2013. február 4., hétfő

6. rész: Az éjszaka


A vacsora isteni finom volt, Liam elmondása szerint kagylós rizottó. Megettem az egészet, amit a tányéromra szedtem. Meglepődve ezzel magamon, hiszen nem vagyok oda a tengeri herkentyűkért. Liam pezsgőt bontott, és koccintottunk az első sikeres randevúra, illetve kettőnkre, ami remélhetőleg így lesz. Sokat beszélgettünk, mesélt magáról, arról hogyan váltak híressé, illetve ez milyen pozitív és negatív élményekkel jár. A magam részéről is próbáltam információkat halmozni, hogy megismerjen engem. Az este nagyszerűen sikerült, rendkívül romantikus randit töltöttünk együtt.

-         Sétálunk? – kérdeztem határozottan. Ami nálam abszolút meglepő, mert eléggé félénk típus vagyok.
-         Remek ötlet. Akkor szólok a kezelőnek, hogy engedjen le minket. Igazából lezárattam a helyet, hogy senki se zavarjon minket.
-         Ohh, igen? Tehát miattunk senki nem jöhetett fel? – kérdeztem döbbenten.
-         Így van. Az ismertséget nem szívesen használom ki, de a randevúnk miatt szívesen megtettem.
-         Kedves tőled. – mosolyogtam. – Szerintem menjünk. – váltottam témát.

Liam egy walkie-talki-n leszólt a kezelőnek, hogy indítsa el a kereket. Miután földet értünk, utasítást adott egy hölgynek, hogy intézze el a kabinban maradt berendezéseket.

-         Még csak 9 óra van, London pedig olyan szép így kivilágítva. Jó ötlet a séta – szólaltam meg.
-         De egy valamire fel kell készítselek. Előfordulhat, hogy oda jönnek hozzánk rajongók, akik aláírásokat és képeket szeretnének készíteni velem. Nem zavar téged?
-         Nem. Semmi baj, hidd el kibírom, majd meghúzódom a háttérben.
-         Oké! Szólok Georg-nak, hogy menjen el. Majd közlekedünk taxival.

Számomra kicsit furcsa, hogy személyi asszisztensek, illetve sofőrök lesik minden kívánságunkat. Nem tudom, ezt hogyan lehet megszokni. Bár ha huzamosabb ideig ebben élsz, idővel hozzászoksz. Liam gyorsan végzett, majd indultunk is kellemes esti sétánkra. Meglehetősen hideg éjszaka elé néztünk, repkedtek a mínuszok, és én sem voltam túl melegen öltözve. Először egymás mellett bandukoltunk, ismerkedve a másik szokásaival, tulajdonságaival, majd Liam közelebb lépett és megfogta a kezem. Egy kedves mosollyal adtam tudtára, mit is érzek. Bár azt hiszem abban az egy mosolyban minden benne volt. 3 óra séta után sem a kezem, sem pedig a lábam nem éreztem, mintha teljesen átfagyott volna. Úgy döntöttünk taxit fogunk és Liam haza kísér.

-         Csodálatos volt az este, nagyszerűen éreztem magam. Köszönöm, hogy mindezt értem tetted.
-         Érted bármit megteszek. Tudom furcsa ezt hallani, hiszen ez volt az első hosszabb ideig tartó együttlét, de az érzéseim irántad megmagyarázhatatlanok. Annyira jól éreztem magam, csodálattal nézek rád.
-         Édes vagy. Biztos csak a pezsgő mondatja veled, nem vagyok én olyan különleges, aki ilyen szavakat érdemel.
-         A pezsgőnek semmi köze ehhez, őszintén ezt érzem. Nem is tudom Camila mit teszel velem? – mondta a szép mosolyú fiú, majd finoman megcsókolt.

Az idő elrepült, a fél órát 5 percnek éreztem. Szomorú voltam amiért el kellett válnom Liam-től. Ám akkor meglepő dolgot cselekedtem:

-         Nem jönnél be? Van egy üveg bor amit különleges alkalomra tettem félre, egymás megismerése pedig ideális alkalom.
-         Örömmel. – válaszolta. Kifizette a taxit, kilépett az autóból, majd elindultunk a sárga homlokzatú ház bejárata felé. A ház csendes volt, feltételeztem, hogy Hanna alszik, vagy elment valahova. Levettük a cipőt, kabátot, majd elindultunk a konyha irányába.
-         Érezd magad otthon. – mondtam, miközben a polcokat nyitogatva kerestem a már említett bort.
-         Gyönyörű ez a ház. Látszik, hogy lányok lakják. Amikor eljöttél hozzánk, kivételesen nézett ki olyan rendezettnek, egyébként a srácok eléggé kupisak.
-         Te nem vagy kupis? – kérdeztem, miközben még mindig a bor után kutattam.
-         Olykor előfordul, de amúgy rendes srác vagyok.
-         Meg van! – kiáltottam fel, ami kicsit vicces reakció lehetett, miközben Liam a nappalit szemlélte.

Kerestem dugóhúzót, s felnyitottam a bort. Előhalásztam két poharat a szekrény mélyéről, és töltöttem. Az egyiket a Herceg kezébe nyomtam, a másikat magamnál tartottam, s elkezdtem körbe vezetni a házban. A házat a saját ízlésem alapján rendeztem be, illetve lett rajta egy kis igazítás miután Hanna hozzám költözött. Liam tetszését elnyerte, elismerő szavakkal dicsérte az otthonomat. Utoljára az én szobámat hagytam, bízva benne, hogy ez is tetszeni fog neki. Elmondása szerint vagány és csajos a szobám, ahol a rózsaszín-fekete kombinációja dominál. Körbe nézett az egész szobában, szinte végig mérte a helyiség minden apró zugát, akár egy ellenőr. Ekkor megakadt a szeme egy fényképen, a komódra helyezve.

-         Ő ki? – kérdezte, mit sem sejtve, hogy erről nem szívesen beszélek.
-         Benjamin, a kedvesen volt.
-         Tessék?? – kérdezte tágra nyílt szemekkel. A mozdulatai azonnal megváltoztak, az eddig nyugodt srác testének rezgéseit a feszültség vette át.
-         Ezt a témát nem igazán szeretem feszegetni. Fájó pont számomra. – feleltem, s leültem az ágyra.
-         Ne haragudj, azt hittem a testvéred, vagy egy barátod, nem tudtam, hogy a kedvesed. De nem kell róla beszélni, ha nem akarsz. – megfogta a kezem, s elejtett egy lágy érintést az arcomon.
-         Nem szeretnék titkolózni, az igazság az, hogy nem készültem fel erre a beszélgetésre, de mivel szóba került elmondom. – Vettem egy mély lélegzetet, s elkezdtem mesélni. Minden porcikám érezte a fájdalom érzését. – Benjamin a barátom volt, együtt költöztünk ebbe a házba. Egy buliból tartottunk haza autóval, ő nem ivott, hogy haza tudjon vezetni. December eleje volt, ködös levegő, csúszós utak. A szemben lévő sávban egy autós elaludt és áttért a mi sávunkba. Benjamin azonnal elrántotta a kormányt, mi pedig felborultunk, s az árokba csúsztunk. Én apróbb karcolásokkal úsztam meg, amit még a mentősök sem értettek miként történhetett. Amikor feleszméltem, Benjamint nem találtam magam mellett. Ő kirepült az autóból. Többen is megálltak segíteni, mentőt, illetve a  rendőrséget hívták. Bevittek mindkettőnket a kórházba, de nem tudtak rajta segíteni. Amikor elmondták, hogy meghalt, az orvos egy dobozkát adott át, jegygyűrű volt benne, meg akarta kérni a kezem… - potyogtak a könnyeim, fájdalmas emlékeket idézett fel bennem. Liam szorosan magához ölelt, de én továbbra is sírtam. Szörnyen éreztem magam. Nem akartam újra ezt érezni.
-         Annyira sajnálom, bocsáss meg, hogy felhoztam ezt a témát.
-         Egyszer úgyis el kellett volna, hogy mondjam. – válaszoltam szipogva, s egy zsebkendő után nyúltam. – Nem akarok erről többet beszélni. – jelentettem ki, s Liam gyengéd kezei közé bújtam.

Nyugalmat éreztem az ölelésében, szeretetet az érintésében. Enyhítette a fájdalmamat. Bementem a fürdőszobába és megmostam egy kicsit az arcom. Egy vörös szemű, szomorú tekintetű lány nézett vissza a tükörből. De nem akartam elrontani a csodálatos estét, ezért újra megmostam az arcom, erőt vettem magamon, és elhagytam a fürdőhelyiséget. Amikor kiléptem, a szobát sötétség lepte el, csak néhány gyertya égett, ami az éjjeliszekrényeken és a komódon volt elhelyezve. Liam felhozta az üveg bort, és az ágyon ült.

-         Gyere ide, ülj le mellém. – nyújtotta felém a kezét. Miután leültem a kezembe adta poharat, kortyoltam párat, majd az éjjeli szekrényre helyeztem. – Olyan csodásan telt az este, azt akarom, hogy így is érjen véget. – szólalt meg édes hangján, s finom csókot lehelt az ajkamra. Apró puszikkal halmozta el a homlokom, az arcom, s elindult a nyakam felé. Csókjaitól egyre szaporábban vettem a levegőt. Azonban egyszer csak abbahagyta.
-         Baj van? – kérdeztem.
-         Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom erre.
-         Az este csodásan telt, a vallomáson pedig szerintem túl vagyunk. Elmondtam, jól érzem magam, csak az számít, hogy veled lehetek. Új érzéseket keltettél bennem, tudom, hogy nem véletlenül jelentél meg az életemben. Számomra ez tökéletes pillanat.
-         Biztos így érzed? – kérdezte félénken, s egyben kicsit izgatottan.


    Válaszul megcsókoltam a szája szélét. Viszonozta a csókomat, s izgatottan habzsolta a számat. Finoman ledöntött az ágyra és egyre érzékibben kezdett kényeztetni. Felültem, hogy levehessem a pólóját, de ekkor újra alá kerültem. Gyors mozdulatokkal levette magáról a felsőjét, és újra csókolni kezdett. Egyre jobban kívántam, minden porcikám a vágy hatása alá került. Felhúzott, hogy lecipzározhassa a ruhámat, finom mozdulattal levette rólam a melltartót és a bugyit. Teljesen meztelenül álltam, lehúztam a nadrágja cipzárját, amitől hallottam hogy hevesebben kapkodja a levegőt. Lábait kiemelte a nadrágból, majd megszabadult az alsónadrágjától. Tökéletes, jól kidolgozott testét a gyertya lángja világította meg. Felemelt, lábaimat összekulcsoltam a derekán, s az ágyra helyezett. Fölém kerekedett, egyre vadabban csókolt, éreztem kemény férfiasságát az ágyékomon. Volt nála egy óvszer, amit felhelyezett, miután megbizonyosodott róla, hogy készen állok, érzékien és vigyázva rám, belém hatolt. Apró nyögdécselés hagyta el a számat, Liam is felnyögött, ahogy mozgott bennem. Egyre gyorsabban rángatta csípőjét, éreztem, hogy egyre közelebb leszek az euforikus érzéshez, feltörő forróságot éreztem a testemben, a lábam remegni kezdett, az érzés egyre erőteljesebb lett, s az egész testem rezegni kezdett a gyönyörtől. Liam néhányszor mozgott bennem, majd elaléltan esett össze rajtam. Mindketten szaporán szedtük a levegőt, s a csendben hallottam szíve dobbanását. Most már tudom, ez volt életem legcsodásabb éjszakája…



***

Köszönöm szépen a véleményeket, amiket írtatok, illetve a pipákat. Nagyon-nagyon jól estek! Ehhez a részhez is várom a véleményeket, fontos számomra, hogy mit gondoltok a történetről!

2 megjegyzés: