2. rész: A meglepetés

Amint betettem a lábam az ajtón, Hanna fogadott. Se szó, se beszéd felrohantam a szobámba. Levetkőztem, kiengedtem a hajam, és beálltam a zuhany alá. Annyira jól esett a meleg víz, csurgott a hajamtól egészen a lábfejemig. Egy probléma volt csak. Hiába a zuhany, ha becsuktam a szemem, akkor is csak az a srác lebegett előttem. Szörnyen éreztem magam. Lelkiismeret furdalás gyötört, úgy éreztem, hogy a szívem ellenem fordult. Én nem érezhetek így más valaki iránt. Még nem… De hiába próbáltam ezt magamba sulykolni. Egy furcsa érzés a hatalmába kerített, és nem tudtam tenni ellene. Miután fél órán keresztül ezen agyaltam a zuhany alatt, megtörölköztem, megszárítottam a hajam, felöltöztem és leültem az ágyra. Előttem volt Benjamin képe. Szemeztem vele, teljesen elmerültem benne, amikor Hanna kopogott:

-          Nem zavarlak?-kérdezte, majd belépett az ajtón.

-          Nem, dehogyis. Hanna, sajnálom a reggeli kirohanásomat. Talán kicsit túlzásba vittem. Tudom, hogy segíteni akarsz, amiért én rendkívül hálás vagyok. Ha nem lennél mellettem, akkor biztosan bekattantam volna. De pszichológusra nincs szükségem. Ezt magamban kell lerendeznem, a gyász idővel elhalványul, és megmaradnak a szép emlékek.

-          Ne kérj elnézést. Érthető, talán nem kéne erőszakosnak lennem.

-          Felejtsük el. Képzeld ma…-a mondandómat félbeszakította a csengő hangja.

-          Majd én megyek. – szólalt meg Hanna, és kilépett a szobámból.

Rendkívül kíváncsi ember vagyok, szeretek mindenről tudni. Így hát én is elindultam, le a lépcsőn, hogy megtudjam ki csengetett. Amikor leértem az ismeretlen idegen elment, helyette egy virágcsokor fogadott a konyhapulton.

 

    -          Hát ez? – kérdeztem meglepetten. Kitől kaptad?

    -          Ez nem az enyém. A tied. A te neved áll a kártyán. Camila, egy levél is van mellékelve a csokorhoz. Ez izgalmas… ki a titkos hódolód?

Rögtön kivettem a virágok közül a levelet. Felbontottam és elkezdtem hangosan olvasni:

„Kedves Camila!

A ’balesetünk’ után gyorsan elviharzottál a kávézóból. Nem hogy a lakhelyedet nem tudtam meg, még telefonszámot sem adtál meg. Na de én nagyon furfangos ember vagyok, pontosabban megvannak a kapcsolataim, így könnyen kiderítettem a címedet. Bocsánatkérésként fogadd el ezt a csokrot. Remélem szereted a rózsát, szerintem szép virág. Szívesen találkoznék veled, csak hogy megtudjam épségben haza értél-e. : )

Ma 6-kor a Hawksmoor Air Street étteremben? Én ott leszek, remélem te is.

 Üdvözlettel: Liam Payne”

 

-          Drágám, lemaradtam valamiről? – kérdezte meglepett arckifejezéssel Hanna.

-          Pont erről akartam neked mesélni, csak csengettek. Szóval elmentem a kávézónkba, ahova szoktunk járni. Elvitelre kértem, majd kifele menet nekem jött ez a srác, én pedig borultam a kávéval együtt. Pár percre kába állapotba kerültem, kicsit bevertem a fejem. A srác segített, majd elkezdtünk beszélgetni. De a számomat akarta, én pedig ijedtemben leléptem. Mint mondtam, nem vagyok én erre felkészülve, vagyis semmilyen kapcsolatra egy fiúval.

-          Ez nagyon izgalmasan hangzik. A sors akarta így, komolyan mondom. De várj egy kicsit, mint mondtál, hogy hívják?-kérdezte kíváncsian Hanna, mintha valami eszébe jutott volna.

-          Liam Payne.

-          Liam Payne? Az a Liam Payne? – és arcáról a teljes döbbenet sugárzott.

-          Nem tudom Hanna, nem ismerek egy Liam Payne nevezetű fiút sem. Miért te talán igen? Ugye nem valami előző pasid? Mert az nagyon kellemetlen lenne. Mármint nem mintha bármit is akarnék tőle, csak úgy… mindegy – hebegtem-habogtam.

-          Ez a srác az ország leghíresebb fiúbandájában, a One Direction-ben énekel. Úristen Camila, egy világsztár hívott randira.

-          Akkor ezért mondta, hogy 3000 ezer ember előtt szakadt szét a nadrágja.- hangosan gondolkodtam.

-          Tessék?

-          Semmi. Nem igazán ismerem őket. Nagyon ismertek?-kérdeztem zavarodottan.

-          Nagyon. És kifejezetten jók. Cami, milyen országban élsz te? Nem ismered őket?

-          Figyelj, más zenéket hallgatunk. De biztos hallottam már őket a rádióban, csak nem tudtam kik ők. Teljesen mindegy, lehetne akár Harry herceg is, úgysem megyek el a randevúra.-mondta közönyösen.

-          Mi? Mi az hogy nem mész el? De igenis el fogsz menni, felöltözöl szépen, megcsináljuk a hajad, a sminked és elmész a randira. Ki kell kapcsolódnod.-jelentette ki határozottan Hanna.

-          Nem vagyok felkészülve rá, olyan mintha megcsalnám Benit.

-          Hülye vagy! Benjamin sem akarná, hogy egyedül kuporogj a szobád sarkában és úgy élj mint egy remete. Szükséged van erre. Ezzel nem csalod meg, csak egy vacsora.

-          Nem is tudom…-lelkem mélyén, nagyon a mélyén szerettem volna elmenni, de úgy éreztem ezzel cserben hagyom a szerelmemet. Mély lélegzetet vettem és döntöttem. – Na jó, legyen. De csak egy szimpla baráti vacsora.

-          Szuper. Akkor nézzük meg mit fogsz felvenni.

 

Ezzel kezdetét vette Hanna őrült divatmániája, felkutatta a teljes ruhagyűjteményemet, és válogatni kezdett a ruhák-cipők tömkelegéből. Mostanában nem igazán érdekelt mit veszek fel, a napjaimat mackónadrágokban és melegítő felsőkben töltöttem, csakis munkához vettem fel farmert. Pedig szebbnél-szebb ruhaköltemények bújtak meg szekrényem mélyén.

Még 4 óra volt a randiig. De mindent megterveztünk. Gyorsan el is szaladt az a pár óra, a választás végül egy aranyszínű, flitteres ruhára esett. Nagyon kedveltem ezt a ruhát, kedves volt számomra. Hanna megcsinálta a hajam, és szinte magamra sem ismertem. Régen láttam önmagamat így, hosszú idő után újra az az igazi csaj voltam. Miután elkészültem, felkaptam a kabátom és kocsiba ültem. Nagyon izgatott voltam, a gyomrom görcsbe szorult, a szívem hevesen kalapált. Hihetetlen hogy egyszer találkoztam vele, és mégis ilyen hatással van rám. Ledöbbentem saját magamon. Amikor odaértem, gyorsan kerestem parkolót majd beléptem az étterem ajtaján. Körbenéztem, és megpillantottam az elegáns Liam Payne-t. Kissé idegesnek tűnt, legalábbis ezt vettem ki a kéztördelésből. Vettem egy hatalmas lélegzetet, és elindultam felé.

-          Szia Liam!-köszöntem halkan.

-          Atya úristen! Nem hittem, hogy eljössz… Wow gyönyörű vagy! Csodálatosan nézel ki. Várj, had húzzam ki a széket.

-          Köszönöm.

-          Istenem, szóhoz sem jutok. Annyira szép vagy!-teljesen zavarba jöttem a bókjaitól. Szerintem látszott is rajtam. Hál’istennek megjelent a pincér, fehér bort rendeltem. Abban a pillanatban nagy szükségem volt az alkoholra.

-          Mondd, hogy tudtad meg a címem?

-          Hát, ez titok. Mindennek meg van a maga magyarázata. Maradjunk annyiban, hogy sikerült kiderítenem. Őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy eljössz. Olyan gyorsan ott hagytál a kávézóban, félve mertem csak írni neked. A barátaim nagyon nagy hatással voltak rám ebben.

-          Liam? El sem hiszem, hogy te vagy!-jelent meg egy ismeretlen hölgy és Liam nyakába ugrott. Nagyon meglepte őt, de még engem mennyire meglepett. Zavaromban azt sem tudtam mit csináljak, ez még a kávés esetnél is kellemetlenebb volt…