden jót Camila.

-         Neked is.

Kikísértem a lányt és becsuktam az ajtót. Mintha az ajtózárással egy korszakot tettünk volna félre. A legeslegboldogabb embernek éreztem magam, azonnal a telefonom után nyúltam és Liam nevét kerestem a névjegyzékben…

***

Ohh köszönöm a pipákat, a hozzászólásokat és az újabb feliratkozókat! Hálás vagyok nektek! 

Ez a rész nem lett olyan hosszú, sajnos nem sok időm volt írni, de mindenképpen akartam hozni új részt  Remélem azért tetszeni fog. Ehhez is, mint mindig várom a véleményeket komment, illetve pipa formájában!

Szép estét nektek!