12. rész: Az üvegezés

Megnyomtam a csengőt. Torkomban dobogott a szívem, várva arra, hogy az a bizonyos személy ajtót nyisson. De hiába.. Több mint 10 percet álltam az ajtó előtt, de senki sem nyitott ajtót. Ekkor megszólalt a telefonom. Hosszas kutakodás után a táskámban sikerült rátalálnom.

-          Igen? – ismeretlen számról hívtak.

-          Szia Cami! Perrie vagyok! Ne haragudj, hogy téged zaklatlak, csak Zayn-t nem érem el, és nincs senki a közelemben, aki segíthetne. Hirtelen te jutottál eszembe.

-          Mi történt Perrie? – kérdeztem aggódva.

-          Rosszul vagyok, annyira görcsöl az oldalam, hogy képtelen vagyok felkelni. Próbáltam felállni, de a fájdalomtól összerogyok. El tudnál vinni a kórházba? – hallottam, hogy a könnyeivel küszködik.

-          Persze! Mondanál egy címet, hogy hova menjek? Nyugodj meg Perrie, minden rendben lesz. Azonnal indulok.

A lány lediktálta a címet, és pedig autóba ültem, s rohantam hozzá. Az ajtó nyitva volt, így bementem a lakásba. Szegény Perrie az ágynak támaszkodott és potyogtak a könnyei. Összeszedtem neki néhány dolgot, majd támaszt nyújtottam neki, ezzel segítve a felállást. Lassan lebattyogtunk a lépcsőn, kocsiba szálltunk és célba vettük a The Royal London Hospital-t. A kórházban kerestem egy orvost, aki segíthet a kínzó fájdalmakkal küszködő lánynak. Perrie-t tolókocsiba ültették és elvitték megvizsgálni. Addig is próbáltam hívni Liam-et, ill. Harry-t, hátha kettőjük közül valaki felveszi. Elfelejtettem elkérni Zayn számát, így őt is tudtam volna hívni. Kevesebb, mint fél óra után kitolták a vizsgálóból Perrie-t, akinek, mint kiderült vakbélgyulladása van, és azonnal műteni kell. Nagyon meg volt rémülve, szemeiben félelmet véltem felfedezni. Elkértem a telefonját, hogy közben felhívhassam Zayn-t. Amíg Perrie-t a műtétre készítették, mindvégig mellette voltam, amíg várakoztunk a kezét fogtam. Jól esett neki a közelségem, az hogy nincs egyedül. Azonban elérkezett az idő, betolták a műtőbe. Megöleltem és nyugtatásként a fülébe suttogtam, hogy minden rendben lesz. Majd eltűnt a hatalmas fehér ajtó mögött.

A folyosón járkáltam föl, s alá. Ideges voltam, elvégre én vagyok az egyetlen „hozzátartozó”. A srácok nem vették fel a telefont, minden bizonnyal a turnéra próbáltak. Percenként hívtam hol az egyiket, hol a másikat. Perrie mobilja viszont megcsörrent. Zayn neve jelent meg a kijelzőn.

-          Szia Zayn, Camila vagyok. Azért hívtalak harmincszor, mert Perrie rosszul lett, behoztam a kórházba. Szegénynek vakbélgyulladást diagnosztizáltak, épp a műtőben van.

-          Jesszusom! Melyikbe vagytok? – kérdezte Zayn, hangja egyre idegesebb lett.

-          The Royal London Hospital-ban. Siess!

-          Rohanok! – ezzel lecsapta a telefont.

Mintegy fél óra alatt végeztek az orvosok, egy fiatalember tolta ki az alvó lányt a műtőből. Miután áttették a kórterembe, bementem hozzá. Békésen aludt az altatótól. Közben Zayn is megérkezett, aki aggódó szerelmes férfiként puszilta meg a lányt. Magukra hagytam őket.

Liam kint várakozott a kórterem előtt.

-          Szia! Hogy van? – kérdezte, miközben magához ölelt.

-          Jól, de még alszik. Az orvos szerint minden rendben van. Néhány napot a kórházban kell töltenie. Antibiotikumos kezelést kap.

-          Édes vagy, hogy mellette maradtál! Te jól vagy? – puszilta meg a homlokom Liam.

-          Persze, csak aggódtam érte. Szegény annyira meg volt rémülve, reszketett a félelemtől. Örültem, hogy azzal, hogy mellette vagyok, egy kicsit megnyugodott.

-          Hiányoztál! Dani hozzám is eljött, megbeszéltük a dolgokat. Most akkor hivatalosan is Liam Payne barátnője lettél. – mosolygott.

-          Szóval a barátnőd vagyok? Milyen jól hangzik. – csókoltam meg gyengéden. Ekkor Zayn jött ki az ajtón.

-          Épp most ébredt fel, édesem nagyon kába. Kicsit hányingere van, biztosan az altatás miatt. Ivott egy kis vizet, szerintem vissza fog aludni. Cami kérte, hogy menj be hozzá. – jegyezte meg Zayn.

Bementem az ébredező lányhoz. Az ágya mellé ültem. Karját felemelte és megfogta a jobb kezem.

-          Köszönöm Cami, hogy mellettem maradtál. Így nem is volt olyan félelmetes. Annyira kedves vagy.

-          Semmiség te lány. Aggódtam érted, most pedig nagyon boldog vagyok, hogy jól vagy. Próbálj meg pihenni, holnap ígérem meglátogatlak.

-          Köszönöm! – kezeit felém nyújtotta, én pedig megöleltem.

Little Mix Jesy és Leigh-Anne is megérkezett a kórházba. Zayn épp a történteket mesélte. Liam odajött hozzám, kezünk összekulcsolódott és elindultunk hazafelé. Mielőtt a lifthez értünk volna, Zayn sietett hozzánk. Liam lement az érkező lifttel én pedig a pakisztáni sráccal maradtam.

-          Cami, köszönöm, hogy segítettél Perrie-nek. Ha te nem vagy, nem is tudom mi lett volna. Köszönöm szépen! Azt hiszem igazad volt, nem is ismertelek. – őszinte hála csillogott a szeméből, nagyon jól esett, amit mondott.

-          Szívesen tettem. Örülök, hogy segíthettem.

-          Nagyon köszönöm. – búcsúzásként magához szorított majd visszarohant a lányokhoz.

Zayn köszönete rendkívül meglepett, az ölelésről nem is beszélve. Díjaztam a kedvességét, most már talán változik a kapcsolatunk. Liam-mel kézen fogva sétáltunk ki a kórházból. Azonban el kellett búcsúznunk, mert neki még próbára kellett mennie, nekem pedig akadt egy kis dolgom otthon. Így egy szoros ölelés és csókváltás után elváltak útjaink. Ám estére hivatalos voltam hozzájuk, megkért, hogy töltsem a lakásukban az éjszakát. Nem tudom, hogy mire vállalkoztam. Egy házban 5 sráccal, nem hangzik túl jól. A délután viszonylag gyorsan eltelt, miután elvégeztem a dolgom, összepakoltam indulásra készen. Az estére előhalásztam egy régi fehérnemű szettemet, ami az egyik kedvencem, remélhetőleg szükség lesz rám az este folyamán. Gyorsan a konyhába siettem, bekaptam pár falatot, majd magam mögött hagytam a házat. Izgatott voltam, nem tudom miért. Nem először vagyok a srácokkal. Bár mondjuk még Liam barátnőjeként nem voltam velük. Fürgén lépkedtem fel a lépcsőkön és nyomtam meg a számomra ismerős csengőt. Niall nyitott ajtót.

-          Üdv nálunk! Fáradj be! – invitált az előtérbe a szőke fiú. Halvány öleléssel köszöntött.

Liam hálószobája

Közben Liam is megjelent a lépcső tetején és mutatóujjával jelzett, hogy menjek hozzá. Édes ölelésével köszöntött, majd megragadta a karom és bevezetett a hálószobájába. Igazán elegáns, egyben férfias kuckója volt. És nagy volt a rend. Talán csak miattam, ki tudja. Mindenesetre nagyon tetszett az egész helyiség. A díványra lepakoltam a holmimat, majd Liam-hez bújtam és megcsókoltam. Végre teljesen hivatalosan, titkolózás nélkül tehettem meg mindezt. Olyan jó érzés volt, boldog voltam. A romantikus pillanatot Harry kiabálása szakította félbe, ugyanis kész volt a vacsora. Harry bevetette híres szakácstudományát. Mindenki az asztalhoz ült, szívélyesen köszöntöttem a fiúkat. Zayn mosolyogva nézett rám, ilyen azt hiszem még sosem fordult elő. Mindenki helyet foglalt az asztalnál.

-          Na srácok, először is, van egy kis bejelenteni való. – rám pillantott. – Camila és én hivatalosan is egy párt alkotunk. Úgyhogy fogadjátok őt a köreinkben.

-          Komolyan? – lepődött meg Louis, aki kisebb kacsintással jelezte, hogy tetszik neki a dolog.

-          Igen, Louis, komolyan. Szerintem majd több időt fog nálunk tölteni ez a kedves lány. – kezét a lábamra helyezte és megszorította a combom. Kissé zavarba jöttem. Minden szem rám szegeződött, de szerencsére Zayn törte meg a többiek bámulását.

-          Őszintén örülök nektek, Cami nekünk volt egy kis nézeteltérésünk, amiért bocsánatot szeretnék kérni. Alaptalanul vádaskodtam és mondtam csúnya dolgokat neked. A mai nap ráébresztett, hogy önzetlenül segítesz másokon, olyan embereken is, akik addig nem álltak olyan közel hozzád. Perrie neked köszönheti a gyors segítséget. Úgyhogy üdv a One Direction családban.

-          Kedves vagy Zayn. És elfogadom a bocsánatkérésed. Aranyosak vagytok, amiért így elfogadtatok. Annak ellenére, hogy minden olyan bonyolultan alakult az utóbbi időben.

-          Szóval igyunk ránk, illetve a napokon belül elkezdődő turnéra, amiben kurva sok munkánk van. Egészségetekre! – pezsgővel koccintottunk, majd hozzáláttunk Harry által elkészített sajtos makaróni elfogyasztásához. Mi tagadás, Harry ért a főzéshez, nagyon finom vacsorát készített.

Vacsora után beszélgettünk egy kicsit. A srácok a nappaliba heveredtek le, én pedig hősiesen elvállaltam a mosogatást. A fiúk FIFA-zni kezdtek, nagy kiabálások, illetve hurrogások hallatszottak a helyiségből. Gyengéd kar fonta körbe a derekamat, megzavarva ezzel a tevékenységemet. Liam bújt be mögém, el sem akart engedni. Annyira édes volt, sugárzott belőle az irántam érzett szeretet. Megcsókolta a fejem, majd csatlakozott a többiekhez. Ezer hála és köszönet fogadott a fiúk körében, amiért elvégeztem a „piszkos” munkát. Liam mellé ültem a kanapén, aki átkarolt, s így néztük, ahogy Zayn és Louis elmélyülten játszik. Közben Harry chipeset majszolt, Niall pedig gitározgatott. Miután Zayn idegesen fogadta a csúfos vereséget, kitalálta, hogy üvegezzünk. A játék lényege, hogy akire rámutat a megpörgetett üveg, annak lehetősége van választani, hogy felel egy kérdésre, vagy végrehajt egy feladatot. Mindannyian a földre ültünk, Niall hozott egy üres üveget, s kezdetét vette a játék. Louis kezdte a pörgetést. Az üveg rövid pörgés után Niall-re esett.

-          Felelsz vagy mersz, kedves Niall barátom? – szegte a kérdést Louis a társának.

-          Merek. Bevállalós vagyok! – kacsintott az ír fiú.

-          Akkor a feladat a következő: itt egy paradicsom, Zayn lesz kedves és leveszi a felsőjét, lefekszik a földre. Neked Niall, ezt a zöldséget, Zayn ruhátlan hasától egészen a homlokáig kell vinned, az száddal és az orroddal irányítva.

-          Basszus Louis, engem miért vonsz bele ezekbe? – mondta félig mérgesen, félig viccesen Zayn.

-          Miért magamat vessem alá? Egy fenét! Na hajrá Niall!

Izgatottan figyeltük Niall miként végzi el a feladatot. Szegény igen keservesen vette az akadályt, a paradicsom nem akart a kedvében járni. Hosszabb szenvedés és mérhetetlen röhögés után Louis megkegyelmezett és jelesre értékelte a munkát. A pakisztáni srác letörölgette magáról társa rácsöpögtetett nyálát, majd felsőjébe bújt. Niall volt soron a következő pörgetésben. Az üveg ez esetben Harry-t választotta.

-          Na Harold, felelsz vagy esetleg mersz? – tette fel a választási lehetőséget Niall.

-          Felelek. Nem vagyok olyan bátor, mint te! – a szőke srác büszkén méregette magát, majd hosszabb gondolkodás után feltette a kérdést.

-          Ki volt az utolsó lány, aki megdobogtatta a szíved? – kérdést meghallva Harry elvörösödött, s kisebb hallgatás után megszólalt.

-          Erre nem akarok válaszolni.

-          Hééé, ez nem ér! Mindenkinek válaszolni kell, akár kínos, akár nem. És az igazat! – vágott közbe Louis.

-          De ez nem ide illő. Nem biztos, hogy jó ötlet erre felelni.

-          De igen, most Harry, azonnal! – viccelődött Liam.

-          Srácok ne már! – huzakodott Harry.

-          Basszus ne húzd már az időt Harold!!!! – szólalt meg Niall.

-          Oké. Az utolsó lány, aki megdobogtatta a szívem... az Camila volt.

Liam arcáról azonnal lefagyott a mosoly, és én is meglepődtem Harry válaszán. A göndör srác fejet lemeresztve bámulta a földet. Kínos csend ült ki szobában, amit tetőzött az, hogy Liam felállt és kiment a nappaliból…