2013. február 27., szerda

10. rész: A tengerpart


-         Liam, kelj fel! – szólongattam és mutatóujjammal bökdöstem a srácot. Néhányszor nyüszögött, és eltolta a kezem, jelezve, hogy hagyjam békén. Természetesen nem hagytam őt aludni, tovább lökdöstem, piszkáltam, szólongattam. Nagy nehezen sikerült éberebb állapotba kerülnie.
-         Cami, te mit csinálsz a hotel szobámban? És hol van Danielle? – kérdezte, miközben álmos szemeit dörzsölgette.
-         Ez az én hotel szobám, és a kérdés az, hogy te mit keresel itt?? – kérdeztem idegesen, ugyanis semmire nem emlékszem az éjszakából.
-         Oh basszus, mi a fene van? Nem értek semmit. Hogy kerülök én ide?
-         Istenem Liam, szerinted én tudom?? Az utolsó emlékem az, hogy Niall-el táncolsz, én meg Harry nyakában ülök és ugrálunk. Aztán mintha elvágták volna. – csevegésünket az ajtókopogás szakította félbe. Ijedten ugrottunk össze mindketten, s kétségbeesve néztünk egymásra, hogy most mit csinálunk. Egy félve kiejtett „igen?” hagyta el a számat, amire egy ismerősen csengő hang felelt. Louis volt az..
-         Úristen Liam, most mit csináljunk?? Azonnal bújj el, menj a fürdőbe. Siess már!- sürgettem a srácot, aki a magára tekert takaróval rohant a fürdőszobába. Kicsit igazítottam magamon, magamra kaptam egy pólót és nadrágot, majd ajtót nyitottam Louis-nak.
-         Helló! Miben segíthetek? – kérdeztem zavaromban. Kezem-lábam remegett az idegességtől, na meg a másnaposságtól.
-         Bemehetek? – gyors igen válasz után, belépett a szobába és elkezdte a mondókáját. – Bocsi, ha felkeltettelek, de sehol nem találjuk Liam-et. Danielle már nagyon aggódik, s mi sem vagyunk a legnyugodtabbak. Az éjszaka ugye 4-en maradtatok a bárban, miután Zayn-nel és Perrie-vel mi hazamentünk. Gondoltuk, hátha te tudsz valamit róla. Harry azt mondta, hogy együtt jöttetek haza.
-         Együtt?? Háát.. az igazság az, hogy.. semmire sem emlékszem, de mint láthatod, Liam nincs itt és.. nem is volt. Biztosan lement úszni, vagy kondizni, tudod milyen kis sportember?
-         Már átnéztük az egész szállodát és sehol sem láttuk.
-         Biztosan jól van, Liam tud magára vigyázni. – ekkor nagy csörömpölés hallatszott a fürdőből. Louis-val felkaptuk a fejünket.
-         Mi volt ez? – kérdezte Louis izgatottan, szemeit kimeresztve.
-         Biztosan becsapta az ablakot a szél. Kinyitottam a fürdőben. – igyekeztem terelni a témát. Louis-t azonban nem hagyta nyugodni a dolog, s a fürdőszoba felé vette az irányt. Teljesen kétségbeestem, nem hagyhattam, hogy bemenjen, mert akkor meglátja Liam-et, nekünk pedig annyi. Így hát elkezdtem hangosan kiabálni, hogy „Az ablak nyitva maradt a fürdőszobában”, bízva abban, hogy Liam-nek leesik és tesz valamit az ügy érdekében. Louis kíváncsiságtól duzzadva, benyitott a fürdőbe, ahol szerencsére nyitva volt az ablak. – Látod mondtam, hogy csak az ablak volt.
-         Bocs, kicsit paranoiás vagyok, azt hittem van bent valaki.
-         Jajj de kis vicces vagy. Mármint arra értem, hogy ki lenne bent? Nem arra, hogy paranoiás vagy. – újból a nevetséges kacajomat mutattam be. A srác furcsálló tekintettel nézett rám, amitől csak még rosszabbul éreztem magam. Búcsúzóul megkért, hogy ha bármit megtudok a társáról, azonnal szóljak. Megígértem, hogy így is teszek, s szinte rá csaptam szegényre az ajtót. Liam is előbújt a rejtekhelyéről, gyorsan felöltözött és leült az ágyra. Arcát a kezeibe temette és látszólag idegesen ült a paplanon. Nem tudtam mit szólni, lelkiismeret gyötört, amiért fogalmam sem volt, mi történt közöttünk. – Semmire sem emlékszel? – ültem le mellé.
-         Arra emlékszem, hogy úgy döntöttél hazajössz, én pedig hazakísértelek. Átkarolva egymást, bandukoltunk végig a szálloda folyosóján. Aztán adtam neked egy jó éjt puszit… és ennyi. Nem tudom, hogyan kerültem ide.
-         Szerinted, te meg én.. szóval..?
-         Nem tudom, Cami. De remélem, hogy nem. Az lenne életem legnagyobb baklövése. – baklövés. Ahogy ezt kimondta, könny szökött a szemembe. Tehát egy elhibázott döntés lett volna, ha velem tölti az éjszakát. Borzasztóan rosszul esett, nem pont erre számítottam. – Ne haragudj, nem úgy értettem. Nem akartalak megbántani. Csak tudod Danielle…
-         Nem számít.. bármi is történt, nyugodj meg, köztünk marad. Senkinek nem beszélek róla. Most menj el, kérlek. Szeretném rendbe tenni magam. - Kezével megérintett, de elhúzódtam tőle. Kimentem a folyósóra, megnézni tiszta-e a terep. Mivel senki sem mozgolódott, Liam távozott a szobámból.

Amint elment, az ajtónak dőlve zokogni kezdtem. Eddig azt gondoltam a sors nem véletlenül sodorta az utamba ezt a fiút, azért, hogy újra boldog legyek. De most nem értem, mi a célja ezzel. Alig adott időt a boldogságra, máris elvette őt tőlem. Miután vörösre sírtam a szemem, vettem egy hűsítő fürdőt, ugyanis kint tombol a hőség. Felöltöztem és lementem reggelizni. Összetalálkoztam Louis-val, aki boldogan mesélte, hogy Liam előkerült, csak tett egy sétát a tengerparton. Szép történet! Csatlakozott hozzám Harry és Niall is. Ők sem néztek ki valami jól, elég megviselt volt az arcuk. A másnaposság azonban nem volt akadálya annak, hogy Niall végig egye a svédasztal kínálatát. Végül is igaza van, ha már egyszer ki lett fizetve. Megbeszéltük, hogy pár órás pihenő után csoportosan lemegyünk a tengerpartra, majd Liam mutatja az utat, úgyis bejárta az egész partot. Távozásomkor Liamék-be ütköztem, akik kézen fogva sétáltak be a szálloda éttermébe. Feszültséggel teli pillanat volt, mármint Liam és az én részemről. Egy röpke Jó reggelt-tel szaladtam a szobámba. Lefeküdtem az ágyba, fülembe dugtam az mp3 fülhallgatóját, s egyik kedvenc számommal mély álomba zuhantam. Pár óra elteltével a kopogás hangja ébresztett fel. Nem volt energiám ajtót nyitni, ezért halkan invitáltam be az idegent hotelszobámba.
Louis volt az..ismét.. Felültem az ágyon, fülemből kiszedtem a magamra tekeredett zsinórt, s kíváncsi tekintettel fürkésztem a srácot.

-         Ma én vagyok a legaktívabb, ezért jöttem én szólni neked. Lassan összeáll a csapat, lemegyünk a partra. Velünk tartasz? – kérdezte mosolygós arccal.
-         Örömmel.. csak kicsit éberebb állapotba kell kerülnöm. Összepakolok és lemegyek a hall-ba. – feleltem álmosan.
-         Rendben! Nem is zavarlak.. lent várunk.. – elindult az ajtó felé, a kilincset érintve azonban megtorpant és felém fordult. – Nem hiszem, hogy Liam a legjobb idegenvezető. Ha ő vezet minket a partra, tuti eltévedünk.
-         Nem értem, miről beszélsz. – feleltem.
-         Liam maximum a szobádhoz vezető utat tudná mutatni.
-         Louis, te tudod? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-         A fürdőszobás jelenet óta, igen. Aztán Liam-nél is rákérdeztem, nem tagadta. Szerinte hiba volt, de tudom jól, hogy nem bánja ő ezt annyira.
-         Ezt hogy érted?
-         Hát hogy lefeküdtetek egymással.
-         De ezt honnan veszed? – már semmit sem értettem.
-         Liam mondta.
-         De nekem azt mondta, hogy semmire sem emlékszik.
-         Számomra viszont egyértelmű volt, hogy mindenre tisztán emlékszik. Szerintem csak nem akarta, hogy fájjon neked. Hiszen ott van Danielle. Csak miatta gondolja ezt hibának, amiért ezt tette vele. De nyugodj meg, erről nem beszélek senkinek. El-nek sem, pláne neki nem. Dani legjobb barátnője.
-         Miért vagy velem ennyire rendes? – kérdeztem, miközben könny szökött a szemembe.
-         Mert Liam szeret téged. Csak olyan kis hülye, hogy Dani karjaiba menekült az érzelmei elől. Pedig őket már csak az egymás iránti tisztelet és szeretet köti össze. Ne pityeregj, Cami. – Louis kedvesen magához ölelt és puszit nyomott a homlokomra. Halk lépésekkel kilépett a szobából.

Jól esett az együttérzése és a kedvessége. Néhány percre elgondolkodtam azon, amit Louis mondott. Szeret engem.. De ha így érez, akkor miért fecsérli az idejét Danielle-re, ahelyett, hogy együtt lennénk? Ezt sosem fogom megérteni. El kell fogadni, nincs más választásom. Sietősen összepakoltam a fürdőruhát, törölközőt. Fejemre biggyesztettem a napszemüveget és célba vettem a szálloda hall-ját. Harry nézelődött ott. Az arca teljesen megváltozott, a reggeli másnapos arc eltűnt, s helyette visszatért a mindig üde Hazza tekintet. Vidáman üdvözölt, amihez egy ölelés is társult. Pár szót beszéltünk, majd csatlakozott hozzánk Zayn és Perrie, őket követte Niall, Liam, Danielle, Louis, El és a zenekar tagjai. A nagy csapat elindult a tengerpartra. Körülbelül negyed óra séta után megérkeztünk a célhoz. Ledobtuk a holminkat, s szinte mindenki csobbant a hűsítő óceánban. Személy szerint nem vagyok annyira vízimádó, inkább a napozást létesítem előnyben. Rövidke áztatás után napfürdőztem egy kicsit. Nagyon jó érzés volt, ahogyan a bőröm elnyeli a forró nap sugarait. Harry-t kértem meg, hogy kenje be a hátam naptejjel, azt ugyanis nem érem el. Liam a művelet végzése közben folyamatosan minket bámult. Azt hiszem, ha szemeivel ölni tudott volna, göndörke barátja már biztosan nem élne. Folytattam a napozást…
A délután gyorsan eltelt. Megvártuk a naplementét, ami gyönyörű volt. A nap lemenő sugarai bevilágították az egész eget. Meseszép látványt nyújtott.
Úgy döntöttem, most nem csatlakozok a srácokhoz. A parton maradtam, elmélkedni egy kicsit, kizárni a külvilágot. Feküdtem a meleg homokban, becsuktam a szemem és próbáltam nem foglalkozni semmivel. A békés hangulatot fokozta az óceán csendes hullámzása. Fenomenális érzés volt… 1 órát biztosan így töltöttem. Egyedül.

-         Megzavarhatom a magányodat? – törte meg a meditálásomat a számomra mindig kedvesen csengő Liam hangja.
-         Ha szeretnéd…- nem néztem rá, ugyanúgy a földön feküdtem.
-         Kellemes az este..
-         Az.. Miért vagy itt? – kérdeztem, azt színlelve, mintha hidegen hagyna a közelsége.
-         Danielle elment El-lel egy kis csajos estét tartani, a srácok pedig újból bulizgatnak. Nem volt ehhez kedvem…
-         Értem.. Szóval, ahogy a mondás tartja: Ha nincs ló, jó a szamár is? – kérdeztem gúnyosan. De teljes mértékben egyetértettem a kijelentésemmel.
-         Ne gúnyolódj! Veled akartam lenni.. – felültem és mélyen a szemébe néztem.
-         Nem értelek Liam.. Ha velem akarsz lenni, akkor miért Danielle-el vagy együtt? Miért nem velem? Miért vele alszol? S miért nem velem? Ennyire bonyolult ez? Szerintem csak te teszed még nehezebbé..
-         Nem akarom őt megbántani. Tisztában vagyok vele, hogy nem volt jó ötlet újra összejönni. Ezt szerintem ő is be fogja látni.. De nem akarom becsapni.
-         Szóval nem akarod megbántani, de szarsz arra, hogy engem ezzel, hogy megalázol és összetöröd a szívem. Az nem számít, igaz? Hagyjuk ezt az egészet, nem vagyok erre kíváncsi. Tudtam, hogy nehéz lesz ez a hétvége, de nem gondoltam, hogy ennyire. Visszamegyek a hotelbe, fáradt vagyok! – a táskába pakoltam a törölközőt és az italomat, s szó nélkül elindultam a szálloda felé. Liam azonnal utánam indult, de nem vettem róla tudomást. Kérlelt, hogy ne menjek el, várjak, de mint aki süket, mentem előre. Futni kezdtem, nem akartam vele lenni. Úgy nem, hogy nem lehet. Utánam eredt. Így futottunk kb. 20 másodpercig, de utolért. Megragadta a karom, amitől mindketten a földre estünk. Fölém kerekedett. A szürkületben tisztán csillogtak szemei. Tekintetével a lelkem mélyéig hatolt. Ellen akartam állni, de képtelen voltam. Ott volt, ő, aki megdobogtatja a szívem. Ki tudja mikor érinthetem meg őt újra? Mikor nézhetek így a szemébe? Megcsókoltam. Nem bírtam ki, hogy ne tegyem meg. Viszonozta a csókomat, szorosan magához szorított, miközben ajka az enyémre tapadt. Levettem az ingét, ő is a felsőmet. S megfeledkezve magunkról, nem törődve semmivel, egymáséi lettünk a lassan teljes sötétségbe burkolózó parton. 


***

Köszönöm a pipákat és a hozzászólásokat!
Nagyon örültem mindegyiknek! :)
Remélem tetszik az új rész, várom a véleményeket róla!
Következő rész SZOMBATON várható! :)

Szép estét!


4 megjegyzés:

  1. Egyre izgalmasabb :) Csak így tovább !!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Örülök, hogy tetszik! :)

    VálaszTörlés
  3. ez nagyon jo imadom ..mar aligvarom a kovit siess vele :* puszi emo :X

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, hogy írtál! Nagyon örültem neki! :)

    VálaszTörlés