A vacsora isteni finom
volt, Liam elmondása szerint kagylós rizottó. Megettem az egészet, amit a
tányéromra szedtem. Meglepődve ezzel magamon, hiszen nem vagyok oda a tengeri
herkentyűkért. Liam pezsgőt bontott, és koccintottunk az első sikeres randevúra,
illetve kettőnkre, ami remélhetőleg így lesz. Sokat beszélgettünk, mesélt
magáról, arról hogyan váltak híressé, illetve ez milyen pozitív és negatív
élményekkel jár. A magam részéről is próbáltam információkat halmozni, hogy
megismerjen engem. Az este nagyszerűen sikerült, rendkívül romantikus randit
töltöttünk együtt.
-
Sétálunk? –
kérdeztem határozottan. Ami nálam abszolút meglepő, mert eléggé félénk típus
vagyok.
-
Remek ötlet.
Akkor szólok a kezelőnek, hogy engedjen le minket. Igazából lezárattam a
helyet, hogy senki se zavarjon minket.
-
Ohh, igen?
Tehát miattunk senki nem jöhetett fel? – kérdeztem döbbenten.
-
Így van. Az
ismertséget nem szívesen használom ki, de a randevúnk miatt szívesen megtettem.
-
Kedves tőled.
– mosolyogtam. – Szerintem menjünk. – váltottam témát.
Liam egy walkie-talki-n
leszólt a kezelőnek, hogy indítsa el a kereket. Miután földet értünk, utasítást
adott egy hölgynek, hogy intézze el a kabinban maradt berendezéseket.
-
Még csak 9 óra
van, London pedig olyan szép így kivilágítva. Jó ötlet a séta – szólaltam meg.
-
De egy
valamire fel kell készítselek. Előfordulhat, hogy oda jönnek hozzánk rajongók,
akik aláírásokat és képeket szeretnének készíteni velem. Nem zavar téged?
-
Nem. Semmi
baj, hidd el kibírom, majd meghúzódom a háttérben.
-
Oké! Szólok Georg-nak,
hogy menjen el. Majd közlekedünk taxival.
Számomra kicsit furcsa,
hogy személyi asszisztensek, illetve sofőrök lesik minden kívánságunkat. Nem
tudom, ezt hogyan lehet megszokni. Bár ha huzamosabb ideig ebben élsz, idővel
hozzászoksz. Liam gyorsan végzett, majd indultunk is kellemes esti sétánkra.
Meglehetősen hideg éjszaka elé néztünk, repkedtek a mínuszok, és én sem voltam
túl melegen öltözve. Először egymás mellett bandukoltunk, ismerkedve a másik
szokásaival, tulajdonságaival, majd Liam közelebb lépett és megfogta a kezem.
Egy kedves mosollyal adtam tudtára, mit is érzek. Bár azt hiszem abban az egy
mosolyban minden benne volt. 3 óra séta után sem a kezem, sem pedig a lábam nem
éreztem, mintha teljesen átfagyott volna. Úgy döntöttünk taxit fogunk és Liam
haza kísér.
-
Csodálatos
volt az este, nagyszerűen éreztem magam. Köszönöm, hogy mindezt értem tetted.
-
Érted bármit
megteszek. Tudom furcsa ezt hallani, hiszen ez volt az első hosszabb ideig
tartó együttlét, de az érzéseim irántad megmagyarázhatatlanok. Annyira jól éreztem
magam, csodálattal nézek rád.
-
Édes vagy.
Biztos csak a pezsgő mondatja veled, nem vagyok én olyan különleges, aki ilyen
szavakat érdemel.
-
A pezsgőnek
semmi köze ehhez, őszintén ezt érzem. Nem is tudom Camila mit teszel velem? –
mondta a szép mosolyú fiú, majd finoman megcsókolt.
Az idő elrepült, a fél
órát 5 percnek éreztem. Szomorú voltam amiért el kellett válnom Liam-től. Ám
akkor meglepő dolgot cselekedtem:
-
Nem jönnél be?
Van egy üveg bor amit különleges alkalomra tettem félre, egymás megismerése
pedig ideális alkalom.
-
Örömmel. –
válaszolta. Kifizette a taxit, kilépett az autóból, majd elindultunk a sárga
homlokzatú ház bejárata felé. A ház csendes volt, feltételeztem, hogy Hanna
alszik, vagy elment valahova. Levettük a cipőt, kabátot, majd elindultunk a
konyha irányába.
-
Érezd magad
otthon. – mondtam, miközben a polcokat nyitogatva kerestem a már említett bort.
-
Gyönyörű ez a
ház. Látszik, hogy lányok lakják. Amikor eljöttél hozzánk, kivételesen nézett
ki olyan rendezettnek, egyébként a srácok eléggé kupisak.
-
Te nem vagy
kupis? – kérdeztem, miközben még mindig a bor után kutattam.
-
Olykor
előfordul, de amúgy rendes srác vagyok.
-
Meg van! –
kiáltottam fel, ami kicsit vicces reakció lehetett, miközben Liam a nappalit
szemlélte.
Kerestem dugóhúzót, s felnyitottam
a bort. Előhalásztam két poharat a szekrény mélyéről, és töltöttem. Az egyiket
a Herceg kezébe nyomtam, a másikat magamnál tartottam, s elkezdtem körbe
vezetni a házban. A házat a saját ízlésem alapján rendeztem be, illetve lett
rajta egy kis igazítás miután Hanna hozzám költözött. Liam tetszését elnyerte,
elismerő szavakkal dicsérte az otthonomat. Utoljára az én szobámat hagytam,
bízva benne, hogy ez is tetszeni fog neki. Elmondása szerint vagány és csajos a
szobám, ahol a rózsaszín-fekete kombinációja dominál. Körbe nézett az egész
szobában, szinte végig mérte a helyiség minden apró zugát, akár egy ellenőr.
Ekkor megakadt a szeme egy fényképen, a komódra helyezve.
-
Ő ki? –
kérdezte, mit sem sejtve, hogy erről nem szívesen beszélek.
-
Benjamin, a
kedvesen volt.
-
Tessék?? –
kérdezte tágra nyílt szemekkel. A mozdulatai azonnal megváltoztak, az eddig
nyugodt srác testének rezgéseit a feszültség vette át.
-
Ezt a témát
nem igazán szeretem feszegetni. Fájó pont számomra. – feleltem, s leültem az
ágyra.
-
Ne haragudj,
azt hittem a testvéred, vagy egy barátod, nem tudtam, hogy a kedvesed. De nem
kell róla beszélni, ha nem akarsz. – megfogta a kezem, s elejtett egy lágy
érintést az arcomon.
-
Nem szeretnék
titkolózni, az igazság az, hogy nem készültem fel erre a beszélgetésre, de
mivel szóba került elmondom. – Vettem egy mély lélegzetet, s elkezdtem mesélni.
Minden porcikám érezte a fájdalom érzését. – Benjamin a barátom volt, együtt
költöztünk ebbe a házba. Egy buliból tartottunk haza autóval, ő nem ivott, hogy
haza tudjon vezetni. December eleje volt, ködös levegő, csúszós utak. A szemben
lévő sávban egy autós elaludt és áttért a mi sávunkba. Benjamin azonnal
elrántotta a kormányt, mi pedig felborultunk, s az árokba csúsztunk. Én apróbb
karcolásokkal úsztam meg, amit még a mentősök sem értettek miként történhetett.
Amikor feleszméltem, Benjamint nem találtam magam mellett. Ő kirepült az
autóból. Többen is megálltak segíteni, mentőt, illetve a rendőrséget hívták. Bevittek
mindkettőnket a kórházba, de nem tudtak rajta segíteni. Amikor elmondták, hogy
meghalt, az orvos egy dobozkát adott át, jegygyűrű volt benne, meg akarta
kérni a kezem… - potyogtak a könnyeim, fájdalmas emlékeket idézett fel bennem.
Liam szorosan magához ölelt, de én továbbra is sírtam. Szörnyen éreztem magam.
Nem akartam újra ezt érezni.
-
Annyira
sajnálom, bocsáss meg, hogy felhoztam ezt a témát.
-
Egyszer úgyis
el kellett volna, hogy mondjam. – válaszoltam szipogva, s egy zsebkendő után
nyúltam. – Nem akarok erről többet beszélni. – jelentettem ki, s Liam gyengéd
kezei közé bújtam.
Nyugalmat
éreztem az ölelésében, szeretetet az érintésében. Enyhítette a fájdalmamat.
Bementem a fürdőszobába és megmostam egy kicsit az arcom. Egy vörös szemű,
szomorú tekintetű lány nézett vissza a tükörből. De nem akartam elrontani a
csodálatos estét, ezért újra megmostam az arcom, erőt vettem magamon, és
elhagytam a fürdőhelyiséget. Amikor kiléptem, a szobát sötétség lepte el, csak
néhány gyertya égett, ami az éjjeliszekrényeken és a komódon volt elhelyezve.
Liam felhozta az üveg bort, és az ágyon ült.
-
Gyere ide, ülj
le mellém. – nyújtotta felém a kezét. Miután leültem a kezembe adta poharat,
kortyoltam párat, majd az éjjeli szekrényre helyeztem. – Olyan csodásan telt az
este, azt akarom, hogy így is érjen véget. – szólalt meg édes hangján, s finom
csókot lehelt az ajkamra. Apró puszikkal halmozta el a homlokom, az arcom, s
elindult a nyakam felé. Csókjaitól egyre szaporábban vettem a levegőt. Azonban
egyszer csak abbahagyta.
-
Baj van? –
kérdeztem.
-
Nem biztos,
hogy ez a legmegfelelőbb alkalom erre.
-
Az este
csodásan telt, a vallomáson pedig szerintem túl vagyunk. Elmondtam, jól érzem
magam, csak az számít, hogy veled lehetek. Új érzéseket keltettél bennem,
tudom, hogy nem véletlenül jelentél meg az életemben. Számomra ez tökéletes
pillanat.
-
Biztos így
érzed? – kérdezte félénken, s egyben kicsit izgatottan.
Válaszul megcsókoltam a
szája szélét. Viszonozta a csókomat, s izgatottan habzsolta a számat. Finoman
ledöntött az ágyra és egyre érzékibben kezdett kényeztetni. Felültem, hogy
levehessem a pólóját, de ekkor újra alá kerültem. Gyors mozdulatokkal levette
magáról a felsőjét, és újra csókolni kezdett. Egyre jobban kívántam, minden
porcikám a vágy hatása alá került. Felhúzott, hogy lecipzározhassa a ruhámat,
finom mozdulattal levette rólam a melltartót és a bugyit. Teljesen meztelenül
álltam, lehúztam a nadrágja cipzárját, amitől hallottam hogy hevesebben kapkodja a
levegőt. Lábait kiemelte a nadrágból, majd megszabadult az alsónadrágjától.
Tökéletes, jól kidolgozott testét a gyertya lángja világította meg. Felemelt,
lábaimat összekulcsoltam a derekán, s az ágyra helyezett. Fölém kerekedett,
egyre vadabban csókolt, éreztem kemény férfiasságát az ágyékomon. Volt nála egy
óvszer, amit felhelyezett, miután megbizonyosodott róla, hogy készen állok,
érzékien és vigyázva rám, belém hatolt. Apró nyögdécselés hagyta el a számat,
Liam is felnyögött, ahogy mozgott bennem. Egyre gyorsabban rángatta csípőjét, éreztem,
hogy egyre közelebb leszek az euforikus érzéshez, feltörő forróságot éreztem a
testemben, a lábam remegni kezdett, az érzés egyre erőteljesebb lett, s az
egész testem rezegni kezdett a gyönyörtől. Liam néhányszor mozgott
bennem, majd elaléltan esett össze rajtam. Mindketten szaporán szedtük a
levegőt, s a csendben hallottam szíve dobbanását. Most már tudom, ez volt életem
legcsodásabb éjszakája…
***
Köszönöm szépen a véleményeket, amiket írtatok, illetve a pipákat. Nagyon-nagyon jól estek! Ehhez a részhez is várom a véleményeket, fontos számomra, hogy mit gondoltok a történetről!
Ez nagyon jóóóóóó lett *---* <3 woaah :D <3
VálaszTörlésNagyon köszönöm Viki! :))
VálaszTörlés