8. rész: Ezt nem gondoltam volna!

Sebesen rohantam az erdőben, reménykedve, hogy nem érnek utol. A ruhám sáros volt és nedves, a pocsolya nyomai látszódtak rajta. Minden erőmet felemésztette a rohanás, a földre zuhantam, és erőtlenül hevertem a piszokban. Elkaptak. Kiáltozni kezdtem. – Zayn, Zayn segíts! – De nem érkezett segítség. Kapálóztam, haraptam, rúgtam, ahol csak értem őket. Ekkor elővett az egyik egy kést és felém közeledett. Sikítottam, ahogy a torkomon kifért. – Ne!!!! Segítség!

Az ébresztőóra csörgése szakította félbe szörnyűséges álmomat. Csurom víz voltam, a takaró a földön hevert. Nagyon átéltem az álmom. Pár perccel az ébredés után még mindig a hatása alatt voltam. Azonban a legmeglepőbb az, hogy Zayn-t kértem, hogy segítsen. De miért? Amilyen gonoszan bánt velem tegnap, nem is értem. Próbáltam lenyugtatni magam, mély lélegzetet vettem. Amikor kicsit könnyebb lett, célba vettem a fürdőt, meleg vízzel letusoltam, felvettem az aznapi szettemet és elindultam le a lépcsőn. Enni szerettem volna, de egy falat sem ment le a torkomon. Megittam egy bögre meleg kakaót, illetve fél szelet kenyeret erőltettem magamba, mégiscsak legyen valami a gyomromban, felvettem a kabátomat és indultam a munkába. Ezen a napon a bölcsődével mese kiállításra mentünk, ahol számos beöltözött mesefigurával találkozhattak a kicsik. Hamar a helyszínre értünk. A sok aprót kiszedtük a rendelt buszból, majd elindultunk a bejárat felé. A kicsik izgatottak voltak, amint meglátták a Donald Kacsa jelmezbe bújt emberkét, hangosan kacagni kezdtek, s legszívesebben rohantak volna hozzá. Sok mesehős bukkant fel, Mickey Egértől Shrek-en át egészen Aranyhaj-ig. A gyerekek mindenkihez odamentek, képeket készítettünk. Rengeteg látogató volt. Kisebbektől, egészen az iskolásokig, sok korosztályt lekötött a rendezvény. Ahogy haladtunk az épületben, egy halom gyerekre lettem figyelmes, akik valamit, vagy valakit körbe álltak. Leesett az állam, amikor megláttam, hogy ki is az, pontosabban kik is azok. 

A One Direction is hivatalos volt az eseményre, amiről én persze nem tudtam. Őszinte leszek, nem örültem ennek, főleg azok után, hogy Zayn tegnap úgy letámadott. De sajnos nem kerülhettem el őket, ugyanis el kellett haladnom mellettük. Az iskolás csapat autogrammért és közös képért állt sorban. A srácok el voltak foglalva, így nem vettek észre. Vagyis egy ideig nem. Mielőtt elhaladtunk volna mellettük, Liam nézett fel a tömegből. A tekintetünk találkozott, nem vette le rólam a szemét. Kicsit meglepettnek tűnt, de folyamatosan a szemembe nézett. Felkavart ez a pillantás, el is kapott a rosszullét. Megkértem a kolléganőmet, figyeljen a picikre, kimegyek a mosdóba. A mosdó bejárata előtt egy ismerős kéz ragadta meg a karom.

-         Menekülsz előlem? – kérdezte a cseppet sem ismeretlen fiatalember.

-         Nem menekülök, azt hiszem mindenki jár mosdóba. Vagy talán tévedek?

-         Édes vagy! Hiányoztál! – felelte Liam.

-         Érdekes. Még sem kerestél. – válaszoltam neki, cseppet sem kedvesen.

-         Sajnálom! Egy kicsit összezavarodtam. De ha már itt tartunk te sem hívtál fel, pedig jól esett volna. – mondta visszavágás képpen. Erre durcásan felhúztam az orrom. Igaza van. Én sem kerestem, de ezt akkor sem akartam neki mondani.

-         Én is megtehettem volna, csak nem akartam erőszakos lenni. Elvégre te távoztál tőlem, s egyáltalán nem tűntél boldognak. Inkább azt olvastam le az arcodról, hogy: „Barom vagyok, amiért lefeküdtem veled.” Nagyon rosszul esett. – könnyezni kezdett a szemem, de igyekeztem ezt palástolni, nem akartam sírni előtte.

-         Ne haragudj! Nem akartalak megbántani.

-         Mindegy. Nem akarok erről beszélni.

-         Camila, valamit el kell neked mondanom. – mielőtt belekezdhetett volna a mondókájába, egy ismerős tűnt fel a színen.

-         Hát itt vagy, a srácok mondták, hogy kiszaladtál a mosdóba. Csak úgy eltűntél. Ohh, újra találkozunk. Nem tudom emlékszel-e rám?! Danielle vagyok, Liam barátnője.

-         Barátnője? – kérdeztem meglepetten.

-         Danielle azonnal megyek, még beszélek egy-két szót Camival. – vette át a szót Liam. A lány puszit nyomott a szájára, majd távozott. Köszönésképpen megrántottam a szemöldököm, többre nem voltam képes.

-         Erről akartál beszélni… Újra együtt vagytok?

-         Kicsit össze voltam kavarodva, aztán Elenaor-ral átjöttek, beszélgettünk..

-         Inkább ne is folytasd! A többit nagyon jól el tudom képzelni, bár nem akarom. Szóval így állunk. Mondd, miért teszed ezt velem? – ekkor már nem tudtam visszatartani a könnyeim, amik mint a záporeső potyogtak a szememből.

-         Bocsáss meg! Ne sírj könyörgöm, nem akarom, hogy sírj! Nem akartam ezt tenni, így alakult.

-         Miattad tudtam újra reménykedni, bízni abban, hogy újra lehetek boldog. Megosztottam veled életem legszörnyűbb tragédiáját, neked adtam magam, neked adtam a testem. Te pedig becsapsz engem! Soha többé nem akarlak látni Liam. Soha többé! – könnyeimmel küszködve hagytam magára a látszólag megtört fiút.

-         Most boldog lehetsz! Elérted a célod! – vágtam oda az éppen szembejövő Zayn-nek.

Megkerestem a csoportomat, akik csak rám vártak. Még nagyjából 2 órát töltöttünk a teremben. A csapat folytatta a dedikálást és a fotózkodást. Olykor-olykor találkozott Liam-mel a tekintetem, aki szomorúan nézett vissza rám. Borzalmas volt ezek után egy helyiségben tartózkodni vele, legszívesebben elrohantam volna, csak hogy ne kelljen őt látnom. De jelen esetben erre nem volt lehetőségem. Miután mindent végig néztünk, elindultunk a busz felé. A bölcsőde előtt már vártak a szülők, akik izgatott csemetéket vihettek haza. Elköszöntem a kollégáimtól, s elindultam az otthonom felé. Útközben megálltam egy kávézónál, s elfogyasztottam egy forrócsokit. Kint zuhogni kezdett az eső, az emberek sorra vették elő az esernyőiket, míg mások menedékhelyre húzottak. Elmeredtem a gondolataimban. Rosszul esett, amit Liam tett. Hogy jöhetett össze újra Danielle-el, azok után, ami köztünk történt?! Annyira megkedveltem őt. A randevúnk is oly romantikusra sikeredett. Becsapottnak, megalázottnak éreztem magam. Tisztában vagyok a helyzettel, hogy nem alkottunk egy párt, de mégis elkezdődött közöttünk valami. Ő pedig.. még arra sem képes, hogy elmondja nekem a történteket. Ha nem találkozunk, akkor biztosan a pletykalapokból tudom meg a hírt. Fel sem fogom, hiszen azt mondta, hogy megmagyarázhatatlan érzéseket táplál irántam. Buta voltam, hogy ennyire beleéltem magam. Mit akarok én tőle? Liam Payne, Anglia leghíresebb fiúcsapatának tagja mit is akarna tőlem. Szexet.. Ahogy Zayn mondta, megdugott, majd ott hagyott.. A merengésből egy ismerős hang hozott vissza. Harry volt.. Talán sosem örültem még senkinek ennyire. Ebben a helyzetben szükségem volt a társaságra, ő pedig egyszer már bebizonyította, hogy hűséges hallgató.

-         Jól vagy? – kérdezte lány hangon. Kabátját a székéra akasztotta. Éreztem az eső illatát, ahogyan helyet foglalt az asztalnál.

-         Erre mit mondjak? Nem épp a legjobban!

-         Nem értem Liamet. Igazából egyikünk sem. Szakítottak Danielle-el mert nem működött a kapcsolatuk. Most újra összejött vele, de látom rajta, hogy nem boldog. Elenaor szerint mindketten menekülnek valami elől. Kiderítettem, hogy Dani egy sráccal randizgatott miután szakítottak, de állítólag a fiú dobta őt. Liam pedig barom, előled menekült Dani karjaiba. Cami, én tudom, hogy szeret téged.

-         Nos Harry, egész érdekesen mutatja ki a szeretetét.

-         De nem láttad, hogyan nézett rád a mesekiállításon? Figyeltelek titeket. A szemetekből sugárzott a szenvedély és az érzelem. Ezt csak a vak nem látja.

-         Én is éreztem. De nem értem őt, miért csinálja ezt? Nem lett volna egyszerűbb megbeszélni a dolgot, és tovább lépni? Megismerni egymást? Teljesen felizzította benne a szunnyadó tüzet, aztán meg eldob, mint egy használt rongyot. Nem ilyennek gondoltam őt.

-         Mert ő nem is ilyen. Valaki szerintem telebeszélte a fejét, lehet Andy volt, ő ugyanis Liam legjobb barátja, mindenben rá hallgat.

-         Szerintem az a bizonyos valaki, a drága csapattársad, Zayn.

-         Zayn? Hogy jön a képbe Zayn? – kérdezte Harry kerek szemekkel.

-         Tegnap eljött hozzám, meggyanúsított, hogy csak az ismertség miatt akarok Liam-mel lenni. Csúnya dolgokat vágott a fejemhez, aztán kapott egy pofont.

-         Mi?? Te megütötted? – Harry nevetni kezdett, talán nem gondolta volna, hogy ilyen harcias csaj vagyok. – Jól tetted, néha megérdemel egy-egy nyaklevest. De ígérem beszélek vele, azt hiszem lesz miről.

-         Kössz Harry! Nagyon kedves vagy velem, pedig nem is ismersz.

-         Amikor kissé részegen elmesélted nekem az életed, akkor tudtam, hogy te más vagy mint a többi lány. Szívesen megismertelek volna, de Liam elhappolt előlem. – felelte huncut mosollyal.

-         Aranyos, hogy ezt mondod. Jól esik!

-         Liam rá fog jönni, hogy milyen hülye, amiért elszalasztott téged. Te túl értékes vagy ahhoz, hogy játszanak veled. Ha Liam helyében lennék soha nem engednélek el. – kacsintott Harry, majd apró mosoly jelent meg arcán.

Ha gonosz lennék, visszavághatnék Liam-nek. Megmutatnám neki, milyen érzés, ha mással látod azt, akit igazán kedvelsz. De nem vagyok ilyen, nem bírnám ezt megtenni sem Harry-vel, sem pedig Liam-mel..

***

Köszönöm az előző részhez a pipákat és a véleményeket! Továbbra is várom a  kommenteket és tetszik pipákat! Köszönöm, hogy 10 feliratkozóm van! 

Puszi mindenkinek!