16. rész: Belepusztulnék, ha elveszítenélek!

Kétségbeesett tekintettel néztem Harry-re, bízva abban, hogy kitalál valamit, vagy ha kell, helyettem mondja el az igazságot. Hát szerinte a hazugság sokkal kegyesebb, így emellett döntött.

-         Csak épp az meséltem Caminak, hogy tegnap... kavartam egy csajjal a bárban, azt hiszem Paul-nak volt az egyik ismerőse, magam sem tudom, és közel kerültünk egymáshoz, szóval azt ecseteltem, hogy nem szabadott volna, és eléggé megbántam a dolgot. – mondta kissé zavartan Harry.

-         Barátom, őszinte leszek. Ez már meg sem lep. Folyamatosan alkalmi partnereid vannak, akik este jönnek, reggel mennek. Örülnék neki, ha kialakítanál egy legénylakást, ahol fogadhatod a kiszemelteket vagy végre találnál magadnak egy rendes barátnőt. Én szerencsés vagyok, mert ráakadtam a világ legcsodálatosabb nőjére. – felelte Liam. Harry-vel egymásra néztünk és nagy kő esett le a szívünkről. Nem akarok hazudni annak az embernek, akit szeretek, de azt hiszem, most ez a legjobb megoldás.

-         Igen, Liam… te mázlista vagy. – göndör barátunk szomorú tekintettel pillantott rám.

-         Kicsim, tejbegrízt csinálsz? De édes vagy, azt hittem valami szendvicset készítesz. – érdeklődött Liam, s mögém bújva, édes csókot adott a nyakhajlatomra.

-         Sok minden nincs a hűtőben, egy kis szalámi, illetve két doboz, ami Niallé.

-         Lehetek pofátlan? Kérhetnék én is? – nézett rám Harry zöld szemeivel, aminek nem tudtam ellenállni.

-         Legyen! – feleltem kissé ingerülten, ugyanis még nem dolgoztam fel az előbb történt izgalmakat.

-         Felmegyek, visszabújok az ágyba. Ugyanis ez az én napom, igaz? – fordult velem szembe imádott kedvesem, és hát igaza van. Valóban az ő napja, a kényeztetés napja.

Liam puszit nyomott a számra, és vidáman hagyta el a konyha helyiséget. Harry az asztalt bámulva meredt el gondolataiban, amit nem akartam megzavarni. Folytattam az ebéd elkészítését, ami nemsokára készen is lett. Egy tányérba öntöttem ki Harry-nek, majd a két tányért, a magunk részére tálcára tettem, és az emeletre vittem.

-         Harry, jól vagy? – kérdeztem, mielőtt elindultam volna. 

-         Persze, csak másnapos vagyok. Máskor ne hagyj ennyit inni.

-         Háát, tegnap is próbáltalak jó útra téríteni, de nem igazán sikerült.

-         Nem haragszol? – tette fel a kérdést.

-         Idővel túl leszek rajta, ígérem. – adtam neki egy puszit az arcára, amit mosollyal köszönt meg, majd fogtam a tálcát és az emelet felé vettem az irányt.

Liam már tűkön ülve várta az ennivalót, amit később kamatosan meg is hálált. A napunk nagy részét lustálkodással és filmnézéssel töltöttük. Nem is emlékszem, hogy utoljára mikor tettem ilyet. Csak akkor hagytuk el a szobát, ha valamilyen halaszthatatlan dolgunk akadt. Értem ezalatt a mosdó használatát. Mivel ez Liam napja, így az üdítőről is nekem kellett gondoskodni. Már elgondolkodom azon, hogy jól döntöttem-e akkor, amikor felajánlottam a készséges kiszolgálást. Louis és Zayn is ébredezett már, amikor délután 5 órakor a konyhába mentem ital után nézni. A teafőzés maradt a végső megoldás, ugyanis csapvízen kívül semmi mást nem találtam. Liter számra főztem az édes nedűt, nem akartam bunkó lenni, mégsem én vagyok otthon. Na de egy váratlan vendég lepett meg a szorgoskodásom közben.

-         Hoppá! Nem tudtam, hogy itt vagy. – szólalt meg zavarában Hanna, aki a haját kezdte babrálni.

-         Drágám, te hogy kerülsz ide? – dobtam neki a kérdést, ugyanis nagyon ledöbbentett a látványa.

-         Cami, ne piszkáld. Velem van. – szólt közbe az éppen érkező Niall.

-         Ohh, már értem. Szóval elcsavartad a fejét, Niall. Na jó, Hanna, erről még beszélnünk kell. De nem most… főztem teát, a kancsóban van. Felmentem.

Meglepett, hogy Hanna és Niall együtt töltöttük az éjszakát. Nem tudom, mennyire gondolják komolyan. Vagyis félek, hogy Hanna másként tekint az ír fiúra, a srác pedig.. nos nem tudom milyen tervei vannak szeretett barátnőmmel. Amikor beléptem a szobába, kedvesem éppen az igazak álmát aludta és édesen szorongatta a párnám csücskét. A teát a dohányzó asztalra tettem, majd óvatosan mellé feküdtem, úgy hogy véletlenül se keltsem fel.

-         Reggel van? – kérdezte Liam álmosan, s közbe az ölembe hajtotta fejét.

-         Nem, édesem, nincs reggel. Fél 6 van, csak fél óra telt el amióta lementem. Tudod kivel találkoztam a konyhában?

-         Nem. Elmondod? – felelte, miközben a combomat ölelgette.

-         Hannával.

-         Jött meglátogatni?

-         Nem, szívem. El sem ment. Niall-el volt az este, az éjjel, reggel, szóval… egész nap. – édesen felemelte a fejét, őt is meglepte a dolog.

-         Hanna és Niall együtt?

-         Úgy tűnik… Nem tudom, nem örülök ennek annyira. Hanna lehet nagyon beleéli magát, Niall meg.. ráadásul most indultok turnéra, alig egy napja ismerik egymást, mi lesz ebből, ha oly soká távol lesznek egymástól?

-         Cami, ne foglalkozz ezzel. Meg tudják ők is oldani. Lehet, hogy csak futókaland.. bár Niall nem erről híres.

-         Jó, de mégis csak a barátnőm. Aggódhatok érte.

-         Aggódhatsz, persze. De nem a te dolgod megoldani a kapcsolatukat. Inkább babusgass engem. – fúrta orrát a lábamba.

Nem sokkal később összebújva aludtunk el, s fel sem ébredtünk reggelig. Reggel viszont a srácoknak időben kellett kelni, ugyanis újabb londoni koncertjük lesz az arénában. Mindenki üdén és frissen reggelizett a konyhában, amikor lementünk.

-         Jó reggelt mindenkinek! Na kialudtátok magatokat? – köszöntötte barátom a srácokat, miközben két tányér után kotorászott a frissen mosogatott edények között. Ez idő alatt én is helyet foglaltam, Hanna mellett, aki zavarában rám se mert nézni.

-         Én személy szerint kialudtam magam, de megjegyzem, ma óvatosabban a piálással. Tegnap kicsit túlzásba vittük. Ráadásul holnap újabb koncert és másnaposan nem lenne túl jó színpadra lépni. – felelte szokatlanul bölcsen Louis.

-         Egyetértek. – hangzott el kórusban Zayn, Harry és Niall szájából.

Reggeli után mindenki kellő gyorsasággal összeszedte a szükséges holmijait, a srácok az aréna felé, mi pedig Hannával magányosan álló házunk felé vettük az irányt. A kocsiban megfagyott a levegő. Nem is értem miért, de Hanna szótlanul nézett ki az ablakon, én pedig nem akartam kérdezősködni. Talán igaza van Liam-nek, oldják ezt meg ők.

-         Jól érezted magad az este? – kérdeztem Hannát, ezzel is oldva a kialakult feszültséget.

-         Igen, jó este volt. Cami, haragszol rám a Niall-es ügy miatt? Mert nem kell, nem történt köztünk semmi olyan. Csak fáradt voltam és nem akarta, hogy egyedül menjek haza. Felajánlotta, hogy töltsem náluk az éjszakát.

-         Jól van, nem kell magyarázkodnod. A te dolgod.

-         Úristen Camila, ez nem a te szádból jött. Te ezeket sosem hagyod szó nélkül.

-         Jó lehet, hogy Liam-nek is köze van ehhez, de valamennyire igaza van. Semmi közöm hozzá, felnőtt ember vagy. Tudsz önállóan gondolkodni, tudod mi a jó neked.

-         Biztos ezt gondolod? – kérdezte félve Hanna.

-         Igen. Nem az anyád vagyok, hanem a barátnőd.

Hanna lágy mosollyal jelezte egyetértését felém. Nem sok időbe telt mire hazaértünk. Az első dolgom az volt, hogy felmentem az internetre böngészni. Kaptam néhány e-mail-t, de semmi érdemleges. Miután végeztem laptopomat a komódra helyeztem, s a fürdőszobába mentem. Hajamat a fejem búbjára tettem, s ruháimtól megválva, forró fürdőt vettem. Mintegy 45 percig áztattam magam a meleg vízben, ujjaim teljesen szétáztak. A törölköző magamra csavarva kutakodtam a szekrényben egy váltóruha után. Sikeresen felöltöztem, majd lehuppantam az ágyra. Igazából semmi dolgom nem volt. A lemezjátszóba betettem Jason Mraz lemezét és a lágy dallamokkal szétterültem az ágyon. Bámultam a plafont és az elmúlt hetek, hónapok történésein agyaltam. Teljes fordulatot vett az életem, a padlóról sikerült a fellegekig szárnyalnom. A telefonom rezgése szakította félbe elmélkedésemet. Harry hívott. Kinyomtam. Nem akartam senkivel se beszélni. Csak magammal szerettem volna foglalkozni. A telefonomra pillantva azonban fájdalmas emlék ugrott be. Pontosan 10 hónapja történt a baleset, amelyben elvesztettem a szerelmemet. A szívem összeszorult, ahogyan a dátumot néztem. Elhatároztam, hogy még a délután kimegyek a temetőbe Benjamin sírjához. Néhány perc múlva kopogtattak az ajtón. Harry nyomta le a kilincset, s jelent meg a szobám bejáratánál.

-         Bocs, hogy kinyomtalak. Kicsit magam szerettem volna lenni. Hogy hogy itt vagy? – kérdeztem tőle meglepetten, miközben felültem az ágyon.

-         Beszélnünk kell… Elmondtam Liam-nek a mosdós ügyet.

-         Tessék?? – szemeim hatalmasra nyíltak, az ütőér is megállt bennem.

-         Sajnálom, lelkiismeret furdalásom volt. Liam épp rólad mesélt a próbán, és hallgattam őt, azt hogy, hogyan áradozik rólad, mennyire szeret. Eszembe jutott, hogy mit tettem.

-         És mit szólt? – reménykedtem benne, hogy azt a választ kapom, amit hallani szerettem volna.

-         Nem lelkesedett nagyon. Nem mondott semmit, ideges, feszült lett. Szemeiből a csalódottság és a düh vetítődött ki. Megrázta a fejét és bement az öltözőbe. Louis utána ment, próbált vele beszélni, de nem volt rá hajlandó.

-         Ohh, istenem. Már csak ez hiányzott. Basszus Harry, szólhattál volna, hogy el akarod neki mondani. Borzalmasan érzem magam, tetted amit tettél, de elé álltál és őszinte voltál hozzá. Én meg? Hazudtam neki…

-         Mondtam neki, hogy csak miattam nem mondtad el, mert nem akartad, hogy ez miatt összevesszünk. De egyébként akartál róla beszélni.

-         Most mi lesz?

-         Nem tudom… - fürtös hajú leült mellém az ágyra, s gondokkal telve méregettük a padlót. – Talán fel kellene hívnod.

-         Félek…

-         Cami, te nem csináltál semmit. Én voltam marha… De tudod, megőrülök, ha a közelemben vagy. Olyan hatást gyakorolsz rám, amit még eddig soha senki. Persze, józanul biztos nem lenne bátorságom megcsókolni téged.

-         Hagyd abba, kérlek. Ne menjünk ebbe bele. Szeretlek téged, de mint egy barátot.

-         Tudom, és ez így van jól. Nem kérek tőled semmit..

-         Ne beszéljünk erről többet.

-         Rendben… - Harry az ujjait piszkálva, lebiggyesztett fejjel üldögélt mellettem. Pár másodperccel később felállt, lágy puszit adott az arcomra és ajtót bezárva kilépett a szobából.

Egy kis ideig még gondolataimban elmeredve ültem a paplanon, majd a telefon után nyúltam és felhívtam Liam-et. Hármat csörrent, majd a hangpostafiók jelentkezett. Bizony kinyomott. Szívem hevesen vert, ereimben lüktetett a vér. Arcom forrósággal telt meg. Ha beszélni sem akar velem akkor nagy a baj. Megrémültem. A konyha felé vettem az irányt, hogy igyak egy pohár vizet. A lépcsőhöz érve drága szerelmemet pillantottam meg a bejárati ajtóban. Hanna épp akkor engedte be. Lerobogtam a lépcsőn, de az utolsó fokon megálltam. Liam felém indult, s megtorpant előttem. Egy szál vörös rózsát nyújtott át, majd szorosan magához szorított, orrát a hajamra fúrta. A szemembe könnyek szöktek ki. Úgy éreztem gombóc van a torkomban és képtelen vagyok megszólalni. De végül erőt vettem magamon.

-         Bocsáss meg, amiért hazudtam. Miattatok tettem. – hangom remegett, ahogyan szinte az egész testem rezgésnek indult.

-         Szeretlek! Nem is Harry-re haragszom. Na persze, azért rá is. Inkább attól félek, hogy valaki elvesz tőlem téged. Abba belepusztulnék. Eddig azt hittem tudom milyen a szerelem, de óriásit tévedtem. A két hónap alatt, amióta megismertelek, teljesen új érzések törtek fel bennem. Miattad, te váltottad ezt ki belőlem. Amikor legelőször találkoztunk a kávézóban, lenyűgöztél. Annyira édes voltál, olyan kis elesett. Szó szerint. – mosolyogtunk mindketten. – Éreztem, hogy nem engedhetlek csak úgy el. A Seychelles-szigeteki üdülés is csodálatos volt. És bár akkor még tilosban jártunk, képtelen voltam ellenállni neked. Harry folyamatosan legyeskedett körülötted, legszívesebben képen töröltem volna, annyira féltékeny voltam rá. Hihetetlenül jó veled lenni… Ezért is húzott fel Harry azzal, amit mondott. Mert nem bírnám ki, ha elveszítenélek.

-         Látod, most sírok… - könnyeimet törölgetve kerestem a szavakat. – Köszönöm, amiket mondtál. Annyira édes vagy Liam. Nem kell azért aggódnod, hogy elveszítesz. Nem fogsz. Imádlak téged és nekem csak te kellesz.. A mélyről hoztál vissza, reményt adva, hogy újra boldog lehet. Neked köszönhetem, hogy újra képes vagyok szeretni. Azzal, hogy akkor-ott a kávézóban nekem jöttél és rám borult a kávé, hanyatt vágódtam, azzal megváltoztattad az egész életem. Egy apró balesettel… Szeretlek! És mint mondtam, nem akarom, hogy Harry és te.. szóval hogy megorrolj rá. Beszéltünk erről és tudja jól, hogy helytelenül cselekedett.

-         Majd még beszélek vele erről. Kell egy kis idő, hogy feldolgozzam, amiket mondott. – Liam továbbra sem engedett el.
-         Miket mondott Harry? – tettem fel félve a kérdést.
-         Nem akarom megismételni, de kedvel téged, túlságosan is… nem tudom hogyan alakul ezek után a Harry-vel való kapcsolatom… - Liam szeméből fájdalmat véltem felfedezni, féltem, hogy ebből még komolyan problémák lesznek…

***

 Köszönöm szépen a véleményeket, amiket hagytatok! Édesek vagytok!

Ez nem lett olyan izgalmas, de azért remélem tetszik!

Várom a kommenteket, pipákat!

puszi, Cami