4. rész: A címlap

Másnap reggel meglehetősen vidáman és frissen ébredtem. Hosszú hónapok óta először aludtam nyugodtan 8 órát. Szó szerint kipattantam az ágyból és célba vettem a fürdőszobát. Felöltöztem, választásom egy farmer barna övvel, egy tört fehér színű pulóver, barna csizma. **

Kevés smink, és már készen is álltam a napra. Rájöttem, hogy nem lehetek savanyú, ormótlan nőszemély. Azt senki sem preferálja.

A konyhában egy szépen megterített asztal várt. Hanna igazán kitett magáért. Volt pirítós, croissant, rántotta. Nem tudom mi ütött belé.

-          Jó reggelt! – üdvözöltem jókedvűen.

-          Neked is! Látom ma nagyon felvagy dobva, rég láttalak ilyennek.

-          Tudom. De ma egyszerűen így ébredtem. Magam sem tudom az okát.

-          Csináltam reggelit. Remélem megfelel.

-          Kedves tőled. Ígérem én is fogok csinálni valamelyik nap, ne neked kelljen mindig. Amúgy elmegyünk ma moziba? Megy egy új film, ha jól emlékszem valamilyen romantikus-vígjáték. Nekünk való.

-          Elmehetünk. Reggeli után menjünk, előtte plázázunk. Mit szólsz?

-          Benne vagyok. Amúgy is el kell hoznom a pub elől a kocsimat.

Szépen, békében elfogyasztottuk a reggelinket. Hanna is felöltözött, én is igazítottam magamon, majd elindultunk. Azonban az udvaron váratlan dolog történt. Körülbelül 5-6 fotós csapott le ránk, és mindenféle kérdéseket tettek fel. Igazából hangosak voltak, és elnyomták egymás hangját. Csak azt vettem ki a kérdésekből, hogy: Harry Styles, One Direction, Liam Payne, illetve valamilyen randevú. A kocsihoz érve gyorsan bepattantunk, és sietve elhajtottunk. Csak menet közben esett le, hogy tulajdonképpen a tegnap előtti „kettős” randi miatt találtak meg az újságírók. Ám elhaladva egy újságos bódé előtt, szemem kikerekedett a látvány miatt. Magamat véltem felfedezni. Azonnal kértem Hannát, hogy álljon meg, és berohantam, megvettem a Daily Express friss számát.

-          Címlapon vagy? Ez komoly? – kérdezte Hanna döbbenten.

-          Igen. Komoly. És a cím: Egy este alatt ugyanazzal a lánnyal kapták lencsevégre a One Direction két szívtipróját. Ez szörnyű. Mit gondolhatnak rólam az emberek? Mit gondolhat rólam Liam?

-          Liam. Újra ez a név. Neked ennyire számít mit gondol Liam?

-          Háát.. nem is az, hogy számít.. de normális lánynak gondolt. Én ezek után nem vélekednék már így.

Az újságok lefotóztak Liam-mel az étteremben, amikor távozom, Harry-vel a pub-ban, illetve amikor beszállok Harry autójába. Olyan rosszul éreztem magam. Őszintén, nem is az érdekelt, mit gondolnak az emberek. Hiszen úgy sem ismernek. Jobban érdekelt, mit gondolhat Liam. Faképnél hagytam az étteremben, majd újságok címlapján lát a bandatársával, még ugyanazon az estén. Úgy döntöttem, bármilyen módon, de felkeresem Liam-et, hogy megbeszéljem vele a történteket. Megkértem Hannát, hogy vigyen el a Hand and Shears nevű bárba, ahol a kocsimat hagytam. Beültem egy kávézóba, és hosszas böngészés után találtam pár címet, ahol állítólag a srácok laknak. Kocsiba ültem, és felkerestem ezeket a helyeket. 5 címet dobott ki a gép, 3-mat megnéztem és téves volt az információ. Bíztam benne, hogy az utolsó 2 szerencsét hoz. Becsengettem a 4. cím alatt található épületbe. Egy barna hajú, igen kedves tekintetű srác nyitott ajtót.

-          Helló! Segíthetek? – kérdezte kedvesen, bár a hangjában egy kis feszültséget éreztem. Talán azt hitte egy rajongó vagyok és le akarom támadni.

-          Öhmm.. – megköszörültem a torkom, majd belekezdtem a mondókámba. – Az igazság az, hogy Liam Payne-t keresem. A nevem Camila Humberto. Ne aggódj, nem rajongó vagyok. Csak..

-          Várj csak.. – vágott a szavamba. Nem te vagy az a lány, aki címlapon van Liam-mel és Harry-vel? Pajkos lány vagy, meg kell mondjam. - eleresztett egy huncut mosolyt.

-          De jó. Akkor te is láttad, vagyis mindenki látta.

-          Igen, alkalmunk volt megnézni a srácokkal. Amúgy Louis Tomlinson vagyok. Nem akarsz bejönni? Liam nemsokára hazaér. Csak elugrott a pékségbe.

-          Hát legyen, köszönöm.

Egy nagyobb belmagasságú, natúr színekkel kifestett nappaliba vezetett. Minden olyan elegáns volt, luxus kivitelű, nehezen tudtam elképzelni, hogy fiatal fiúk birtokolják ezt a házat. Leültem a kanapéra, és vártam. Louis megkínált üditővel, egy kis nasival. De egy falat sem ment le a torkomon. Idegesen fészkelődtem az ülőhelyemen. Aztán zörgéseket hallottam az emeletről, vagyis a lépcső felől. Nem más jelent meg, mint Harry. Igen, ezt el is felejtettem. Minden gondolatom Liam körül forgott.

-          Nicsak. Kit látnak szemeim. Szia Drága! Gondoltam, hogy felkeresel, túl mély benyomást keltettem benned.

-          Helló! Az igazság az, hogy Liam-hez jöttem. De ha már itt vagy, akkor elnézést kérek tőled. Nem akartam félreérthető helyzetet okozni.

-          Nyugodj meg, vettem a lapot a pubban. Éreztem, hogy nem én vagyok az eseted. Bár azt nem gondoltam, hogy a csapattársam volt a szemétláda, aki megbántott téged.

-          Szemétláda? Ezt mondtam.

-          Igen. De volt ennél durvább is. Amikor…

-          Ne. Ne is folytasd. Többet ittam a kelleténél. Nem vagyok rá büszke. Azért jöttem ide, hogy beszéljek Liam-mel.

-          Amúgy Liam és Danielle szakítottak. Rájött, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni. Teljesen függetlenül akar ismerkedni, nem pedig egy kérdéses kapcsolattal.

-          Ohh.. értem. Meglepett. – válaszoltam halkan. A bennem rejlő kis gonosz viszont kiáltani tudott volna örömében.

Pár szót váltottam még Harry-vel, Louis is kérdezgetett, majd kinyílt az ajtó. Megjelent a várva várt férfi.. Nagyon meglepte a látogatásom, teljesen le volt dermedve. Meg sem szólalt. Levette a kabátját, átadta a pékségből hozott reggelit Louisnak, majd közelebb jött. Közben a srácok észrevették magukat és kimentek a nappaliból.

-          Hogy kerülsz ide? Azt hittem sosem látlak többé, úgy ott hagytál az étteremben.

-          Igen, tudom. És sajnálom. De ma megláttam, hogy címlapon vagyok, mint valami olcsó nőcske, aki híres pasikkal vacsorázgat, meg iszogat. Nem akartam, hogy ezt gondold rólam.

-          Ennyire számít, hogy mit gondolok? – kérdezte meglepetten.

-          Igen.. – válaszoltam halkan. Éreztem, ahogy az arcomba áramlik a vér. Elpirultam.

-          Miért? – újabb kérdést tett fel. Én nyeltem egy nagyot és feleltem.

-          Mert kedvellek. Nagyon… erre akkor jöttem rá, amikor megláttam magunkat az újságban. Azonnal te jutottál eszembe, hogy vajon mi lehet ezek után a véleményed rólam.

-          Én is kedvellek. Gyönyörű vagy, kedves, káprázatos. Amikor először megláttalak, azonnal éreztem, ahogyan végig fut a testemen a forróság. Csak néztelek, ahogyan fekszel a földön és csodáltalak. Pedig alig 10 másodperce, hogy ismertelek. Az étteremben pedig elképesztően szép voltál. Boldog voltam, hogy eljöttél. – Nagyon zavarba jöttem, teljes vörösség lephette el az arcomat. Miután ezeket elmondta, közeledett felém. A szívem ezerrel kalapált, a gyomrom összeszorult, úgy éreztem azonnal elájulok. Megérintette az kezével az arcom, a másikkal beletúrt a hajamba és gyengéden megcsókolt. Alig két napja ismerem, 1 óránál többet nem töltöttem vele, de abban a pillanatban a mennyországban éreztem magam és a vágyakozás minden formája elkapott.

***

Várom a véleményeket! Köszönöm, hogy olvassátok a történetem! :)