15. rész: Az Afterparty

Az események igen csak felpörögtek az este folyamán. Azt hiszem akadtak olyanok, akik igen csak túlzásba vitték az alkoholfogyasztást. Niall aranyosan ugrált a parkett közepén, hol valamilyen kacsatáncot lejtve, hol pedig az ír tánc mozdulatait imitálva. Nagyon jól fokozta a hangulatot ez a kis táncparty a srác részéről. Hanna azt gondolom azon nyomban elolvadt a szőke énekes bemutatójától. Zayn meglehetősen sokat beszélt, ami engem meglepett, mert egy csendes fickónak ismertem meg. Biztosra veszem, hogy találkozásunk óta összesen nem beszélt ennyit, mint ezen az estén. Természetesen engem is megtalált, újra bocsánatot kért azért az ominózus eset miatt, majd a másik pillanatban a tánctérre rángatott. Louis.. nos mind közül szerintem ő volt a legaranyosabb. Édesen illegette magát a srácokkal, csodálatos csípő mozdulatokkal ajándékozta meg a terem szórakozóit. Mindenkit megölelgetett, egy-egy puszi kíséretében persze. Ebből én sem maradhattam ki. Ülőhelyek is voltak kialakítva a bárban, amolyan kis boxok, ahol mindenki kedvére iszogathatott, ha hallott is valamit, akkor pedig beszélgethetett. Liammel és néhány zenész fiúval üldögéltünk az egyik ilyen kialakított részen. Liam kicsit szomorú volt, amiért a családja nem tudott részt venni sem a koncerten, sem pedig az afterbulin, de amint vége lett a koncertnek, már telefonált is szüleinek és a testvéreinek. Én felpattantam és hoztam mindenkinek egy újabb kör üdítőt. Kikértem az italokat a pincértől, majd egy nagyobb tálcán indultam a box felé. Valaki azonban oldalról belém jött, és a tálca tartalma félig rám, félig pedig a földre zuhant. Az a valaki a csapat szívtiprója, Harry volt. Mondanom sem kell ő sem volt szomjas, így szabadkozva, bár azt gondolom teljesen letojva a történteket, invitált a parkettre. Elmagyaráztam neki, hogy mi történt, de nem igazán érdekelte. A pincér azonnal a segítségemre sietett és átvette tőlem a takarítást. Én a mosdó felé vettem az irányt, hogy valamennyire eltűntessem a ruhámról a narancslé és cola foltokat. A nyugodt, és fénnyel teli mosdóban láttam, hogy sokkal jobban sikerült összekennem magam, mint ahogyan azt gondoltam. Bevizezett kéztörlővel próbáltam eltűntetni a foltokat. Ekkor nyílt az ajtó..

-         Bocsánat… azt hiszem eltévesztettem az ajtót.. Camila mi történt veled? – a váratlan vendég kedves göndör barátom volt, aki ártatlan bárányként érdeklődött a hogylétem felől.

-         Harry! Ezt te csináltad az előbb, nekem jöttél és rám borult az üdítők tartalmának 60%-a.

-         Én??? Nem hinném, én nem csináltam semmit. – Harry a lábán sem bírt megállni, tekintete elég kusza volt, jó sok pohárral csúszhatott le neki.

-         Mindegy! Nagyjából kijön, bár tiszta vízfoltos vagyok. Harry, nem kéne abbahagynod az ivást? Nézd meg, a lábadon sem bírsz megállni.

-         Ez baromság. Teljesen józan vagyok.

-         Na persze. – mosolyogtam, mert ezen már csak azt lehetett tenni.

-         Most mi van, gúnyolódsz Cami, igen? Nézd, egy lábra állok és ugrálok. Meglátod, hogy menni fog. – meg is próbálta, de a második ugrásnál szegény előre vágódott és lefejelte a padlót. Nagyon megijedtem, mert Harry meg sem mozdult. Átfordítottam a hátára. A feje vérezni kezdett, ő pedig lassan nyitogatta a szemeit.

-         Azt hiszem elestem. – felelte kábultan.

-         Te bolond, igen elestél, és vérzik a fejed. Basszus Harry, anyád helyett is anyád legyek?  Úgy kell rád vigyázni…

-         Nem kell rám vigyázni. Hagyjál. – ellenkezett velem és megpróbált felállni. Természetesen sikertelenül, mert azon nyomban a földre hullott. – Nem bírok felállni, szédülök. Minden olyan lassú.. Nézd Cami a kezem, mintha csíkot húznék.

-         Jajj Harry, kiborítasz. – persze ezen már mindketten nevettünk. – Gyere segítek felkelni, mosd meg egy kicsit az arcod, illetve mosd le a fejedről a vért. – megragadtam a kezét és erőmből, ahogy tellett, felhúztam a fiút. Azonban a nagy lendülettől elvesztettem az egyensúlyom, ami Harry-nek amúgy sem volt abban a pillanatban, és mindketten a földön kötöttünk ki.

-         Cami, csak nem ittál egy kicsit sokat? – mondta ironikusan és mosolygott.

-         Na szállj le rólam!

-         Most, hogy ilyen közelről nézlek, most látom csak, hogy mennyire gyönyörű vagy.

-         Csak az alkohol láttatja ezt veled. Harry, szállj le rólam!

-         Liam szerencsés, amiért vele vagy. Sajnálom, hogy nem én találkoztam veled akkor a kávézóban.

-         Jesszus, Harry, nem tudod mit beszélsz. Különben is.. – ekkor azonban váratlan fordulat következett be. Harry ajka az enyémre tapadt és én pár másodpercre ledermedve feküdtem a földön. Aztán észbe kapva, lelöktem magamról a srácot, aki értetlenkedő tekintettel nézett rám.

-         Bocs.

-         Ennyi? Harry mit képzelsz magamról? – kérdeztem tőle, miközben a ruhámat igazítottam. Ő azonban nem felelt. Nagy nehezen sikerült feltápászkodnia, majd a mosdónak dőlve fürkészett engem. – Tudom, hogy be vagy rúgva, de ezt akkor sem nézem el neked. Legyen már eszed! És ha Liam jön be, mert keres engem?

-         Ő nem jön be a női mosdóba, nyugi… csak én.

-         Bazd meg Harry! – mérgemben arcon tudtam volna csapni ezt a gyereket.

-         Jól van már, nyugodj meg. Bocsánatot kérek, amiért megcsókoltalak. Most örülsz?

-         Menj a fenébe! – ezzel ott hagytam a srácot.

-         Jó, de előbb lemosom a véres fejem, ha megengeded. – hallottam kiabálását az éppen csukódó ajtó mögött.

Feldúltan siettem az éppen nevetgélő Liam-hez és Louis-hoz.

-         Édes, minden rendben? – kérdezte Liam aggódva, miközben átkarolt.

-         Csak volt egy kis baleset. Harry nekem jött és rám borult az ital, amit nektek akartam hozni. Sajnálom.

-         Csak ennyi? – nézett kerek szemekkel.

-         Persze, miért?

-         Ezen húztad így fel magad?

-         Háát..- ekkor Harry-t véltem felfedezni a táncot lejtő emberek között, aki furcsa, sötét, de mégis megmagyarázhatatlan tekintettel pillantott rám. – Szóval.. új ruha volt, és bosszús lettem miatta, nem akarom, hogy foltos maradjon. Igen! Csak ennyi az egész! – feleltem neki. Rosszul éreztem magam, amiért hazudtam, de nem akartam, hogy ez miatt balhé legyen közöttük. Szerintem még a múltkori vallomást sem dolgozta fel Liam igazán, nem szerettem volna rátenni egy lapáttal. – Nem megyünk lassan haza? Én szeretnék, elfáradtam. – kérdeztem tőle csillogó szemekkel, ugyanis elegem volt Harry jelenlétéből.

-         Mehetünk. Én amúgy sem iszom, kitáncoltam magam, úgyhogy felőlem indulhatunk is, csak elköszönök a többiektől.

-         Most komolyan menni akartok?? – szólt közbe Louis, akkor sírásra húzta a száját, ezzel jelezve, hogy maradjunk.

-         Elfáradtam.. különben is tiszta víz, meg cola a ruhám. Ragadok, nem érzem túl komfortosan magam. – feleltem.

-         Oké, megértem. Én még kibulizom magam. Vigyázzatok az úton! – puszit nyomott a homlokomra, majd szexi táncmozdulatokkal csatlakozott a többiekhez. Mosolyra húzódott a szám. Nagyon aranyos látványt nyújtott.

Liam-mel elköszöntünk a mulatozóktól, Harry-hez nem mentem oda, a kabátomat babrálva vártam Liam-et a bejáratnál. Szerencsére nem kérdezett afelől, miért nem köszöntem el göndörke társától, talán észre sem vette a nagy forgatagban. A srácok lakásában töltöttem az éjszakát, így az utunk is hozzájuk vezetett. Mielőtt ágyba bújtunk volna, bekaptam pár falatot, bár sok mindent nem találtam. Egy kis szalámi volt, sajt, illetve 2 doboz, amire az volt írva: „Niallé, meg ne próbáld megenni! ;)” Ezek után pláne hozzá sem mertem nyúlni. Liam lefürdött, amíg én ettem, majd evés után én is eképpen cselekedtem. Mivel nem hoztam hálóruhát, így Liam egyik felsőjébe bújtam. Hulla fáradtak voltunk, így amint letettük a fejünket, mindketten mély álomba zuhantunk. Délután 2 órakor keltünk fel. Liam ébredt fel először, aki mögém bújva, s derekamat átkarolva jelezte, hogy nekem is ideje lenne kinyitni a szemem. Nyöszörögtem egyet-kettőt, jó volt a meleg ágyban pihenni a szerelmemmel.

-         Jó reggelt kicsim, tudtál aludni? – kérdezte miközben puszilt lehelt a nyakamra. Az érintésétől görcsbe rándult a gyomrom.

-         Igen, de úgy érzem nem aludtunk valami sokat.

-         Lassan 2 óra van. Szerintem aludtunk 8 órát.

-         Úristen, ennyi az idő? Átaludtuk az egész délelőttöt. Akkor ideje felkeni.

-         Nee! Maradjunk így összebújva egész nap. Néha kicsit felkelünk, de csak enni, aztán visszabújunk.. khmm.. összebújunk. – őrjítő mosolya húzódott szájára.

-         Ennél jobbat el sem tudok képzelni. Akkor én hozom az ebédet, te pedig maradj itt. Tegnap olyan ügyesek voltatok, hogy ma megérdemled a kényeztetést.

-         Ohh.. akár egy herceg..

-         Azért ne essünk túlzásba. – e szavakat kiejtve magára rántott és forró csókcsata vette kezdetét. Azonban korgó pocakom közbeszólt, így kénytelen voltam ennivaló után nézni.

A házban csend honolt, nem igazán érzékeltem semmilyen mozgást. Nem is bántam, egy szál pólóban és bugyiban nem akartam senkivel sem találkozni. Beástam magam a hűtőbe, de persze hajnal óta egy manó sem tett bele többet. A szekrényekben kezdtem kutakodni. Találtam bontatlan tejet, illetve búzadarát. Remek ötlet egy kis tejbegríz. Igyekeztem feltalálni magam a hatalmas konyhában, megfelelő edény után kutattam a polcok között. Miután meglett, neki láttam az étel elkészítéséhez. A lépcső felől halk lépések hallatszódtak. Harry bágyadt tekintettel lépett be a konyhába és az elmosogatott poharak felborogatása után csapvizet öntött magának. Nem néztem rá. Nem mertem. Nem tudtam mire emlékszik, vagy, hogy ilyenkor egyáltalán szabad-e hozzászólni. Sötét ábrázattal leült az asztalhoz, de előtte gyógyszer után nézelődött az egyik fiókban. Reakció nélkül folytattam tevékenységemet. Kínos csend ült ki a helyiségben.

-         Jó este volt..- törte meg a csendet.

-         Neked biztos..- válaszoltam gúnyosan.

-         Haragszol igaz? Megértelek… Sajnálom, ami történt.. idióta voltam, egy részeg állat. Nem szabadott volna ezt tennem. Bárcsak visszacsinálhatnám..

-         Mit nem szabadott volna tenned? – szólalt meg a boltívnél álló Liam. Gyomrom azonnal görcsbe rándult, de már nem az érintéstől való izgalomtól, hanem az idegességtől. Észre sem vettem, hogy mellettünk áll. Harry-vel feszülten pillantottunk egymásra, hogy mi is legyen erre a megfelelő válasz…

Na meghoztam az új részt! Reménykedem benne, hogy tetszeni fog!

Azt szeretném kérni tőletek, hogy aki olvassa a blogot és tetszik neki, az ha lehetősége van iratkozzon fel, írjon véleményt vagy pipáljon! Fontos nekem mindenfajta visszajelzés! Köszönöm szépen!

És hálás vagyok az eddigi pipákért és a kommentekért! Imádlak titeket! :)♥